Felhívás tisztítókúrára

Mindig sokat töprengtem azon, vajon a lágerekben miért nem lázadtak fel soha a halálra ítéltek? Miben reménykedtek? Abban, hogy a kivégzőik majd maguktól megváltoznak? Ma nem hallatszik itthon fegyverek ropogása, nincsenek egyenruhás őrök, rabruhás csoportvezetők. A halált nem golyó okozza, a diagnózis legtöbbször agyvérzés, vagy infarktus. A "halálosztó" ma a marketing, a politikai demagógia. Az értelmiség észrevétlenül olvad fel a korszellem mérhetetlen gonoszságában, hol mélabúsan, hol kritikusan, hol lelkesen képviselve azt. Sok írástudó még csak nem is tudatosítja magában, miféle aljas reality show szolgálója maga is. Egy biztos: mások kizsákmányolása legitim, sőt ösztönzött cselekedet. Minél több embert tudsz lehúzni, minél több embert tudsz halálba kergetni: annál ügyesebb vagy. Kedves sorstársaim: miben reménykedtek még? A külföldben, ahonnan tavaly megérkeztem, mert azt láttam, hogy ugyanaz a korszellem tombol ott is, mint itt? Hogy a nő gyerekkel ugyanolyan vállon veregetett, „persona non grata” az albérletpiacon (is), mint itt? Vagy a lottótündérben bíztok, aki egyszer talán lehetővé teszi nektek, hogy belőletek is körbetapsolt hős válhasson? Arra vártok, mikor térnek már örök nyugovóra a szüleitek, rokonaitok, hogy örökölhessetek végre valamit? 19 évesen költöztem az első albérletembe, most 45 éves vagyok, az 54. megfizethető lakóhelyemet keresem. 25 éve feketén élek, 25 éve nincs albérlettörvény, ami megvédene. Nem volna itt az idő, felhívni a figyelmet a helyzetünkre, kedves hajléktalanjelölt albérlő társaim?