Nyelvésztábor Széphalomban

Kosztolányi Dezsőt szeretném idézni Ábécé a nyelvről és lélekről című (1927-ben lejegyzett) írása nyomán: „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak.”

Mindezzel arra szeretnék célozni, hogy a nyelvvel történő foglalatosság: a nyelvművelés, a nyelvtudomány, legalábbis az én véleményem szerint, jóval többet jelent, mint pusztán egy tudományos diszciplínát, tantárgyat, foglalkozást. Magyar voltunknak meghatározó tényezője - mi több, legfontosabb tényezője – anyanyelvünk. Ennek ismerete, helyes használata, gondozása, gazdagítása, mindaz, amit a „nyelvművelés” fogalmával illetünk.

Már csak emiatt is mindig örömmel és várakozással utazom június közepén Széphalomba - Sátoraljaújhely „külvárosába” -, ahol a néhány esztendeje létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma elnevezésű, bátran csodálatosnak mondható intézmény található.

Ott, ahol valamikor Kazinczy Ferenc kúriája állott, illetve mint az író emlékének szentelt múzeum áll ma is, és ahol már évek óta rendezi meg több tudományos-kulturális egyesület, közöttük az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és az Anyanyelvi Konferencia. Valamennyi intézmény mélységesen elkötelezett anyanyelvünk és anyanyelvi kultúránk ápolása mellett.

Az ötnapos találkozó során igen sok előadásnak, beszélgetésnek, filmvetítésnek lehettünk tanúi és résztvevői (hogy csak néhány, általam is meghallgatott és igen tanulságosnak talált tudósi fellépésre utaljak: Pusztay János, Balázs Géza, a rendező intézmények vezetője, Magyari Sára Temesvárról, Pomozi Péter, Ladányi Mária egyetemi tanárok és mások előadásai) világították meg anyanyelvünk jelen helyzetét, illetve azokat a kérdéseket, amelyekre a nyelvtudománynak és a nyelvművelésnek ma válaszolnia kell.

A tanácskozás megemlékezett születésének századik évfordulója alkalmából Lőrincze Lajosról, aki a magyar nyelvművelés feledhetetlen tudósa és igen sokunk mestere és barátja volt. Ennek a megemlékezés-sorozatnak a keretében hangzottak el Kemény Gábor, H. Varga Gyula, Balázs Géza, Nyíri Péter (a Magyar Nyelv Háza igazgatóhelyettese) előadásai, és ezek sorában eleveníthettem fel én is az anyanyelvi mozgalom szervezésében feledhetetlen érdemeket szerző Lőrincze tanúr úrral kapcsolatos emlékeimet. Beszélt édesapjáról a nyelvtudós fia: Lőrincze Péter is.

A Széphalomban rendezett „nyelvésztábor” mindig emlékezetes eseménye a magyar kulturális életnek: tudósok, tanárok, lelkészek, egyetemi hallgatók gyűlnek össze, hogy hitet tegyenek anyanyelvünk védelme és gondozása mellett. És persze nem maradnak el a kulináris élvezetek sem, a helybeliek mindig különleges kóstolni valókkal rukkolnak elő.

A Magyar Nyelv Múzeuma (és Sátoraljaújhelyen az ugyancsak tanulmányozni érdemes Kazinczy Múzeum) pedig olyan kulturális intézmény és emlékhely, amit mindenkinek (különösen a tanuló ifjúságnak) érdemes volna meglátogatnia.

Igaz, meglehetősen távol található Budapesttől, mindazonáltal nemzeti kultúránk egyik igen érdekes kultikus helye. Ahogy egy igazán látványos és hiteles múzeumi gyűjtemény, nem pusztán a múlt időket, ezek emlékeit eleveníti fel, gondolkodásra is serkent. Ha körülnézünk termeiben, emeltebb lélekkel, biztosabb tudatossággal éljük meg azt, hogy magyarok vagyunk.

Magyarok: egy európai nemzet, amelynek ezeréves kultúrája és identitása van.

Szerző
Frissítve: 2015.07.03. 21:42

Harmincmilliárddal több a kultúrára

Jelentősen, 36,4 milliárdról 66,6 milliárd forintra emelkedik jövőre az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) kulturális államtitkárságának költségvetése, elsősorban a tervezett nagyberuházásoknak köszönhetően, a sport terén pedig folytatódik a mindennapos testnevelés teljessé tétele és a felkészülés a riói olimpiára - közölte Balog Zoltán miniszter egy pénteki sajtóbeszélgetésen.

