Előfizetés

Előkerültek Ady eltűntnek hitt kéziratai - Fotók!

Publikálás dátuma
2015.06.18. 14:29
MTI Fotó: Czimbal Gyula
A Májusi zápor után című Ady Endre-vers elveszettnek hitt eredeti kéziratát mutatták be Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) csütörtökön.

A kéziratot az Ady család egy Kanadában élő leszármazottja, Diósady Levente egyetemi tanár adományozta az OSZK Kézirattárának az ottawai magyar nagykövet, Pordány László segítségével 2013-ban - mondta el Földesi Ferenc megbízott különgyűjteményi igazgató. Diósady Levente unokája Ady Mariskának, a költő unokahúgának, aki valószínűleg árverés útján szerezte meg a puha ceruzával írt, éppen ezért igencsak sérülékeny kéziratot valamikor az 1920-as évek elején.

Baróthy Zoltán, a könyvtár kézirattárának munkatársa az 1908 tavaszán született kéziratot a modern magyar irodalom születésének időszakából származó "ereklyének" nevezte. Ebben az évben indult a Nyugat folyóirat, valamint ekkor alapult a Holnap Irodalmi Társaság is, amelyben Ady Endre szintén központi szerepet vállalt.

Mint fogalmazott, a dokumentum irodalomtörténeti jelentőségét részben az adja, hogy a költeménynek eddig csupán nyomtatott verzióit ismerték. Ráadásul több bizonyíték is arra utal, hogy a most bemutatott dokumentum, amelynek létezéséről korábban semmit sem tudtak, a Májusi zápor után című költemény eredeti kéziratának tekinthető.

A vers először a Nyugat 1908. június elsejei számában jelent meg két másik Ady-költeménnyel, a ma az Ádám, hol vagy? címen ismert és a Léda ajkai között című verssel együtt. Utóbbi mű eredeti kézirata egyébként egy ismeretlen magángyűjtő tulajdonában van, aki 2001-ben 5 millió forintot fizetett érte.

Ady Endre általában gyorsan, nagy lendülettel megírt műveket küldött a Nyugatnak, azonban verseskötetei szerkesztésekor gyakran végzett utólagos simításokat költeményein. Ez történhetett a Májusi zápor után cíművel is, ugyanis az 1908 végén megjelenő, Az Illés szekerén című kötetben a versen több változtatás is megfigyelhető: a Nyugatban közölt változat ötsoros második versszakából hatsoros lett, a refrénben pedig a "táncolt" igét Ady "csókolt"-ra cserélte. Az OSZK-nak adományozott kézirat viszont szinte teljesen megegyezik az időben korábbi, Nyugatban közölt változattal, ez pedig igazolja a felvetést, hogy a dokumentum a vers eredeti kézirata - magyarázta Baróthy Zoltán, aki szerint az apró változtatásban tetten érhető Ady zsenije, hiszen a vers jobb lett az utólagos javításokkal.

A szakértő rámutatott: egyelőre nem lehet megállapítani, hogy az "Adyra nem igazán jellemző, életörömtől hangos költemény" Párizsban, vagy Érmindszenten, a költő családjának otthonában született. Ady május közepén utazott ki Párizsba, részben azért, hogy kitörjön az Érmindszenten rátörő depresszióból és álmatlanságból, amelyekről a Hatvany Lajoshoz írt levele is tanúskodik.

Mindez a mű értelmezése szempontjából is fontos lehet, ugyanis ha a költő Párizsban írta meg a verset, akkor joggal beszélhetünk arról, hogy a költeményben Ady a városi ember szemszögéből, idealizálva tekint vissza a modernitástól mentes partiumi tájra. Amennyiben a mű Érmindszenten született, teljesen más értelmezéssel érdemes közelíteni a szöveghez - hangsúlyozta Baróthy Zoltán, hozzátéve, hogy a bizonyítékok alapján számára meggyőzőbbnek tűnik az a felvetés, amely szerint Ady a francia fővárosban írta a verset.

A nagyközönség először a Múzeumok éjszakáján láthatja a kéziratot a S csókolt minden az ég alatt címmel megnyíló kamarakiállításon az OSZK-ban. A tárlat többek között foglalkozik a szintén irodalmi babérokra törő Ady Mariska és Ady Endre viszonyával, valamint korabeli fotók, levelek és újságcikkel segítségével számos adalékkal szolgál a Májusi zápor után megírásának körülményeiről. A gyűjtemény egyik különleges darabja Az Illés szekerén című kötet egy Brüll Adélnak (Lédának) dedikált példánya, emellett megtekinthető az Ádám, hol vagy? - eredeti címén Jön az Isten - című költemény első ismert kézirata is.

A kiállítás július 12-ig tekinthető meg az Országos Széchenyi Könyvtárban, a kéziratot digitális formában pedig az intézmény honlapján (www.oszk.hu) keresztül lehet majd elérni.

Kíváncsi, milyen volt a Fishing első napja? - Fotók!

