Szinte elveszett a hírek rengetegében egy néhány soros tudósítás, amely azonban sok mindent elárul a változó világról. A Bajkálontúli terület kormányzója júniusban úgy döntött, hogy bérbe adnak egy kínai befektető vállalatnak 115 ezer hektár mezőgazdasági területet - 49 esztendőre. A későbbiekben még 200 ezer hektárt készek átadni. Ezt a szándékot írásban is rögzítették.
Ami némileg enyhíthet a helybéliek aggodalmán, hogy a majd itt dolgozó kínaiak aránya nem haladhatja meg az ötven százalékot, s a megalakuló gazdaság orosz vállalkozásként, de kínai tőkével üzemel majd. A Napi.hu felhívja a figyelmet arra a szintén kevéssé ismert tényre, hogy számtalan példa van kínai mezőgazdasági beruházásokra az orosz Távol-Keleten, például a zsidó autonóm terület művelhető földjeinek több mint 75 százaléka (!) kínai vállalkozók kezében van.
Moszkvában Zsirinovszkij pártja máris azt követeli, hogy a törvényhozás vegye számba az ezzel járó geopolitikai kockázatokat. Ezen már csak azért sem lehet csodálkozni, mivel korábban Moszkvában hallani sem akartak arról, hogy bármilyen formában orosz területet biztosítsanak a túlnépesedett és Szibériára áhítozó Kínának.
Sokan gondolták úgy, hogy ha egyszer megnyitják a kapukat, nehéz lesz valamikor is lezárni azokat. Ez a szemlélet megváltozott, mivel a 140 millió hektárra becsült, kihasználatlan távol-keleti állami földekkel pénz hiányában a kormány nem jut semmire. Márpedig a térség fejlesztésének nagyszabású terveivel valamit kezdeni kell.
Kína álma Szibéria. A kínai miniszterelnök nem csinál titkot belőle, egyenesen Putyinhoz szólt, amikor arról beszélt tavaly Szentpéterváron, hogy „Önöknek hatalmas területeik vannak, nekünk sok munkaszerető kínai dolgozónk”. Most érett meg az idő, hogy e téren Moszkva engedjen Kína kegyeinek megszerzéséért?
Oroszország után júniusban Kína is megkezdte a „Szibéria ereje” elnevezésű, közel 4 ezer kilométeres gázvezeték építését, amely évente 61 milliárd köbméter orosz földgáz szállítására lesz alkalmas. A több mint 400 milliárd dollár értékű üzlet 30 évre szólóan kell, hogy biztosítsa a két ország együttműködését.
Sokatmondó hír, hogy Oroszország megelőzte Szaúd-Arábiát a Kínába irányuló olajexportban. A Bloomberg hírügynökség kínai forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az orosz szállítás májusban rekordszintre emelkedett, ami napi 927 ezer hordónak felel meg. Eközben a szaúdi export jelentősen visszaesett. Szakértők véleménye szerint Oroszország egyre jobban figyel a Keletre, és a „Rosznyefty” által Kínával kötött szerződések mindinkább biztosítják az orosz olaj folyamatos exportját.
2013-ban a „Rosznyefty” 270 milliárd dollár értékben olyan szerződést kötött a „China National Petroleum Corporation” elnevezésű partnerével, hogy 25 év alatt 365 millió tonna olajat szállít le. Idén az orosz vállalat 10 évre szóló megállapodást hozott tető alá egy másik kínai céggel 85 milliárd értékben. A dolog érdekessége, hogy Kína jüannal fog fizetni.
A jüan szerepét a devizaügyletekben az orosz vállalatok és állami bankok mindenképpen erősíteni akarják. Egyelőre fricska ez csak Washingtonnak. Ha Szaúd-Arábia vissza szeretné hódítani elsőségét, akkor neki is el kell fogadnia a jüant. És még ez sem biztosíték semmire, mivel árai Ázsia számára már nem túl vonzóak.
Kína több mint kétszeresére akarja öt éven belül emelni oroszországi befektetéseinek összegét. Ez ma még jelentéktelen. Nagy vállalkozásnak tűnik a Moszkvát Pekinggel összekötő gyorsvasút, amelynek fontos része a Moszkva-Kazany gyorsvasút. Ehhez 6 milliárd dollárral járul hozzá Kína.