Hoppál Péter államtitkár beszámolója szerint kulturális intézményfenntartásra az idei 26 milliárd helyett jövőre 33 milliárd forint jut; a legnagyobb, 1 milliárdos emelkedés a Fővárosi Operettszínháznál jelentkezik, míg a múzeumi területen 6,2 milliárdos növekedés lesz. A Liget Budapest projektre 19,1 milliárd forint szerepel az Emmi költségvetésében, ezt kiegészíti az a 10,3 százalékos fejezeti stabilitási tartalék, amely októberben oldódhat fel, a Liget fejlesztésére így 30 milliárd állhat majd rendelkezésre a büdzsében.

Ezt kiegészíti még 3,5 milliárd forint a Fővárosi Nagycirkusz számára és 5 milliárd a budapesti állatkert bővítésére. A települési önkormányzatoknak szánt források is bővültek: 1790 kistelepülésen emelték a kulturális normatívát. A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Café Budapest támogatása a négyszeresére - 1,95 milliárd forintra - emelkedett a három évvel ezelőtti szinthez képest, és újdonságként már a kiemelt vidéki kulturális fesztiválok támogatására is külön 250 millió forintos keret szerepel a költségvetésben.

Balog Zoltán újságírói kérdésre válaszolva közölte: a Fővárosi Nagycirkusz az állatkert biodómjának építése miatt nem maradhat jelenlegi helyén, de a korszerűtlen épület felújítása egyébként is értelmetlen lenne. A kormány által preferált Ajtósi Dürer sori ingatlanon a tervek szerint nemcsak cirkusz, hanem artistaiskola, esetleg múzeum is épülne, a terület azonban magántulajdon - emlékeztetett, hozzátéve: a végleges helyszínjavaslatot ősszel kell a kormány elé terjesztenie a nemzeti fejlesztési miniszternek.

Balog Zoltán az MTI kérdésére elmondta: a Liget projekt azon elemeiről, amelyekről a szerdai kormányülésen nem született döntés, várhatóan még a nyáron dönt a kabinet.

Szerző

Az eltűnt mozigépész

Publikálás dátuma
2015.07.04. 07:47
Molnár Miklós elhatározta, hogy megírja az egymástól elszakított szerelmesek történetét
Egy rejtélyes módon eltűnt mozigépészről - akit az ötvenes évek elején elvitt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) - mesél Filmszakadás című regényében a Balázs Béla-díjas operatőr, Molnár Miklós. 

Ritkán esik meg, hogy egy televíziós operatőr regényt ír. Aki kamera mögött dolgozik, az általában szakmai múltjáról, esetleg technikai fogásokról fejti ki gondolatait. A Balázs Béla-díjas operatőr, Molnár Miklós is eddig jobbára az operatőri munka rejtelmeiről írt, és le se tagadhatná, hogy szereti a filmeket.

A Magyar Televíziónál 1961-től dolgozó, de azóta nyugdíjba vonult szakember 1995-ben, a Videóvarázs című könyvében az elhivatott filmrajongóknak magyarázta el hogyan készíthetnek trükkfelvételeket házilag, a saját kamerájukkal.

A 2001-ben kiadott Beszélő fotográfiák című dokumentumkönyvében a szülőfalujában gyűjtött régi fényképek szerepelnek, visszaemlékezésekkel kiegészítve. 2005-ben egy rendhagyó albumot adott ki, melyben olyan ismert magyar sztárokról készített térhatású felvételeket, mint Eszenyi Enikő, Puskás Öcsi és Törőcsik Mari.

Nem meglepő, hogy Miklós ennyire jártas a trükkfelvételek világában: korábban háromdimenziós tévéfelvételt készített Szent-Györgyi Albertről, aki üzent a jövő nézőinek. A C-vitamin feltalálója 1973-ban Amerikából Magyarországra látogatott. Miklós úgy gondolta, hogy Szent-Györgyit meg kell örökíteni térben, így két kamerát egymás mellé téve megalkotta a térbeli képet. Legújabb könyvében, a Filmszakadás címűben is fontos szerepet kapnak a trükkfelvételek, igaz, a film a második világháború utáni Magyarországon, Miklós szülőfalujában, Dunavecsén játszódik.

