Európai sztárparádé amerikai módra

Már a hetvenes években is történtek kísérletek arra, hogy felfejlesszék az Egyesült Államok labdarúgó bajnokságát, akkor azonban ez az akció kudarcba fulladt, az amerikaiakat egyszerűen nem érdekelte a foci. A kilencvenes évek óta azonban szisztematikus építkezés zajlik, tömegek járnak mérkőzésekre, s egyre több ismert európai sztár teszi át székhelyét az Újvilágba. Őket szedjük most egy csokorba.

Frank Lampard (New York City)

A 106-szoros angol válogatott karrierje Londonban indult a West Ham United csapatánál, ahol felhívta magára Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosának figyelmét. Tizenhatmillió euróért váltott klubot, tizenhárom szezonon keresztül viselte a londoni „kékek” mezét, 429 találkozón 147 gólt szerzett. A fáradhatatlan középpályás legfőbb egyéni elismerését 2005-ben szerezte, amikor az Aranylabda-szavazáson második helyen végzett Ronaldinho mögött.

Háromszor angol bajnokságot, négyszer FA-Kupát nyert, 2013-ban pedig sikerült a Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelnie. Már 2014 júliusában bejelentette, hogy az amerikai New York City-nél folytatja a karrierjét, de egy szezont még a Manchester City-nél töltött kölcsönben. Eddig mindenhol közönségkedvencnek számított, meglepő lenne, ha ez csak az Egyesült Államokban nem sikerülne neki.

David Villa (New York City)

A spanyol csatár hazája aranygenerációjának egyik fontos eleme volt, 2008-ban Európa-bajnokságot nyert, 2010-ben világbajnoki címet szerzett, ő tartja a válogatottsági gólrekordot 58 találattal. Első profi klubja a Sporting Gijón volt, de leginkább a Real Zaragozánál hívta fel magára a figyelmet a 2004/05-ös szezonban.

Ezt követte öt év a Valenciánál, ahol világklasszis labdarúgóvá vált, így 2010 júliusában negyvenmillió euróért átigazolt a Barcelonába. Három bajnoki cím, valamint egy-egy Király-kupa és BL-győzelem voltak a legfőbb eredményei a katalánoknál. Utolsó európai idényét az Atlético Madridnál töltötte, mielőtt tavaly átigazolt a New York City-hez. Egy rövid ausztrál kölcsönkitérőt követően már pályára lépett amerikai csapatában, több alkalommal megválasztották a hét játékosának.

Andrea Pirlo (New York City ?)

Hivatalosan ugyan még nem jelentették be, hogy Andrea Pirlo a New York City FC-hez igazol, de árulkodó jelek azért jócskán vannak. Hétvégén az amerikai metropoliszban látták a Juventus szakállas középpályását, s a jól értesültek szerint nem csak nyári szabadsága okán ruccant át az Újvilágba. Különösen gyanús, hogy fia az amerikai csapat mezét posztolta a Facebookon. Pirlo 36 éves, pályafutása méltó lezárása lenne az MLS-ben való levezetés.

A Juventusszal ugyan nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját, de így is félelmetes szezont tudhat maga mögött. Nem éppen ifjonc kora ellenére ő futotta a legtöbbet több mérkőzésen, s ő adta a legtöbb pontos passzt. Az Egyesült Államokban sem fillérekért focizna: éves javadalmazása 6 millió dollár lehet. Az NYFC amúgy nagyon rosszul kezdte a szezont, de megnyerte utolsó három találkozóját, s ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a városi rivális Red Bulls. A városi derbit hétvégén játsszák, ezen Pirlo legfeljebb csak nézőként bukkanhat még fel.

Pelé, Beckenbauer és a többiek

Az amerikai labdarúgó bajnokságban már több sztár tűnt fel. A New York Cosmosban vezetett le Pelé, aki 1975-ben, 35 évesen igazolt az együtteshez: akkor horribilisnek számító 1,4 millió dolláros fizetést kapott egy évre. 1976-ban az olasz válogatott csatár Giorgio Chinaglia csatlakozott az együtteshez. 1977-ben aztán Pelé honfitársa, Carlos Alberto, s ugyanebben az évben Franz Beckenbauer is aláírt az Cosmoshoz, amely a hetvenes évek végétől indult meg lefelé a lejtőn.

