Eszenyi Enikő: a Víg egy sziget, ahová jó tartozni

Eszenyi Enikő szomorú amiatt, ami ma a színházi életben történik. A Vígszínház igazgatója szerint hosszú távon nem tesz jót az egész magyar színházművészetnek a politikai megosztottság. A direktor a következő évadban a Vígben két előadást rendez, most Szentpéterváron próbál, és hamarosan Prágában először állít majd színre operát.

- A Vígszínház évadzáróján is olvasható volt a teátrum szlogenje: még mindig nyitott színház. Van-e határa a nyitottságnak? Ha túlságosan nyitottak, nem veszélyeztetik-e ezzel az igényes művészszínházi profilt?

- A nyitott színház kifejezésből következik, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra és a világra, és minden tehetséges művészt szeretettel várunk. Az, hogy felvettek minket az Európai Színházak Uniójába, egyértelműen az elmúlt öt év magas színvonalú művészi munkájának köszönhető, és azt bizonyítja, hogy a repertoárunk európai összehasonlításban is megállja a helyét. Az évadzárón is beszéltem arról, hogy a legsikeresebb, leglátogatottabb előadásunk A Mester és Margarita volt, ami, azt hiszem, egyértelműen az igényes művészszínházi profilba illeszkedik.

- A Mester és Margarita közönségsikere talán önöket is meglepte.

- Azért nem lepett meg minket, mert amikor műsorra tűztük, úgy éreztük, hogy ez egy fontos mű. A rendező, Michal Dočekal személye garancia volt arra, hogy nagyszerű előadás jön létre. Arra viszont nem számítottunk, hogy 100,84 százalékos lesz a látogatottsága, tehát majdnem harmincezren látták. Ez egy csodálatos eredmény, ami azt jelenti, hogy a nézőink művelt, intelligens és az irodalomra fogékony emberek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés nagy befogadóképességű színház van a világon, ahol el lehet játszani telt házzal ennyiszer A Mester és Margaritát.

- Az Európai Színházak Uniójába hogyan lehet bekerülni? A tagok szavaznak az új belépőről?

- Igen, a tagok szavaztak a szervezet legutóbbi közgyűlésén Rómában arról, hogy a Vígszínházat felveszik az Európai Színházak Uniójába.

- Kell hozzá ajánló? Az évadzárón említette, hogy valószínűleg a világhírű rendezővel, Robert Wilsonnal való közös munka is nyomott a latba a döntésnél.

- A Robert Wilsonnal való munka, illetve a Szlovák és a Cseh Nemzeti Színházzal való koprodukció nyilván segített. De a szervezet elnökségének tagjai közül sokan ismernek bennünket. Az 1914 című előadással voltunk Reimsben, akik szintén az Unió tagjai, és Belgrádban, ahol jól ismerem a színház igazgatóját, de már említettem Michal Docekal nevét, aki a Cseh Nemzeti Színház direktora. Szoros a kapcsolat a kolozsvári színházzal, amelynek igazgatója, Tompa Gábor is az elnökség tagja. Szintén az elnökség tagja Antal Csaba díszlettervező, de a szervezet elnöke, a Habima Színház igazgatója is jól ismer bennünket.

- Említette, hogy ez a tagság valószínűleg még több utazással jár majd. Ez nem veszélyezteti a folyamatos repertoár játszását?

- Ez a jövő zenéje, persze megpróbáljuk majd megoldani az utazásokat. Most is úgy voltunk Sütő András csodálatos darabjával Az álomkommandóval és a Toldival Kolozsváron, hogy közben a székesfehérvári színház nagy sikerrel játszotta nálunk a Bulgakov-előadását. Egyébként a kolozsvári vendégszereplésünk és az ő vendégjátékuk is teljesen a magunk erejéből jött létre.

- A kolozsvári kapcsolat miért fontos önöknek ennyire?

- Egyrészt a vígszínházi tradíciói miatt, hiszen a kolozsvári születésű Ditrói Mór volt a Vígszínház első igazgatója, ő fektette le azokat az alapokat, amire még ma is lehet építkezni. Másrészt, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak kitűnő a társulata.

- Az Európai Színházak Uniójába való beválasztás visszaigazolása annak, hogy érdemes volt kitartani és végigcsinálni a többször méltatlannak tűnő igazgatói pályázati huzavonát?

- Abszolút. Mint már említettem, ez is az utóbbi évek gyümölcse és az is, hogy az elmúlt évadban 617 előadást játszottunk a három játszóhelyünkön és több mint 352 ezer nézőnk volt. Hogy ennyien eljöttek hozzánk még májusban és júniusban is, ez is óriási dolog. Az évadzárón kiosztottam a hűséges társulati tagoknak a díjakat, de a hűséges nézőink is megérdemelnék az elismerést.

- Ha már hűség, idén negyven éve tagja a Vígszínháznak Hegedűs D. Géza, Kern András negyvenöt éve, Halász Judit pedig ötven éve kötődik a Szent István körúti színházhoz. Hogyan sikerül ennyi ideig itt tartani a színészeket? Mindig kell nekik keresni megfelelő súlyú szerepet?

- A három művész hűsége példamutató. Aki ennek a színháznak a tagja és szereti ezt a társulatot, az akkor is marad, ha egy adott évadban nem játszik annyit, amennyit szeretne, mert fontosabb neki, hogy ehhez a közösséghez tartozik. De természetesen igyekszünk a műsort úgy összeállítani, hogy mindenkinek legyen jó munkája, izgalmas feladata.

- Korábban, amikor Alföldi Róbert távozott a Nemzeti éléről, leszerződtette Stohl Andrást és Hevér Gábort. Most tizenegy, többségében fiatal színész szerződik a színházhoz, és van köztük több, aki a megszűnt Szputnyik társulatának volt a tagja. Úgy látszik, igyekszik tudatosan igazolni.

- A Szputnyik nagy sikerrel játszott nálunk, sok tehetséges színész dolgozott a társulatban, tehát ésszerű volt, hogy leszerződtettem Bach Katát, Hajduk Károlyt és Király Dánielt. Kovács D. Dániel rendezőnek, aki szintén hozzánk jön, régóta figyelem a munkáit, nagyon tehetséges alkotónak tartom. Nagy öröm számomra, hogy igent mondott a felkérésre, és jövőre Schiller Haramiák című drámáját viszi majd színre. Orosz Ákost a Maladypében évek óta figyelemmel kísérem, mint ahogy azokat a fiatalokat is, akik most végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és nálunk játszanak majd a következő évadtól. Wunderlich József Pécsről, egykori osztálytársa, Szilágyi Csenge pedig egy budapesti színházból szerződik át hozzánk; mindkettejüket nagyon ígéretes tehetségnek tartom. Azt hiszem, nagyon jó csapat érkezik hozzánk.

- Ugyanakkor heten mennek el a színházból, zömében szintén fiatalok. Talán a legnagyobb meglepetés Mészáros Máté távozása, aki több fontos szerepet játszott a Vígben.

- Amikor Mátét Egerből elhívtam, az volt az álmom, hogy eljátssza Goldoni Két úr szolgájának főszerepét, és ez az álmom teljesült, meg persze az is, hogy a Vígszínház egyik meghatározó színésze lett. Máté – ahogy a többi távozó művész is – most új utakat keres. De az elmenők továbbjátsszák azokat a vígszínházi szerepeiket, amelyeket tudunk egyeztetni. Megértem, ha valaki máshol kívánja folytatni a pályáját, de mi most elsősorban az újakra figyelünk. A Vígszínházban hagyomány, hogy ha egy kezdő színész idejön hozzánk, mi vezetjük őt, és segítünk abban, hogy szakmailag tovább tudjon lépni.

- A kezdő színészek, gondolom, nem kapnak csúcsgázsit, de anyagi szempontból megteheti-e, hogy tizenegy új tagot szerződtet?

- Egyrészt a távozók helyére jönnek az újak. Az elmúlt években, amikor nem volt biztos, hogy én maradok az igazgató, nem szerződtettem új tagokat. És sajnos olyan szeretett kollégák mentek el közülünk, mint Vallai Péter és Pap Vera. Még mindig vannak üres helyeink. Nem tudunk magas fizetéseket adni, és évek óta nem is volt fizetésemelés, de nagyon leterhelő nálunk dolgozni. A Vígszínházban keveset lehet keresni, de jó sokat lehet játszani. Izgalmas rendezőkkel lehet találkozni, és remélem, hogy a tizenegy művész, akik ide szerződtek, jól érzik majd magukat nálunk. Azt is remélem, hogy a Vígszínház nézői kíváncsiak lesznek rájuk, még akkor is, ha a többségüket a televíziókból nem ismerhetik. De így voltak ezzel például Bata Éva esetében is, akit mára megszerettek, mert bizonyította a tehetségét.

- Elhangzott az évadzárón, hogy a fővárosi önkormányzat, illetve Tarlós István főpolgármester egyszeri támogatást adott erre az évre a Vígszínháznak. Ez azt jelenti, hogy a fenntartó újra bízik önben?

- A Nemzeti Kulturális Alap pályázatán sajnos nem nyertünk semmit, emiatt nagyon szomorúak vagyunk. A fővárosi önkormányzat egyszeri támogatása a 120. jubileumi évadunkra szól, és ennek a gesztusnak nagyon örültem, hiszen az elmúlt évadokban nem nőtt, sőt inkább csökkent az alaptámogatásunk. Ez a mostani egyszeri támogatás iszonyatosan jól jött, hiszen sok olyan gond van, amit ebből meg tudunk oldani. Nagyon elrugaszkodtak az árak. Ha csak azt veszem, hogy például ki kellene cserélni a hangpultot, ami önmagában hetvenmillió forintba kerül. Ezt egyelőre nem tudjuk megtenni. De ki kellene cserélnünk az intelligens lámpák egy részét is, mert a karbantartásuk lassan többe kerül, mintha újat vásárolnánk. A Vígszínházban több mint húsz éve volt az utolsó, komoly felújítás. Remélem, hamarosan újra eljön ennek is az ideje, és akkor ezeket a gondokat orvosolni tudjuk.