A főszereplő egy valós személy, egy dunavecsei járásbíróságon dolgozó férfi, akit egy szökési kísérlete során, amikor is nyugatra próbált menekülni, elfogott az Államvédelmi Hatóság. – Nem hagyott nyugodni a rejtély, hogy valaki eltűnt – mondja Miklós, aki kegyeleti okból kérte, hogy a férfi neve ne szerepeljen az újságban.

A szerzőnek azért ragadta meg a figyelmét a férfi, mivel az főállása mellett mozigépészként dolgozott a dunavecsei Otthon Mozgó nevű filmszínházban. Ráadásul nem egy átlagos mozigépészről van szó, hanem egy igazi feltalálóról, ugyanis a férfi szabadidejében egy olyan fotográfiai eszközt kísérletezett ki, mellyel meg tudta kettőzni a képen szereplő személyt.

Miklós ekkor még gyermek volt, és egy karácsonyra kapott kurblis vetítőgéppel játszott filmeket a barátainak. Vetítővászna nem volt, de egy falra kifeszített lepedő is megfelelt a célnak. Egy idő után feltűnt neki, hogy a barátok unják a vetítéseket, és inkább csak illedelmességből ülik végig a játékidőt. Azt javasolták, hogy menjen el a dunavecsei moziba, és kérjen a gépésztől elszakadt celluloidokat, filmrészleteket. Miklós felkereste a férfit, aki megmutatta neki a mozi gépházát.

– Nagy boldogság volt, amikor megláttam a mozigépész birodalmát – mondta Miklós, akit lenyűgözött a fényesen csillogó vetítőgép. A férfi adott Mikósnak néhány „guriga” filmet, és ekkor mesélte el neki, hogy szabadidejében trükkfelvételeket is készít egy szabadalmaztatott találmányával.

Gyakran látogatta Miklós a filmszínházat, ahol a gépész évek óta dolgozott, egy nap azonban 1951. márciusában elmaradt a mozielőadás. Miklós a községben olyan híreket hallott, hogy a gépészt elvitte az ÁVH, valószínűleg azért mert a találmányát el akarta adni nyugaton. Egyesek még azt is feltételezték, hogy Sztálinvárosban kémkedett. Miklóst felkavarták a hírek, de évekig nem hallott az ügyről semmit.

Időközben lediplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Magyar Televíziónál befutott operatőr lett. Dunavecsére sok éven át, továbbra is ellátogatott, ahol a község lakóitól sok mindent megtudott. Például, hogy a gépésznek az ugyancsak a járásbíróságon dolgozó szerelmét kitették a munkájából, B-listára került 1947-ben, így nem vállalhatott Dunavecse közelében állást. A Külügyminisztérium segítségével azonban Londonba repülhetett, ahol bébiszitterként dolgozott, majd később a londoni Magyar Nyelviskolában taníthatott.

Jóval később, 2000-ben újra találkozott Miklós a gépész volt barátnőjével, amikor a hölgy Magyarországra látogatott. A nő ekkor mesélt arról, hogy hosszú utánjárása után a gépész családja szűkszavú hivatalos értesítést kapott: az ÁVH 1951. március 1-én disszidálás gyanújával letartóztatta a férfit, aki húsz nappal később elhunyt. Miklós ekkor döntötte el, hogy megírja az elszakított szerelmesek történetét, de fikció segítségével máshogy alakítva a sorsukat. Persze, hogy a két szerelmes hogyan lel egymásra, azt már csak a regény végéből derül ki…

Noha Miklós legújabb könyve nem a mozis trükkökről szól, a Filmszakadás borítója trükkfelvétellel készült. A képen szereplő, egymás felé nyúló férfi és női kéz ugyanis nem egy fekete-fehér hollywoodi filmből van, hanem Miklós festőművész felesége, Hegedős Piroska tervezte. A két „színész” Miklósék szomszédjai, akik egy zöld háttér előtt álltak modellt.

Névjegy

Molnár Miklós 1938-ban Dunavecsén született. Operatőrnek a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd a diploma után a Magyar Rádió és Televíziónál helyezkedett el. Eleinte tévéhíradókat filmezett, később élő adásokban dolgozott a táncdalfesztiváloktól kezdve a vetélkedőkig, forgatott játékfilmeket is.

Kamerázta a több részes Századunk című dokumentumfilm-sorozatot, melyben a második világháború magyar és náci politikai felelősei nyilatkoztak. 1973-ban háromdimenziós felvételt készített a híres tudósról, Szent-Györgyi Albertről.