Publikálás dátuma
2015.06.18. 10:29
Ferenczi György és a Rackajam együttes koncertje. MTI Fotó: Sóki Tamás
Elkezdődött a Fishing on Orfű fesztivál a Pécs melletti üdülőfaluban tegnap. A rendezvényre tavaly több mint 20 ezren voltak kíváncsiak, a szervezők szerint idén már minden jegy elkelt, a fesztivál teltházas.

Egyedi Péter, a fesztivál egyik szervezője az M1-nek nyilatkozva elmondta: minden jegyet eladtak a fesztiválra, sőt a bérletek már februárban elkeltek. Szerdán, a 0. napon a legfontosabb esemény a Kispál és a Borz visszatérése volt. „Nem engedünk be több embert, mint aki jól tudja érezni magát. Ez 7 ezer embert jelent” – nyilatkozta Egyedi Péter.

Ferenczi György és a Rackajam együttes koncertje. MTI Fotó: Sóki Tamás

Ferenczi György és a Rackajam együttes koncertje. MTI Fotó: Sóki Tamás

A fesztivál szervezője elmondta, hogy a fesztiválon fellép a magyar zenei underground krémje és számtalan olyan előadó, akinek slágerei rendkívül ismertek, így például a Punnany Mussif, a Wellhello vagy a Halott Pénz. 

MTI Fotó: Sóki Tamás

MTI Fotó: Sóki Tamás

Az idei fesztivál egyik újdonság a vízi színpad lesz. Az úszó stégen mini akusztikus koncerteket tartanak majd.

MTI Fotó: Sóki Tamás

MTI Fotó: Sóki Tamás

Forrás: Híradó.hu

Nappali menedékhely

Sodor. Ha csak egyetlen szót lenne szabad leírnom Spiró György legújabb könyvéről bizony ez lenne az. Sodor, végig, nem csak a bonyolult és kaotikus orosz történelem legbonyolultabb és legkaotikusabb korszakán, nem csak a cári és lenini és sztálini éveken, nem csak Gorkij életén és az őt körülvevő számtalan ismert és ismeretlen figurák garmadáján, de de az emberi érzéseken. Sodor, keresztül az éveken, melyek vérrel is gyilkossággal vannak átitatva.

Bár Spiró kötete deklaráltan nem történelmi regény, az embernek mégis nehezére esik másként olvasni. Mintha irodalomtörténeti szöveggel volna dolga, olyannyira pontos. Bár a könyv főszereplője maga az író, a központi figura mégsem ő, hanem a narrátor, a címszereplő, Diavolina, aki cselédként kezdte a Gorkij-házban, majd medikusi tanulmányai befejeztével pártfeladatként az akkor már Sorrento-ban élő író orvosa lett. És később, harminc évvel később pedig utolsó szeretője.

A regény csupán alig kétszáz oldal. Éppen rövidsége miatt, egyszerű vonalvezetése miatt, veszekedett sodrása miatt egyszerűnek tűnik. Annyira egyszerűnek, amennyire még sem az. Rövidnek tűnik, de valójában hosszú. Mint mondtam, egyszerűnek tűnik. Pont annyira egyszerűnek, amennyire nem. Mégis egyszerűvé teszi a szinte áttekinthetetlen bonyolultságot. Lineárisnak tűnik, mégis észrevehetetlenül ugrál fel és alá, két sor között évek telnek néha, és súlyos emberi elhatározások sziklái kettő szó között.

A felszínen egy felszínes, mondhatni ellenszenves Gorkijt kapunk. Hiú ripacs, akit leginkább a magáról alkotott kép érdekel. Nem véletlen, hogy Spiró (akár maga az orosz szerző) igyekszik annyira különválasztani a művésznéven szereplő Maxim Gorkijt, az írót, és az élő személyt, az embert, Peskovot. Azt már neki köszönhetjük, hogy minél kidolgozottabbá vállnak a kételyei, közben egyre szimpatikusabbá, egyre rokonszenvesebbé válik a figurája. És persze az idő előrehaladtával, ereje, befolyása fogytával inkább válik maga is egyre kétkedőbbé.

A kötetben Gorkij lenyomat csupán, a történelem és az ellentmondásosság lenyomata. Az életéről való elbeszélésben megjelenik mindaz, mi körülvette, mindaz, amit gyűlölt és szeretett, mindaz, amit leírt, és és az is, amit magában tartott. Sokszor a kettő között volt a legnagyobb szakadék. Akit megmentett a lágerből, ellensúlyként földbe gyalázta a Pravdában.

Gorkij évtizedeken keresztül a Szovjetunió egyik legnagyobb tekintélye. Szavainak súlya van. Még Sztálin, a „szűk látókörű, közepes képességű, bal karjára béna, alacsony, gyönge jellemű, gyáva, durva, közönséges alkoholista” sem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja. Kiterjedt udvartartásával mint egy valódi uralkodó vonul forradalmon, száműzetésen, hazatérésen keresztül. A legszigorúbb őrizetben természetesen otthon van. A fasiszta Olaszország részéről csak egy besúgóra telik, a szűkebb környezetből felmérhetetlen a számuk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az „övéi” győztek, Gorkij élete aranykalitka.

(Spiró György: Diavolina; Magvető)