Az eltűnt mozigépész

Publikálás dátuma
2015.07.04 07:47
Molnár Miklós elhatározta, hogy megírja az egymástól elszakított szerelmesek történetét
Egy rejtélyes módon eltűnt mozigépészről - akit az ötvenes évek elején elvitt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) - mesél Filmszakadás című regényében a Balázs Béla-díjas operatőr, Molnár Miklós. 

Ritkán esik meg, hogy egy televíziós operatőr regényt ír. Aki kamera mögött dolgozik, az általában szakmai múltjáról, esetleg technikai fogásokról fejti ki gondolatait. A Balázs Béla-díjas operatőr, Molnár Miklós is eddig jobbára az operatőri munka rejtelmeiről írt, és le se tagadhatná, hogy szereti a filmeket.

A Magyar Televíziónál 1961-től dolgozó, de azóta nyugdíjba vonult szakember 1995-ben, a Videóvarázs című könyvében az elhivatott filmrajongóknak magyarázta el hogyan készíthetnek trükkfelvételeket házilag, a saját kamerájukkal.

A 2001-ben kiadott Beszélő fotográfiák című dokumentumkönyvében a szülőfalujában gyűjtött régi fényképek szerepelnek, visszaemlékezésekkel kiegészítve. 2005-ben egy rendhagyó albumot adott ki, melyben olyan ismert magyar sztárokról készített térhatású felvételeket, mint Eszenyi Enikő, Puskás Öcsi és Törőcsik Mari.

Nem meglepő, hogy Miklós ennyire jártas a trükkfelvételek világában: korábban háromdimenziós tévéfelvételt készített Szent-Györgyi Albertről, aki üzent a jövő nézőinek. A C-vitamin feltalálója 1973-ban Amerikából Magyarországra látogatott. Miklós úgy gondolta, hogy Szent-Györgyit meg kell örökíteni térben, így két kamerát egymás mellé téve megalkotta a térbeli képet. Legújabb könyvében, a Filmszakadás címűben is fontos szerepet kapnak a trükkfelvételek, igaz, a film a második világháború utáni Magyarországon, Miklós szülőfalujában, Dunavecsén játszódik.

A főszereplő egy valós személy, egy dunavecsei járásbíróságon dolgozó férfi, akit egy szökési kísérlete során, amikor is nyugatra próbált menekülni, elfogott az Államvédelmi Hatóság. – Nem hagyott nyugodni a rejtély, hogy valaki eltűnt – mondja Miklós, aki kegyeleti okból kérte, hogy a férfi neve ne szerepeljen az újságban.

A szerzőnek azért ragadta meg a figyelmét a férfi, mivel az főállása mellett mozigépészként dolgozott a dunavecsei Otthon Mozgó nevű filmszínházban. Ráadásul nem egy átlagos mozigépészről van szó, hanem egy igazi feltalálóról, ugyanis a férfi szabadidejében egy olyan fotográfiai eszközt kísérletezett ki, mellyel meg tudta kettőzni a képen szereplő személyt.

Miklós ekkor még gyermek volt, és egy karácsonyra kapott kurblis vetítőgéppel játszott filmeket a barátainak. Vetítővászna nem volt, de egy falra kifeszített lepedő is megfelelt a célnak. Egy idő után feltűnt neki, hogy a barátok unják a vetítéseket, és inkább csak illedelmességből ülik végig a játékidőt. Azt javasolták, hogy menjen el a dunavecsei moziba, és kérjen a gépésztől elszakadt celluloidokat, filmrészleteket. Miklós felkereste a férfit, aki megmutatta neki a mozi gépházát.

– Nagy boldogság volt, amikor megláttam a mozigépész birodalmát – mondta Miklós, akit lenyűgözött a fényesen csillogó vetítőgép. A férfi adott Mikósnak néhány „guriga” filmet, és ekkor mesélte el neki, hogy szabadidejében trükkfelvételeket is készít egy szabadalmaztatott találmányával.

Gyakran látogatta Miklós a filmszínházat, ahol a gépész évek óta dolgozott, egy nap azonban 1951. márciusában elmaradt a mozielőadás. Miklós a községben olyan híreket hallott, hogy a gépészt elvitte az ÁVH, valószínűleg azért mert a találmányát el akarta adni nyugaton. Egyesek még azt is feltételezték, hogy Sztálinvárosban kémkedett. Miklóst felkavarták a hírek, de évekig nem hallott az ügyről semmit.

Időközben lediplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Magyar Televíziónál befutott operatőr lett. Dunavecsére sok éven át, továbbra is ellátogatott, ahol a község lakóitól sok mindent megtudott. Például, hogy a gépésznek az ugyancsak a járásbíróságon dolgozó szerelmét kitették a munkájából, B-listára került 1947-ben, így nem vállalhatott Dunavecse közelében állást. A Külügyminisztérium segítségével azonban Londonba repülhetett, ahol bébiszitterként dolgozott, majd később a londoni Magyar Nyelviskolában taníthatott.

Jóval később, 2000-ben újra találkozott Miklós a gépész volt barátnőjével, amikor a hölgy Magyarországra látogatott. A nő ekkor mesélt arról, hogy hosszú utánjárása után a gépész családja szűkszavú hivatalos értesítést kapott: az ÁVH 1951. március 1-én disszidálás gyanújával letartóztatta a férfit, aki húsz nappal később elhunyt. Miklós ekkor döntötte el, hogy megírja az elszakított szerelmesek történetét, de fikció segítségével máshogy alakítva a sorsukat. Persze, hogy a két szerelmes hogyan lel egymásra, azt már csak a regény végéből derül ki…

Noha Miklós legújabb könyve nem a mozis trükkökről szól, a Filmszakadás borítója trükkfelvétellel készült. A képen szereplő, egymás felé nyúló férfi és női kéz ugyanis nem egy fekete-fehér hollywoodi filmből van, hanem Miklós festőművész felesége, Hegedős Piroska tervezte. A két „színész” Miklósék szomszédjai, akik egy zöld háttér előtt álltak modellt.

Névjegy

Molnár Miklós 1938-ban Dunavecsén született. Operatőrnek a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd a diploma után a Magyar Rádió és Televíziónál helyezkedett el. Eleinte tévéhíradókat filmezett, később élő adásokban dolgozott a táncdalfesztiváloktól kezdve a vetélkedőkig, forgatott játékfilmeket is.

Kamerázta a több részes Századunk című dokumentumfilm-sorozatot, melyben a második világháború magyar és náci politikai felelősei nyilatkoztak. 1973-ban háromdimenziós felvételt készített a híres tudósról, Szent-Györgyi Albertről.



Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO