Sepp Blatter: „Nem mondtam le!”

Publikálás dátuma
2015.06.27. 07:57
Sepp Blatter nem kíván távozni FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Sepp Blatter, a FIFA még hivatalban lévő 79 esztendős elnöke mindig képes a meglepetésekre. A svájci bulvárlapnak, a Blicknek adott interjújában azt közölte: „nem mondtam le, hanem felajánlottam, hogy egy rendkívüli kongresszus döntsön mandátumom sorsáról” – fejtette ki. 

A svájci sportvezető a FIFA-t ért sorozatos korrupciós botrányok hatására jelentette be lemondását június 2-án. A Bild napilap ezzel kapcsolatban néhány napja azt közölte, hogy a lemondásra amerikai ügyvédje vette rá,aki betekintést nyert a nemzetközi szövetség FBI-aktáiba, s úgy vélte, olyan nehéz helyzetbe kerülhet még Blatter, hogy jobban teszi: távozik.

Ehhez képest a legújabb hírek már arról szólnak, hogy a FIFA-elnök valójában nem is kíván távozni. Két héttel ezelőtt a svájci sajtó azt közölte, Blatter akár jelöltetheti is magát a nemzetközi szövetség várhatóan december közepén megrendezendő tisztújító kongresszusán, mert az afrikai és az ázsiai tagszövetségek maradását követelik.

Az sem éppen Blatter gyors távozását vetíti előre, hogy amikor bejelentette, a FIFA-múzeumot építenek, a Blicknek elmondta: „még nem érzem érettnek magamat arra, hogy múzeumba kerüljek, vagy hogy viaszfigurát formáljanak belőlem”. Hozzátette, csak az értheti meg a jövőt, s vehet részt annak formálásában, aki megérti a múltat.

Mindez egyáltalán nem arra utal, hogy Blatter egykönnyen engedne az amerikai és a svájci ügyészség nyomásának, s egyhamar visszavonulna. Egyértelmű az is, hogy nagyon is fontos szerepet szán magának esetleges utóda kiválasztásában, vagyis mindent megtesz azért, hogy semmi se változzék a FIFA-nál. Erre utal az is, hogy közlése szerint ő maga irányítja majd a szövetség reformját.

Paraguayban már vannak következményei a nyomozásnak. Bejelentették, felfüggesztik a dél-amerikai szövetség, a Conmebol luque-i központjának mentességét. Az ezzel kapcsolatos törvényt csütörtökön látta el kézjegyével Horacio Cartes államfő. A központ immunitását egy 1997-es törvény biztosította. Cartes államfő még a hónap elején utasította külügyminiszterét arra, hogy nyújtsa be a parlamentnek az erre vonatkozó tervezetet. Az amerikai igazságszolgáltatás elrendelte a Conmebol korábbi vezetője, az uruguayi Eugenio Figueredo letartóztatását, a szövetség élén 27 évig álló paraguayi Nicolás Leont pedig házi őrizetbe helyezték.

Szerző

Garami: nem vagyok fáradt, sem kiégett

Publikálás dátuma
2015.06.27. 07:55
Garami volt a legidősebb aktív edző Európában FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Hétszázkilencvenhét NB I-es mérkőzéssel a háta mögött felhagyott az edzősködéssel Garami József. A döntés egyáltalán nem jelent visszavonulót, a 75 éves szakember a futballnak és az MTK-nak sem fordít hátat, a jövőben szakmai igazgatóként, az utánpótlásra fókuszálva segíti a fővárosi klubot. Elhivatottságról, alázatról és a magyar labdarúgás általános helyzetéről is beszélgettünk a futballpályák doyenjével.

- Három időszakon is túl van a MTK-nál: 1996 és 1998 között vezetőedzőként, 2001-ben szakmai igazgatóként, 2004-től szintén szakmai igazgatóként és edzőként segítette a klubot. Reménykedhetnek a csapat szurkolói, hogy látják még a kispadon?

- A tizenegy évvel ezelőtti másfajta váltás volt, még fiatal voltam, alig múltam hatvan – kezdte a háromszoros bajnok, ötszörös kupagyőztes, korábban szövetségi kapitányként is dolgozó szakvezető. – Az új felállásban elsősorban az utánpótlásért felelek, az első csapat dolgaiba nem szólok bele.

- Furcsa lesz?

- Három hét telt el a bejelentés óta, ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy a különbségekről beszéljünk. Főleg, hogy egyelőre pihenek. A fiatalokkal való munka biztosan nem lesz szokatlan, hiszen egyrészt annak idején, Pécsen húsz évig dolgoztam az utánpótlásban – megjegyzem, ezért kaptam mesteredzői elismerést -, másrészt eddig is felügyeltem az MTK korosztályos együtteseinek felkészülését.

