Tömegesen menekülnek Tunéziából

Akár húsz felett is lehet a pénteki tunéziai terrorakció brit áldozatainak száma. Akkor egy fiatal iszlamista lőtt válogatás nélkül Sousse turistatelepülésen, összesen 38 személlyel végzett. Hétvégén tömegesen menekültek a turisták.

Ellentámadást indítottak a tunéziai belbiztonsági erők a szélsőséges iszlamisták állásai ellen egy nappal azután, hogy pénteken egy fiatal férfi 38 embert ölt meg, 36-ot pedig megsebesített Sousse üdülővárosban. Először a strandon lövöldözött kalasnyikovval, majd a Hotel Imperial Marhaba szállodában folytatta a mészárlást, mígnem végeztek vele a biztonsági erők. A legtöbb áldozat brit állampolgár, ezt London is megerősítette.

Ugyanakkor több tunéziai, német, ír, belga és francia állampolgár is a halottak között lehetett. Eddig 15 brit halálos áldozatot azonosítottak, de félő, hogy az azonosítás után számuk a 20-at is meghaladhatja. A 2005. július 7-i London elleni terrorakció óta ez volt a legsúlyosabb briteket ért támadás. A tuniszi kormány szerint a merénylőt hamarabb is megállíthatták volna, ha a hotel biztonsági szolgálata hamarabb értesítette volna a rendőrséget.

David Cameron brit kormányfő Twitter üzenetében kifejtette: honfitársainak fel kell készülnie a legrosszabbra. Magyar nem volt az áldozatok között. Tunéziában ez volt a második súlyos merénylet néhány hónapon belül: márciusban a turisták körében is népszerű tuniszi Bardo múzeumban történt terrorakció, amelyben 22 személy vesztette életét, köztük sok külföldi.

A merénylő neve Seifeddine Rezgui, mozgalmi neve Abu Yahya al-Qayrawani, előzőleg nem volt ismert a hatóságok számára. A terrorakciót az Iszlám Állam (IS) vállalta magára, amely felszólította híveit, minél több terrorakciót hajtsanak végre az iszlám böjt, a ramadán ideje alatt.

A tunéziai hadsereg behívta a tartalékosokat is, akik feladata az archeológiai- és turisztikai központok védelme lesz. Tunisz szerint 80 mecsetben hirdetik a szélsőséges ideológiát, ezeket egy héten belül bezárják. Habin Essid miniszterelnök szerint néhány mecsetben, amelyek a kormányzat ellenőrzésén kívül esnek, „alkotmányellenes cselekmények” folynak. Hozzátette, a kormányt, s az országot is fenyegetik. Kifejtette, egységesnek kell lenni, mert enélkül „nem lehet megnyerni a háborút”.

Sok tunéziai nem érti, miért kellett ennyit várni a szigorúbb biztonsági intézkedésekkel, hiszen eddig is lehetett tudni, hogy Tunézia nagyon sérülékeny ország, s igen magas az esetleges terrortámadás esélye.

A pénteki terrorakció volt a legvéresebb Tunézia újkori történelmében. Az iszlamisták mind nagyobb befolyásra próbálnak szert tenni Zine el-Abidine Ben Ali 2011-ben történt elűzése óta. Sousse eddig egy békés kisváros volt, amely a turizmusból élt. A helyi kórház nem is tudta kellőképpen ellátni a sok sérültet, nem volt erre felkészülve. A tragédia után a tunéziaiak tömegesen jelentkeztek az egészségügyi intézményekben, hogy véradással segítsenek az áldozatoknak.

A merényletet követően a turisták tömegesen hagyták el az országot, kígyózó sorok alakultak ki a repülőtereknél. Az egyik túlélő elmondta, jegyese, egy walesi turista, a testével védte meg őt a biztos haláltól. Három golyó repült a testébe, azonnal meghalt. „A golyók elé vetette magát” –mondta Saera Wilson. Egy másik a BBC-nek elmondta: „A földön feküdtünk, aztán egyszer csak fegyverropogásra lettünk figyelmesek. Először azt hittük, ez csak tűzijáték, de akkor rémültünk meg, amikor sikítva menekülni próbáltak az emberek.”

Egy másik brit férfi, bizonyos Danny azt közölte, egy irodába sikerült menekülniük, amikor kitört a lövöldözés. „Körülbelül háromnegyed órát lehettünk ott” – fejtette ki szintén a BBC-nek. „Egy asztal alá rejtőztem, megcsókoltam a feleségem, elbúcsúztam tőle. Azt hittem, itt a vég” – emlékezett a dráma pillanataira. Egy német turista úgy fogalmazott, olyan, mintha háborúba csöppentek volna.