- A Pesti Színház felújításáról is volt szó korábban?

- Igen, de sajnos lekerült a napirendről. Egyszer majd úgy járunk, mint ami most a Déli pályaudvarnál történt, hogy ránk omlik a bauxitbeton. Az épületben jön fel a víz. A nézők ugyanakkor szeretnek a Pesti Színházba járni, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ennek a játszóhelynek az elmúlt évadban 123 605 nézője volt.

- Visszatérve Tarlós István támogatására, többen úgy érezték, hogy mivel rendezett a Nemzeti után Alföldi Róbert a Vígben, később pedig Bodó Viktor, önt egy kicsit büntetni akarták, azért is történt az igazgatói pályázatnál, az ami. Akkor ezt a korszakot lezárhatjuk?

- Próbálok előre nézni. Mi továbbra is a körülöttünk lévő világot szeretnénk a színpadon megjeleníteni, hol kritikusan, hol felfedező, nyitott szemmel, úgy, hogy ez a nézőknek katarzist okozzon. A műsorpolitikánk továbbra is a tradíciókra épül, de a mi színházunk nyitott, és mindig keressük az újat.

- Az új évad bemutatóit összefűzi valamilyen tematika?

- A következő a 120. évadunk, ezért a Vígszínház korábbi nagy előadásait és nagy színészeit is szeretnénk megidézni. Lesz egy sorozatunk a Házi Színpadon, ahol legendás előadásokra emlékezünk.

- A következő szezonban színésznőként lesz bemutatója?

- Színésznőként nem, de két darabot is rendezek, az egyik a Pesti Színházban Nádas Péter Találkozás című tragédiája lesz, Börcsök Enikő és Király Dániel főszereplésével. A másik pedig Mike Bartlett Földrengés Londonban című darabja a Vígszínházban jövő márciusban, amely egy mai három nővér történet. Bata Éva, Járó Zsuzsa és Szilágyi Csenge játsszák majd a főszerepeket.

- Bob Wilson mikor rendez a Vígszínházban?

- Még tárgyalunk vele, de úgy néz ki, hogy 2017-ben jön hozzánk. Nagyon boldog vagyok, azt hittem 2020-nál előbb nem ér majd rá.

- Az 1914-et is játsszák tovább?

- Akik eddig nem látták a produkciót, ne szomorkodjanak, mert a következő évadban is játsszuk Budapesten, de Prágában és Pozsonyban is, és Moszkvába is megyünk egy vendégjátékra.

- Úgy tudom, hogy a nyár ellenére a következő hetekben Szentpéterváron próbál.

- Igen, a Nem félünk a farkastól című darabot rendezem, utána pedig a Prágai Operában Rossini Hamupipőkéjét. Ez lesz az első operarendezésem, amire Prágából érkezett a felkérés, és újra egy nemzetközi csapattal dolgozom, de Kentaur lesz a díszlettervezőm és Juronics Tamás a koreográfusom.

- Nemrég ért véget a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT), ahol a pécsi polgármester a színházi élet kettészakadásáról beszélt. Ön mennyire követte a POSzT körül kialakult helyzet, és mi a véleménye Páva Zsolt megállapításáról?

- Az elmúlt időszakban sokat dolgoztam, utaztunk a társulattal, ezért nem tudtam folyamatosan figyelemmel kísérni a POSzT-tal kapcsolatos eseményeket. Ami a polgármester kijelentését illeti, szomorú vagyok amiatt, ami a színházi életben történik. Ez hosszú távon nem tesz jót az egész magyar színházművészetnek. Mi a Vígszínházban továbbra is a legjobb tudásunk szerint és nagy szakmai alázattal fogunk dolgozni. Ez a legtöbb, ami egy ilyen helyzetben tehető. Én ezért a színházért vagyok felelős, és ezáltal tudom építeni, jobbítani a magyar színházi szakmát. Eddig is elsősorban a Vígszínház művészeire és saját alkotóközösségemre próbáltam figyelni, és azt hiszem, ennek meg is lett az eredménye.

- Házon belül meg lehet tartani az egységet, kívül lehet tartani a politikai megosztottságot?

- A Vígszínház egy sziget, ahová jó tartozni és ahol jó lenni. Mi a munkára és a közönségünkre figyelünk, és számunkra az a fontos, hogy az előadásaink nagyon jók legyenek.