- Jövő csütörtökön Európa-liga-meccsen fogadja az MTK a szerb Vojvodinát. Ott lesz a meccsen?

- Természetesen.

- Hol ül majd?

- Mit tudom én? Valahol a lelátón.

- Csak azért kérdem, mert harminc év, csaknem nyolcszáz élvonalbeli összecsapás után int búcsút a profi labdarúgásnak, és ez lesz az első tétmérkőzés, amelyen az utódja, László Csaba dirigál.

- Ha már számok, szerintem volt még legalább kétszáz magyar és nemzetközi kupameccsem is. Tudja, az a legérdekesebb, hogy a feszített tempó és a sok-sok év ellenére sem érzem magam kiégettnek, fáradtnak. Hegyet már nem mászom, ám a futball továbbra is nagyon érdekel. Biztos vagyok benne, azért is tudtam ilyen sokáig állva maradni, mert közben folyamatosan lépést tartottam az újdonságokkal.

- Az erőnléti és személyi edzőként tevékenykedő Zsolt fia mesélte, a vasárnapi ebédek sem múlnak el úgy, hogy ne kerülne elő néhány lap, melyre taktikai ábrákat rajzol…

- Szeretem a focit, ez az életem. Sok-sok külföldi összecsapást nézek a televízióban, imádom a spanyol bajnoki találkozókat, a Barcelona játéka például maga a csoda.

- Akárcsak az, hogy bőven hetven felett is elnyűhetetlen maradt. Két éve a horvát edzőóriás, az akkor 78 éves Miroslav Blazevic a Bors hasábjain üzent önnek, hogy eszébe ne jusson visszavonulni, ugyanis a kor az önök szakmájában nem számít.

- Blazevic remek edző, örömmel fogadtam a szavait. Aki ötévesen kiment a pályára, az hetven fölött sem tud leszokni róla. A futball olyan, mint a drog. S különben sem állna jól a kezemben a metszőolló vagy a gereblye.

- Mondják, az tartja önt jó kondiban, hogy fiatalokkal dolgozik. Döbbenetes, szinte felfoghatatlan, hogy tizenöt-húsz éves gyerekek munkáját felügyeli majd. A „beosztottak” hatvan évvel lesznek fiatalabbak a főnöknél.

- Nézze, az elmúlt évtizedekben abban éltem, amit ők csinálnak. Ismerem a foci közegét, s bár felfedezhető a különbség egy-egy generáció közt, a lényeg nem változott. Aki tehetséges, sokra viheti, és a pályán csak a futball számít. Hozzáteszem, a pénz sok mindent megváltoztatott, itthon is más lett a játék, amióta beköszöntött az úgynevezett profizmus. Hogy mást ne mondjak, ezerkilencszázhetvenötben, hetvanhatban, vagy hetvenhétben szinte megegyezett egy-egy csapat összeállítása. Ma már évről évre hatalmas a mozgás, a klubhűség már szinte ismeretlen fogalom.

- Aligha (csak) ez a magyar foci baja.

- Persze, hogy nem. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek közül egyre kevesebben választják a labdarúgást, és ők is nagyon későn. Tudomásul kell venni, hogy hat-hét évesen foglalkozni kell a kicsikkel, sőt, a feleségem szerint már a bölcsőben is rugdalni kell.

- Július tizennyolcadikán új, tizenhatról tizenkettőre csökkentett létszámmal rajtol az élvonal. Jobb lesz?

- Átmeneti színvonal-emelkedés várható, ám azt nem tudnám megmondani, ez meddig tart. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy nem volt pénz tizenhat élvonalbeli együttesre. Korábban is próbálkoztak már hasonlóval, aztán visszaállt a régi rendszer. A jövő majd eldönti, jobb-e a csökkentett létszám.

Szerző

Garami: nem vagyok fáradt, sem kiégett

Publikálás dátuma
2015.06.27. 07:55
Garami volt a legidősebb aktív edző Európában FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Hétszázkilencvenhét NB I-es mérkőzéssel a háta mögött felhagyott az edzősködéssel Garami József. A döntés egyáltalán nem jelent visszavonulót, a 75 éves szakember a futballnak és az MTK-nak sem fordít hátat, a jövőben szakmai igazgatóként, az utánpótlásra fókuszálva segíti a fővárosi klubot. Elhivatottságról, alázatról és a magyar labdarúgás általános helyzetéről is beszélgettünk a futballpályák doyenjével.

- Három időszakon is túl van a MTK-nál: 1996 és 1998 között vezetőedzőként, 2001-ben szakmai igazgatóként, 2004-től szintén szakmai igazgatóként és edzőként segítette a klubot. Reménykedhetnek a csapat szurkolói, hogy látják még a kispadon?