Az európai uniós állásponttal összhangban Magyarország nem változtat Tunézia biztonsági besorolásán, az továbbra is a második kategóriába tartozik, amely a fokozott biztonsági kockázatú beutazást jelzi - közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Hajsza a kuvaiti tettesek után

Szombaton Kuvaitban gyásznapot rendeltek el. Az országban előző nap az Imam al-Szadek síita mecset ellen indítottak terrorakciót szélsőségesek, amelyben 27 személy vesztette életét, 200-an megsérültek. Az öngyilkos merénylő szaúdi állampolgár volt. A terrorakcióért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Az al-Arabija televízió szerint a helyi hatóságok 18 gyanúsítottat fogtak el. A kuvaiti kormány szerint a merénylettel szembe akarják fordítani egymással Kuvait síita és szunnita lakosságát.

Padlóra kerülhet a gazdaság

Tunéziában a lakosság 15,5 százaléka él a létminimum alatt. Sokan panaszkodnak a folyamatosan emelkedő árszínvonalra. Az instabil belpolitikai helyzet miatt 2011 eleje óta jóval kevesebb turista látogatott el az országba, mint az azt megelőző években, pedig a szektor a GDP legalább tíz százalékát adja. A külföldi befektetők sem tolakodnak a kormány portája előtt. Az eltelt években csökkent az Európai Unió és Tunézia közötti kereskedelmi forgalom értéke.

Mindez romló szociális viszonyokat eredményez. A 25 év alatti fiatalok esetében az állástalanok aránya 40 százalékos. S mivel a társadalomban magas a fiatalok aránya, ez nagyon súlyos helyzetet idéz elő. Egyre több tunéziai próbál az Európai Unióba menekülni. A márciusi Bardo múzeum elleni terrortámadás után még jobban visszaesett a turizmus, e tekintetben különösen drámai visszaesésre lehet számítani a mostani terrorakciót követően.

A " jázmin " forradalomtól a terrortámadásokig

Az arab tavasz első állomása Tunézia volt. A jázmin forradalom egy zöldségárus drámájából fejlődött tömegmozgalommá. A 26 éves Mohamed Bouazizitól 2010. december 17-én egy rendőrnő Sidi Bouzid városában elkobozta kocsiját és áruját. Bouazizi a tartományi székhely elé vonult, hogy tiltakozzon a történtek miatt, s visszakövetelte áruját. A helyi hatóságok azonban ügyet sem vetettek rá. Hirtelen elhatározásból – családját sem értesítette szándékairól – felgyújtotta magát. Az eset rendkívüli módon megrázta a társadalmat.

A megdöbbenést, a gyászt, az elkeseredettséget az emberek dühe váltotta fel: másnap a városban tüntetések törtek ki. Az állami médiumok nem számoltak be a tüntetésekről, de a közösségi oldalakon gyorsan terjedtek a képsorok a kemény rendőri fellépésről, a fiatalok nem éppen békés akciójáról. Napról napra egyre többen vonultak az utcákra, mígnem december 19-én rendőri erősítést küldtek a városba.

December vége felé egyre több városra terjedtek át a tüntetések, s az utcai akciók mind többször torkollottak erőszakba. Január 6-án sztrájkba lépett az ország nyolcezer ügyvédje, másnap a tanárok bejelentették, ők is csatlakoznak hozzájuk. A rendőrség egyre kevésbé volt képes úrrá lenni a helyzeten.

A válságos időkben úgy tűnt, a demokrácia esetleges győzelme sem hoz tiszta viszonyokat. A január 14-re tüntetést meghirdető Hizb-ut Tahrir nevű iszlám szervezet ugyanis iszlám kalifátus létrehozását kezdeményezte. Hogy a szervezet tényleg komolyan vette a politikai életben való aktív szerepvállalását az is mutatta: másnap menetet szervezett a politikai foglyok kiszabadítására.

A fogolyszabadítás idején azonban Ben Ali már nem tartózkodott az országban: január 14-én feleségével, a rossz szellemének tartott Leila Trabelsivel Szaúd-Arábiába menekült. Később nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene pénzmosás és kábítószer-kereskedelem miatt. Egy tunéziai bíróság pedig június 20-án a volt elnököt és feleségét távollétében 35 éves börtönbüntetésre ítélte. Egy évvel később egy másik bíróság Ben Alit – szintén távollétében - életfogytiglani börtönre ítélte a tüntetőkkel szembeni kemény fellépés miatt.

A tüntetők tehát elérték elűzték a gyűlölt diktátort, ám a demokrácia felé vezető út a vártnál hosszabb lett. 2011. január 27-én Mohammed Ghannouchi miniszterelnök bejelentette a kormány gyökeres átalakítását, de másnap e kabinettel szemben is tüntettek. Néhány napra rá felfüggesztették az addigi kormánypárt, az RCD működését.

