Koszorúk

Néztem a hivatalos tévéken az ünnepi koszorúzások híradó képeit. Csaknem mindenütt visszatérő téma volt, következésképpen rájuk szóltak, arról beszélni kell, hogy 1989-ben a mártírok temetésén jelen volt egy kissé kócos fiatalember, aki akkor szinte programbeszédet tartott. Tüzeset, okosat, lelkesítőt. Nem is lett volna bajom ezzel, ha a visszaemlékezés perceiben ezt az arcot, akár néhány másodpercre is látom fölbukkani. De nem jelent meg. Helyette egészen ifjú képviselőknek és helyettes államtitkároknak volt most a dolga koszorúzni. Elvben ezzel nem is volna semmi baj, nem kell minden évben a miniszterelnöknek ünnepelni, ráér kerek évfordulókon. De eközben feledésbe merül, hogy azon az 1989-es napon, a kócos fiatalember új világot hirdetett meg. Aztán Tusványoson kitalált egy új szót, az illiberális demokráciát. Még újabban, ellenségesen szól azokról a szerencsétlenekről, akiket a hazájuk földönfutásra ítél. És buzdítja az alattvalóit, hogy zárják be előttük a szívüket, az országunkat.