Jó volna megszabadulni a bandaszellemektől

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnökének tevékenysége viták kereszttüzében áll. Vádolják például azzal, hogy túl sok pénz felett rendelkezik, hogy túlzottan elkötelezett, egyszemélyi hatalma van, uralja a terepet. Ő viszont azt mondja, nemzetben gondolkodik, és arra törekszik, hogy az Akadémia munkája mindenkinek örömet szerezzen.

- Úgy nyilatkozott, hogy jó lenne, ha közelednének a két oldal álláspontjai, de csak hadakozásokat észlel, mindkét oldalon.

- Az egyiken mindenképpen.

- Melyik oldalra gondol?

- Mi három éve nem ástunk ki semmiféle harci bárdot. Senki ellen egyetlen támadó mondatot nem mondtunk. Mindenkivel kapcsolatot próbáltunk teremteni. Volt akivel sikerült, volt, akivel nem. Minket megtámadtak, ide, az MMA székházába bejöttek dulakodni, tüntettek ellenünk, számon kértek tőlünk egy csomó mindent, aminek a viszontszolgálatát nem voltak hajlandóak megadni. Mi nyugodtak vagyunk, higgadtak, és nagyon sokat dolgozunk.

- Milyen dulakodásra gondol?

- Három évvel ezelőtt művészek egy csoportja megzavarta a közgyűlést.

- Ön szerint miért?

- Mert nem egészen normálisak. Nem műveik készítésével foglalkoznak, hanem anarchikus fellépésekkel. Az utóbbi években már nem volt ilyen. Csak a Vigadó átadásakor történt az, hogy ugyanez a társaság kifeküdt az árkádok alá, nem engedtek bejönni. Papírpénzek voltak a szájukban annak szimbolizálására, hogy az MMA fölfalja a kultúra pénzét. De hát ezek beteges pótcselekvések.

- Azért ahhoz képest, amennyi támogatásban a másik oldal képviseletében a Széchenyi Akadémia részesül, önöknek meglehetősen sok pénz jut.

- Mi megkíséreltük a Széchenyi Akadémiát bevonni a köztestület alakításába, ők pedig közölték, hogy nem kívánnak közfeladatot ellátni. Független egyesület akartak maradni. Kész, ebben maradtunk. Megszületett a törvény, az MMA köztestület, állami feladatokat is ellát. Amikor tudunk, különböző akciókban együttműködünk, de szervezett együttműködésünk nincs. Körülbelül másfél éve a szervezet elnöke leült abba a fotelba, amiben most ön ül. Több mindenben megállapodtunk. Utána az elnök úr hazament, majd a saját elnöksége leszavazta, és a kapcsolat nem jött létre. Visszahívást azóta sem kaptam.

- Miben állapodtak meg?

- Abban, hogy minden olyan akciót az irodalomban, képzőművészetben, zenében, építészetben amit lehet, együtt csinálunk több közös tagunk katalizátor szerepével. Tehát erre nem voltak hajlandók, semmilyen megállapodás nem jött létre. Tudomásul vettük. Tudjuk ugyanakkor, hogy ragyogó emberek vannak ott, kiváló irodalmárok, muzsikusok, képzőművészek, csak tapasztalhatóan más a művészetfilozófiájuk, mint a miénk.

- Megfogalmazható, hogy miben más?

- Mi egyértelműen nemzetben gondolkodunk. Azt mondjuk, hogy van nyolc alkotóművészeti és előadó-művészeti műfaj, az alaptörvény és a ránk vonatkozó törvény pontosan előírja a hatásköreinket. Feladatainkat ennek értelmében látjuk el, ehhez kapjuk a költségvetésünket. Kötelezettségeink vannak tehát, éves parlamenti és kormánybeszámolóval. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy azzal foglalkozzunk, amivel csak akarunk. Ugyanakkor egy társadalmi egyesület, azt csinál, amit akar.

- Bővebben kifejtve mit jelent az, hogy nemzetben gondolkodnak?

- Az Akadémia tagságának három le nem írt, ki nem mondott, de belül személyesen vallott alapfeltétele van, az egyik a társadalmi és művészi elismertség. Az Akadémia nem minősít, nem mondja, hogy ki jó író, ki nem jó író, ki méltó a tagságra és ki nem. Aki megfelelő művészeti díjjal rendelkezik, hazai és külföldi elismertsége van, annak van esélye, hogy akadémikus legyen. A színvonalat így nem az Akadémia vizsgálja, hanem az a tagozat, amelyik százszázalékos önállósággal meghívja a tagjait. Ahhoz, hogy megfelelően cselekedjünk, tudni kell, hogy mintegy ötven évvel van elmaradva a magyar történelem, ekkora hiátusa van. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy legkevésbé a művészetre érthető ez, mert a szocializmus alatt is elképesztő művészeti teljesítmények születtek, bár lehet, hogy éppen a bezártság miatt.

- Mi van ötven évvel elmaradva?