A demokratikus átmenet fontos fejezete volt a 2011. október 23-i voksolás: megválasztották az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait. A legtöbb mandátumot a Muzulmán Testvériséghez közel álló Ennahda szerezte meg: a 217-ből 89 mandátumra tett szert. A Kongresszus Párt segítségével 2011. december 12-én Mohamed Moncef Marzoukit választották meg elnöknek.

Bár az Ennahda mérsékelt muzulmán pártnak állította be magát, s elítélte a szélsőségesek akcióit, sok tunéziai félt attól, hogy hatalomra kerülése után a párt Tunézia iszlamizálására törekszik. A borúlátók jóslatát igazolni látszott, hogy 2012-2013-ban több olyan képviselőt és politikust támadtak meg, akik nem az Ennahda tagjai voltak.

Különösen a muzulmán párt egyik legnagyobb bírálójaként ismert Chokri Belaid, valamint Mohamed Brahmis 2013 februárjában, illetve júliusában történt meggyilkolása keltett óriási visszhangot. Az év nyarán ismét tömegtüntetésekre került sor az országban, ezúttal azonban már az Ennahda ellen tiltakoztak. Sok nő is attól tartott, hogy megkurtítják jogaikat.

2014 januárjában Ali Larayedh kormányfő egy nemzeti „párbeszéd után” átadta helyét Mehdi Jomaanak, aki technokrata kormányzatot hívott életre. Mindeközben az alkotmányozó nemzetgyűlés egyre inkább parlamentként működött, törvényeket fogadott el. A legfontosabb eredmény azonban mégiscsak az új alaptörvény elfogadása volt, amelyet 2014. január 27-én nagy többséggel szavazott meg a törvényhozás.

Az alkotmány teljeskörű lelkiismereti és vallásszabadságot biztosít, kiáll a női egyenjogúság mellett. Az elnök és a kormányfő közötti hatalommegosztás biztosítja, hogy Tunézia ne lehessen többé diktatúra. Létrehozták az alkotmánybíróság intézményét is. 2014. október 25-én rendezték meg a parlamenti választást, amelyen meglepetésre nem az iszlamista Ennahda, hanem a szekuláris Nidaa Tounes párt végzett az élen, ám mivel 85 mandátumot szerzett a 217 tagú törvényhozásban, így koalíciós partnerekre van utalva. Az elnökválasztás decemberi második fordulóját szintén a szekuláris Nidaa Tounes jelöltje, a 87 éves Béji Caid Essebsi nyerte meg.

A demokratikus átalakulás nem eredményezte a biztonság javulását. Idén március 18-án terrortámadást intéztek a Bardo múzeum ellen. Összesen 23 személy vesztette életét, köztük 20 külföldi turista. A biztonságiak lelőtték a két merénylőt. Az ország legnagyobb múzeuma színpompás római mozaikjairól híres, mintegy nyolcezer műtárgynak ad otthont, és az európai óceánjárók utasai, valamint az országba érkező többi turista számára is az egyik első számú úti cél.

Szelfizett a franciaországi merénylő

Szombat este bevallotta tettét a franciaországi Lyonhoz közeli vegyi üzemnél elkövetett dzsihadista támadás feltételezett merénylője. Bevallotta főnökének lefejezését is. A büntetlen előéletű, sofőrként dolgozó 35 éves Yassin Salhi péntek délelőtt egy furgonnal behajtott a vegyi anyagokat és ipari gázpalackokat gyártó Air Products amerikai cég telepére, Saint-Quentin-Fallavier ipari zónájában, és ott egy hangárban gázpalackoknak vezette a gépkocsit, amelyek felrobbantak.

A támadás előtt a gyanúsított egy késsel megölte a főnökét, a fuvarozó cég vezetőjét, majd az Iszlám Állam dzsihadista szervezet módszere szerint levágta a fejét és iszlamista zászlókkal együtt kitűzte az amerikai vállalat kerítésére. A férfit a helyszínre érkezők tűzoltók fogták el. Kiderült, hogy a férfi szelfiképet készített az áldozat fejével, s azt egy kanadai számra küldte el a Whatsapp alkalmazáson keresztül.

Yassin Salhit a terrorelhárítási szervek hallgatják ki. A párizsi ügyészség pénteken megerősítette, hogy a gyanúsított a radikális szalafista mozgalommal állt kapcsolatban, tíz évvel ezelőtt kezdett radikalizálódni, s emiatt időszakosan megfigyelés alatt tartották a titkosszolgálatok.