A két ország 2 milliárd dolláros alaptőkével mezőgazdasági beruházási alapot is létrehoz azzal a céllal, hogy közös mezőgazdasági projekteket finanszírozzanak. Az áruforgalom élénkítése érdekében szabadkereskedelmi övezeteket hoznak létre a jelentősebb mezőgazdasági vidékeken. Itt is jüanban, illetve rubelben számolnak majd el egymással.
Mindebből az következne, hogy összefogás terén rózsás jövő elé néz a két ország. Csakhogy e rózsás jövőig még nagyon hosszú utat kell megtenni. A külföldi kínai befektetések 140 milliárd dollárjából most még csak 4 milliárd esik Oroszországra. A kereskedelmi partnerek sorában Oroszország csak a tizedik. A TASZSZ hírügynökségnek adott interjújában, Alekszandr Ivljov az Ernst&Young egyik oroszországi vezető munkatársa mégis optimista képet festett a lehetőségekről.
Az Ernst & Young a világ egyik legnagyobb könyvszakértő és szaktanácsadó cége, 125 országban több mint 77 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Három kutatást végzett, amelynek keretében 140 olyan nagy cég véleményét kérték ki, amelyek érdekeltek az orosz piacon vagy érdeklődnek iránta. Vezetőik 91 százaléka vonzónak tartja ezt a piacot.
Többségüknek konkrét befektetési terveik vannak, 61 százalékuk öt éven belül meg is akarják ezeket valósítani, 21 százalékuk már jövőre. Mindenekelőtt a természeti erőforrások izgatják a fantáziájukat. Nagyobb hasznot remélnek elérni Oroszországban, mint nyugati partnereiknél. Ami viszont elbizonytalanítja őket: az orosz törvénykezés, jogalkotás bonyolultsága.
Ivljov úgy véli, 15 éven belül az ázsiai-csendes-óceáni térség sok százmillió emberrel növelheti meg a középosztályt. A Távol-Kelet hatalmas területei gyorsan fejlődő piacot jelenthetnek Kínának és egész Ázsiának. Ő nem tart a kockázatoktól. Vannak azonban, akik annál inkább.
A napi politikában találkozik Moszkva és Peking érdeke. Putyin a teljes elszigeteltség ellen keres kiutat Kínánál, mivel a nyugati szankciók miatt beszűkültek a lehetőségei. Hszi Csin-ping kínai elnök májusi moszkvai fogadtatása olyan parádés volt, hogy annál jobban semmi sem fejezhette ki a Kreml vágyát a barátság elmélyítésére. Számos gesztust tettek a kínaiak is, érzékeltetve, milyen nagyra tartják Vlagyimir Putyint. Májusban nemcsak gesztusok voltak: rengeteg együttműködési megállapodást kötöttek.
Szeptemberben megtartják a két ország második pekingi nemzetközi gazdasági fórumát. Az orosz vezető bejelentette, szeptemberben Pekingbe látogat. A kínai vezetés is érdekelt a politikai együttműködésben, mivel érzékeli azt a washingtoni törekvést, hogy egyre szorosabbra fűzze kapcsolatait azokkal a térségbeli országokkal, amelyeknek ilyen vagy olyan konfliktusai vannak Kínával.
John Kerry amerikai külügyminiszter nem titkolta pekingi látogatásán, hogy a dél-kínai-tengeri szigetfeltöltések ütemét és méretét elfogadhatatlannak tartja. A Pentagon azzal fenyegetőzik, hogy az Egyesült Államok akár repülőgépeket és hadihajókat is küldhet a vitatott zátonyok 12 tengeri mérföldön belüli vizeire. Kínai részről a válasz erre elég cinikus.
Az államelnök fogalmazta meg: a Csendes-óceán elég nagy ahhoz, hogy helye legyen benne Kínának és az Egyesült Államoknak is. A kínai külügyminiszter ugyanakkor kijelentette, országa szándéka területi integritásának védelmére sziklaszilárd és megingathatatlan.
A kínai vezetés az amerikai törekvések kivédésének módjait keresve is közelít Oroszországhoz. Ettől azonban a két ország távlati, stratégiai céljai még nem találkoznak. Ezt mindkét fél igyekszik leplezni. Mint azonban Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő is megállapította, csak idő kérdése, hogy az orosz és a kínai érdekek ütközzenek. Mások nyersebben fogalmaznak: Kína le akarja nyelni Oroszországot. Az igazi nagy játszma távolabbra tolódik. Csattanójára várni kell.