A Los Angeles Aztecs is nagycsapatot próbált létrehozni, 1976-ban George Best írt alá az „aztékokhoz”, 1979-ben pedig a holland zseni, Johan Cruyff, aki 1980-ban a Washington Diplomatshoz szerződött. A foci azonban az idősebb sztárok érkezésével sem vált népszerűbbé, a klubok csődbe mentek. Az 1994-es Egyesült Államokban megrendezett világbajnokság idején kezdődött lassú építkezés, ekkor azonban nem a nagy nevek megszerzését, hanem az utánpótlásbázis kiépítését tartották a legfontosabb feladatnak.

1996-ban aztán a Tampa Bay Mutinyhez igazolt a kolumbiai foci sztárja, Carlos Valderrama, aki ezt követően más amerikai csapatoknál is megfordult. Az igazi bomba 2007-ben robbant, amikor David Beckham igazolt Amerikába, a Los Angeles Galaxyhoz, amelyet hét évig erősített. A francia Thierry Henry 2010-ben került a New York Red Bullshoz, 2014-ben innen vonult „nyugdíjba”.

Kaká (Orlando City)

A brazil zsenit 2003-ban 21 évesen szerződtette az AC Milan a Sao Paulotól. A piros-feketékkel bajnoki címet, klub-vb-t és Bajnokok Ligáját is nyert a klasszis, sőt 2007-ben Aranylabdát is kapott. Nagy reményekkel került 2009-ben a Real Madridhoz, a blancóknál azonban sorozatos sérülései miatt nem tudta megváltani a világot. Egy újabb milánói kitérő után, tavaly nyáron írt alá az MLS-be az idei szezontól bekapcsolódó Orlando Cityhez. Azért, hogy ne maradjon játék nélkül, a márciusi szezonrajtig kölcsönben nevelőegyesületében, a Sao Paulóban töltötte az őszt.

Kaká, az orlandói szerződése aláírásával az MLS történetének legjobban kereső játékosa lett a 7,2 millió dolláros éves fizetésével. A brazil labdazsonglőr már a bajnokság nyitányán meghálálta a bizalmat, hiszen a New York City elleni 1-1-es döntetlen során egy szabadrúgásból ő lőtte klubja történetének első bajnoki gólját. Márciusban a hónap játékosa szavazáson a második helyen végzett.

Steven Gerrard (Los Angeles Galaxy)

Az angol középpályást furcsa lesz nem vörös mezben látni. Steven Gerrard neve egybeforrt a Liverpoollal. A 35 esztendős játékos 27 éven át szolgálta a 18-szoros angol bajnok klubot, ám a Premier League-et egyszer sem sikerült megnyernie. Gerrard 1998-ban debütált a felnőtt csapatban. 2003-ban aztán megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Az angol labdarúgásban rekorder lett, már ami a csapatkapitányként a pályán eltöltött perceket illeti.

Április 25-én ráadásul ő volt a Premier League történetében a harmadik játékos, aki átlépte az 500-as álomhatárt, azaz ennyi találkozón lépett pályára a bajnokságban egy csapat színeiben. Előtte csak Ryan Giggs és Jamie Carragher volt hasonló bravúrra képes. Pályafutása legnagyobb sikere az emlékezetes 2005-ös isztambuli Bajnokok Ligája diadal, ahol a Liverpool 3-0-s hátrányból hódította el a trófeát az AC Milan elől. De ez már a múlt, most az Egyesült Államokban bizonyíthat Gerrard, aki korábbi válogatottbeli csapattársához, David Beckhamhez hasonlóan a Los Angeles Galaxyban folytatja pályafutását, s évi 6,2 millió dollárt keres majd.

Németh Krisztián (Sporting Kansas City)

A magyar válogatott támadó kicsit kilóg az összeállításunkból, ám a Sporting Kansas Cityben nyújtott teljesítménye figyelemreméltó. A magyar származású, egykor az NB I-ben is futballozó 67-szeres amerikai válogatott Peter Vermes irányítása alatt szárnyra kapott Németh Krisztián. A bajnokságban 12 mérkőzésen hatszor volt eredményes, ugyanannyiszor, mint a Barcelona korábbi sztárja David Villa, s csak egy góllal szerzett kevesebbet, mint az aranylabdás Kaká.

Májusban a hónap labdarúgójának választották, emellett pedig már többször is bekerült a hét álomcsapatába. Nem csoda, hogy Dárdai Pál, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a válogatottba is meghívta, így ott volt a litvánok elleni 4-0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen, és a Finnország elleni Eb-selejtezőn is pályára lépett (1-0-ra győztek a magyarok).