Harmincmillióért vette a meccseket az olasz elnök

Publikálás dátuma
2015.07.01. 07:53
„Halló, vennék egy meccset!” FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Dagad az olasz bundabotrány. Százezer eurót, vagyis több mint harmincmillió forintot fizetett egy-egy kedvező eredményért Antonino Pulvirenti, a Catania korábbi elnöke. Mindezt az olasz klub múlt héten lemondó vezetője ismerte el a bírósági meghallgatáson. A dúsgazdag üzletember az áprilisi Varese, Trapani, Latina, Ternana, valamint a május 2-án játszott Livorno elleni meccseket vásárolta meg.

Az egyesület hat másik funkcionáriusához hasonlóan egy hete letartóztatott, majd házi őrizetbe helyezett sportvezető azt ugyanakkor tagadta, hogy fogadott ezekre a találkozókra. Mint mondta, „csak” annyi volt a célja, hogy csapata ne essen ki a másodosztályból. Giovanni Salvi ügyész Pulvirenti beismerő vallomása után kijelentette, hogy a nyomozást még nem lehet lezárni, ám így sokkal könnyebb lesz felderíteni az ügyet.

A Catania tavaly esett ki a Serie A-ból, az előző évadban pedig a másodosztály 15. helyén végzett, most viszont szinte biztosan kizárják a csapatot a második vonalból, s a következő szezonban csak a negyedik vonalban szerepelhet.

A múlt héten kirobbant botrányban a Catanián kívül más klub egyelőre nem keveredett bele (pedig Pulvirentinek valakivel „üzletelnie” kellett), ám korábban több hasonló incidens borzolta a kedélyeket Olaszországban, ahol az elmúlt években tucatnyi gyanúsítottat vettek őrizetbe, több egyesületet is pontlevonással büntettek, számos futballistát pedig eltiltottak.

Szerző
Frissítve: 2015.06.30. 21:57

Közelkép - A legendás Újhold

Abban a hüvelyknyi időben, amikor a második világháború szörnyű pusztításai után felvillant a remény, hogy hazánk valóban demokratikus ország lehet, gyorsan éledeztek és erőre kaptak a művészetek is. Egyre-másra jelentek meg új könyvek, folyóiratok, s egy új irodalmiság is megjelent a színen, melyet ma folyóiratuk címéről „újholdasoknak” nevezünk.

 A rövid életű lap, ha jól tudom, egy lengyel írónő dolláradományából fedezte a nyomdaköltségeket, a körülötte összeverődött fiatalok, mint szerkesztője, Lengyel Balázs hangsúlyozta bevezető tanulmányában, „Babits után” kezdték pályájukat, s ez azt is jelentette, hogy a költő által kijelölt erkölcsi elvárások szerint alkottak.

Mára a néhány számot megért folyóirat legenda, hiszen kiváló tehetségek sorakoztak fel benne: Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Lakatos István, Rába György, Somlyó György, és kezdetben Pándi Pál, s Szabolcsi Miklós is, akik hamar elmenekültek az elsüllyesztett hajóról, s az ellenkező oldalon tűntek fel harcias, a magyar irodalmat újraértékelő írásaikkal.

Az újholdasokat kiszorították a magyar irodalomból, csak 1956 után tértek vissza, és Lengyel Balázs ismételten próbálkozott a lap felélesztésével, ám csak ígéreteket kapott. Végül engedélyezték az Újhold Évkönyv megjelenését, amelyben szerepelni kitüntetésnek számított.

A folyóirat és az Évkönyv történetét tárja föl a Táguló körök című kötet, amely Buda Attila összeállításában tanulmányokat és dokumentumokat tartalmaz, s nem mellékesen bemutatja azt a kort, amelyben a szellemet is béklyóba kötötték, de mint a történelem bizonyítja, előbb-utóbb leveti láncait és utat mutat a gondolkodás és alkotás szabadsága felé.

Gyerekfejjel még ismerhettem az újholdas írókat, akik ma már a magyar irodalom klasszikusai. Ültek apám körül a „Rónay-asztalnál”, beszélgettek, s közben szorgalmasan figyelték őket, jelentéseket írtak róluk. Hová lettek ezek az iratok? Kit érdekel! Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván novellái, Lengyel Balázs esszéi viszont megmaradtak, gyönyörűséget szereznek, tanulnak belőlük. A minőség kikezdhetetlen, a hatalom szolgálóit viszont elfújja a szél.

Szerző

Közelkép - A legendás Újhold

Abban a hüvelyknyi időben, amikor a második világháború szörnyű pusztításai után felvillant a remény, hogy hazánk valóban demokratikus ország lehet, gyorsan éledeztek és erőre kaptak a művészetek is. Egyre-másra jelentek meg új könyvek, folyóiratok, s egy új irodalmiság is megjelent a színen, melyet ma folyóiratuk címéről „újholdasoknak” nevezünk.

 A rövid életű lap, ha jól tudom, egy lengyel írónő dolláradományából fedezte a nyomdaköltségeket, a körülötte összeverődött fiatalok, mint szerkesztője, Lengyel Balázs hangsúlyozta bevezető tanulmányában, „Babits után” kezdték pályájukat, s ez azt is jelentette, hogy a költő által kijelölt erkölcsi elvárások szerint alkottak.

Mára a néhány számot megért folyóirat legenda, hiszen kiváló tehetségek sorakoztak fel benne: Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Lakatos István, Rába György, Somlyó György, és kezdetben Pándi Pál, s Szabolcsi Miklós is, akik hamar elmenekültek az elsüllyesztett hajóról, s az ellenkező oldalon tűntek fel harcias, a magyar irodalmat újraértékelő írásaikkal.

Az újholdasokat kiszorították a magyar irodalomból, csak 1956 után tértek vissza, és Lengyel Balázs ismételten próbálkozott a lap felélesztésével, ám csak ígéreteket kapott. Végül engedélyezték az Újhold Évkönyv megjelenését, amelyben szerepelni kitüntetésnek számított.

A folyóirat és az Évkönyv történetét tárja föl a Táguló körök című kötet, amely Buda Attila összeállításában tanulmányokat és dokumentumokat tartalmaz, s nem mellékesen bemutatja azt a kort, amelyben a szellemet is béklyóba kötötték, de mint a történelem bizonyítja, előbb-utóbb leveti láncait és utat mutat a gondolkodás és alkotás szabadsága felé.

Gyerekfejjel még ismerhettem az újholdas írókat, akik ma már a magyar irodalom klasszikusai. Ültek apám körül a „Rónay-asztalnál”, beszélgettek, s közben szorgalmasan figyelték őket, jelentéseket írtak róluk. Hová lettek ezek az iratok? Kit érdekel! Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván novellái, Lengyel Balázs esszéi viszont megmaradtak, gyönyörűséget szereznek, tanulnak belőlük. A minőség kikezdhetetlen, a hatalom szolgálóit viszont elfújja a szél.

Szerző