- A tizenegy évvel ezelőtti másfajta váltás volt, még fiatal voltam, alig múltam hatvan – kezdte a háromszoros bajnok, ötszörös kupagyőztes, korábban szövetségi kapitányként is dolgozó szakvezető. – Az új felállásban elsősorban az utánpótlásért felelek, az első csapat dolgaiba nem szólok bele.

- Furcsa lesz?

- Három hét telt el a bejelentés óta, ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy a különbségekről beszéljünk. Főleg, hogy egyelőre pihenek. A fiatalokkal való munka biztosan nem lesz szokatlan, hiszen egyrészt annak idején, Pécsen húsz évig dolgoztam az utánpótlásban – megjegyzem, ezért kaptam mesteredzői elismerést -, másrészt eddig is felügyeltem az MTK korosztályos együtteseinek felkészülését.

- Jövő csütörtökön Európa-liga-meccsen fogadja az MTK a szerb Vojvodinát. Ott lesz a meccsen?

- Természetesen.

- Hol ül majd?

- Mit tudom én? Valahol a lelátón.

- Csak azért kérdem, mert harminc év, csaknem nyolcszáz élvonalbeli összecsapás után int búcsút a profi labdarúgásnak, és ez lesz az első tétmérkőzés, amelyen az utódja, László Csaba dirigál.

- Ha már számok, szerintem volt még legalább kétszáz magyar és nemzetközi kupameccsem is. Tudja, az a legérdekesebb, hogy a feszített tempó és a sok-sok év ellenére sem érzem magam kiégettnek, fáradtnak. Hegyet már nem mászom, ám a futball továbbra is nagyon érdekel. Biztos vagyok benne, azért is tudtam ilyen sokáig állva maradni, mert közben folyamatosan lépést tartottam az újdonságokkal.

- Az erőnléti és személyi edzőként tevékenykedő Zsolt fia mesélte, a vasárnapi ebédek sem múlnak el úgy, hogy ne kerülne elő néhány lap, melyre taktikai ábrákat rajzol…

- Szeretem a focit, ez az életem. Sok-sok külföldi összecsapást nézek a televízióban, imádom a spanyol bajnoki találkozókat, a Barcelona játéka például maga a csoda.

- Akárcsak az, hogy bőven hetven felett is elnyűhetetlen maradt. Két éve a horvát edzőóriás, az akkor 78 éves Miroslav Blazevic a Bors hasábjain üzent önnek, hogy eszébe ne jusson visszavonulni, ugyanis a kor az önök szakmájában nem számít.

- Blazevic remek edző, örömmel fogadtam a szavait. Aki ötévesen kiment a pályára, az hetven fölött sem tud leszokni róla. A futball olyan, mint a drog. S különben sem állna jól a kezemben a metszőolló vagy a gereblye.

- Mondják, az tartja önt jó kondiban, hogy fiatalokkal dolgozik. Döbbenetes, szinte felfoghatatlan, hogy tizenöt-húsz éves gyerekek munkáját felügyeli majd. A „beosztottak” hatvan évvel lesznek fiatalabbak a főnöknél.

- Nézze, az elmúlt évtizedekben abban éltem, amit ők csinálnak. Ismerem a foci közegét, s bár felfedezhető a különbség egy-egy generáció közt, a lényeg nem változott. Aki tehetséges, sokra viheti, és a pályán csak a futball számít. Hozzáteszem, a pénz sok mindent megváltoztatott, itthon is más lett a játék, amióta beköszöntött az úgynevezett profizmus. Hogy mást ne mondjak, ezerkilencszázhetvenötben, hetvanhatban, vagy hetvenhétben szinte megegyezett egy-egy csapat összeállítása. Ma már évről évre hatalmas a mozgás, a klubhűség már szinte ismeretlen fogalom.

- Aligha (csak) ez a magyar foci baja.

- Persze, hogy nem. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek közül egyre kevesebben választják a labdarúgást, és ők is nagyon későn. Tudomásul kell venni, hogy hat-hét évesen foglalkozni kell a kicsikkel, sőt, a feleségem szerint már a bölcsőben is rugdalni kell.

- Július tizennyolcadikán új, tizenhatról tizenkettőre csökkentett létszámmal rajtol az élvonal. Jobb lesz?

- Átmeneti színvonal-emelkedés várható, ám azt nem tudnám megmondani, ez meddig tart. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy nem volt pénz tizenhat élvonalbeli együttesre. Korábban is próbálkoztak már hasonlóval, aztán visszaállt a régi rendszer. A jövő majd eldönti, jobb-e a csökkentett létszám.

Szerző