- Az egész állami berendezkedés. A kommunizmus, szocializmus lefékezte az egész magyar történelmi fejlődést. Ez a közlekedéstől az állam különböző szervezeti formáin át az önkormányzatok jogköréig, az oktatásig rengeteg mindenre kiterjed. Ötvenévnyi a lemaradásunk Svájchoz, Németországhoz, Svédországhoz, Finnországhoz képest. Huszonöt éve gyakorlatilag az utánairamlás történik abban a 16 országban, amelyik felszabadult a Szovjetunió nyomása alól. Ezek között a körülmények között egy kicsit a kultúra, az értelmiség és a művészet világának többet kell vállalnia, mint a normális polgári demokráciákban.

Részt kell vennie az emberek életével való foglalkozásban, társadalmi munkában, a különböző művészeti civil szerveződésekben, egy csomó mindenben, mert nincs igazán művészetet fogyasztó polgárság. Vagyis tagjaink számára ez a második alapfeltétel. A harmadik pedig, hogy legalább a kritikus pillanatokban kifejezhető nemzeti öntudatnak meg kell nyilvánulnia, a művekben és a magatartásokban is. Nem vitézkötéses és pálinkaszagú megnyilvánulásokra gondolok, hanem arra, hogy az Európai Uniónak 1,8 százalékos kicsi szegletében a nemzeti identitás megőrzése sokkal nagyobb probléma, mint a 65 milliós Franciaországban vagy a 80 milliós Németországban.

- Ugyanakkor a napi politikában való részvételnek nyilván vannak veszélyei...

- Ebben nem veszünk részt, nem is tud példát mondani rá. Amióta az Akadémia három és fél éve köztestület, semmifajta direkt politikai megnyilvánulása nem volt, s nem is lesz.

- De hiszen éppen ön nyilatkozta, hogy a jelen helyzetben egy gondolkodó embernek valamilyen szinten részt kell vennie a politikában. Csak ez járhat túlzott elkötelezettséggel, amivel egyébként vádolják az MMA-t...

- Ilyen megnyilvánulásom nem volt, a vád tehát igaztalan. Elkötelezettséggel vádolhatják, lekötelezettséggel nem. Mint ahogy más szervezet elkötelezett más irányban.

- Tehát akkor mondható, hogy önök a jobboldal irányába elkötelezettek?

- Mi a helyes irányba tartunk.

- Ön szerint mi a helyes irány?

- A nemzeti irány. Mi Magyarországon élünk, és a magyar művészetnek a különböző műfajait szeretnénk még jobb helyzetbe hozni.

- Az egyik legvitatottabb kijelentése Konrád Györggyel kapcsolatos volt, amikor azt mondta, tudomásul kell vennünk, hogy őt is magyarnak tekintik külföldön.

- Ez ferdítés, csak nem akartam ügyet csinálni belőle. Azt mondtam, hogy ha Magyarországról egy holland rosszat mond, Hollandiából hollandnak látszik, aki azt a rosszat mondja. De ha Németországból Konrád György rosszat mond Magyarországról vagy hazudik, akkor Németországból egy magyar mond rosszat Magyarországról, és ezt nagyon nem szeretjük. Egyébként én nemrégen hallgattam Konrádnak az ATV-n egy nyilatkozatát. Azt kérdezte a riporter tőle, mi a véleménye a Feketéről, és azt válaszolta, bolond likból bolond szél fúj. Számomra Konrád György azóta nem létezik. Én Konrádról sok mindent tudok, egy épületben dolgoztam vele a hatvanas években a Krisztina körúton. Szörnyű dolgokat tudok róla, csak soha nem fogom mondani.

- Milyen kijelentéseit tartotta elfogadhatatlannak?

- Szidta a hazámat. De én nem akarok Konráddal foglalkozni, mert számomra nem létezik, ha látom leírva a nevét, nem fogom tudom, hogy kicsoda.

- Ön szerint nincs egy rakat szidnivaló Magyarországon?

- De igen, csak objektívnek kell lenni. És aki szidja, az először vallja be, hogy ő miként vett részt ebben a romlásban, és mondja meg, helyette mit, hogyan lehet jobban csinálni. A tudománynak három működési fázisa van: az analízis, a konklúzió és a terápia. Ha valaki csak szemlézik és esetleg még konklúziókat is levon, ezzel csak háborús hangulatot kelt. Ha nincs terápiája, azzal nincs mit kezdeni, ha országmentésről van szó.

- De mindkét oldal azt mondja, hogy a másik kelti a háborús hangulatot.

- Ha ön most ezeket nem kérdezi, én nem ezekről beszéltem volna, hanem arról, hogy mit csinál az Akadémia. Ön most azt csinálta, hogy kiásott egy fegyvert.

- Szerintem pedig tisztázni próbálok dolgokat.

- Jó, látja, állok elébe. Mi abban hiszünk az Akadémián, hogy el kell jönnie annak az időnek, amikor a magyar művészet, kultúra területén nem személyek személlyel, hanem művek művekkel vetélkednek, de ez az idő meglehetősen messze van. Most a személyek, a prekoncepcióik vitatkoznak. Ez egy reménytelen helyzet, ebbe az Akadémia nem tud belemenni. Nem is sodródunk bele emberek és filozófiáik minősítésébe.

- Nem arról van szó, hogy mindenki minden mögött politikát lát?

- Ebben van igazság, csak fölösleges azt látni.

Az interjú a következő oldalon folytatódik