Előfizetés

Diktátor az elmegyógyintézetben

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.07.06. 07:47
A lepusztult bolondokháza Alföldi Róbert A varázsfuvola-rendezésében jelképes tartalmakat hordoz FORRÁS: ARMEL OPERA FESZTIVÁL
Lepukkant, elhagyott elmegyógyintézetbe, mely sok tekintetben az ország allegóriájának is tekinthető, helyezte Mozart A varázsfuvola című remekművét Alföldi Róbert. A Szegedi Nemzeti Színház előadását, a többi versenyprogrammal együtt, az Armel Opera Fesztiválon, a Thália Színházban láthattuk.

Kommandósok lökik be durván A varázsfuvola férfifőszereplőjét, Taminót az ideggyógyintézet kiürített, lepusztult nagytermébe, a Szegedi Nemzeti Színház előadásán. A fiatalember ellenkezni próbál, de az arcukat elfedő fekete ruhás fogdmegek a zuhany alá tuszkolják, temérdek vizet rálocsolva leápolják.

Tamino idegesen fészkelődve próbál szabadulni, közben rátekeredik a slag, az válik azzá a kígyóvá, ami eredetileg az opera elején, a Schikaneder által írt szöveg szerint Taminót üldözi. És megjelennek az Éj királynőjének udvarhölgyei (Somogyári, Tímea Zita, Dobrotka Szilvia, Laczák Boglárka) is, hogy kiszabadítsák.

Ebben azonban ezúttal sok köszönet nincs. Fehér köpenyes, rideg ápolónők ők, akik önimádó gesztusokkal riszálva magukat lejtenek be, és nem csak később tudjuk meg róluk, hogy a sátán fattyai, hanem elvakult aljasságuk kapásból sejthető. Ahogy többeké is.

Az orvosok olyan riasztóak, amikor nagyvizit idején, merev rangsorban, szigorú arccal a betegek ágyai fölé magasodnak, mint ítélkező főbíró a pulpituson. Sarastro pedig a főorvos, peckes járással, mindent magától távol tartóan, állandóan zsebre dugott kézzel, és olyan szemüveggel, ami eltakarja a szemeit.

Lidérces jelenség, kiveri az embert tőle a víz, sajnos gyakran attól is, ahogy Altorjay Tamás énekel, ebben a szerepben aztán igazán szükséges lenne mélységesen mély hangokra, ő azonban sokszor egyszerűen megússza ezeket, amilyen jó a figurája, annyira nem erőteljes az énekesi teljesítménye.

Az Éj Királynőjeként Marlene Assayag, aki azóta megkapta a legjobb női alakítás díját, viszont a hangjával és egész lényével, egyaránt játszik, önelégült akaratos perszónát alakít, fehér köpenyében olyan visszataszító orvosnak hat, mint aki nem a gyógyításra, hanem a betegek láb alól való eltevésére esküdött fel, álnok módon.

És hát persze mondanom sem kell, hogy Tamino egyáltalán nem beteg. Izmos, egészséges srácnak játssza őt Hanczár György, próbálják leszedálni, de ez csak ideig-óráig sikerülhet, mert annyira szerelmes, hogy mindenáron meg akarja szabadítani innen, Kovács Éva alakításában, Paminát.

Akit itt ápolnak, vagy éppen leápolnak, hiszen ez inkább börtön, mint gyógyintézet, ahogy a Marat halála című darabban, vagy a Száll a kakukk fészkére című regényben is a gyógyítás inkább álcája a leuralásnak, a kellemetlenné váló személyek társadalomból való kivonásának. Papageno (Szélpál Szilveszter), Papagena (Gyüdi Eszer) kevésbé tudatosak, mint Tamino és Pamina, ezért a hatalom számára kevésbé veszélyesek, de ösztönösen érzik, hogy kutyaszorítóba kerültek.

Gyüdi Sándor karmester meglehetősen tempósan vezényli a Szegedi Szimfonikus Zenekart, aminek azért megvan az a veszélye, hogy bizonyos árnyalatok elsikkadnak. Igaz, Alföldi rendezésében is gyakran gyorsan, lerohanás-szerűen történnek az események.

Ebben a verzióban az előadás végén Sarastro sebtében benyom egy injekciót az Éj Királynőjének, és ezzel ártalmatlanná teszi, majd totálisan átveszi a hatalmat. Eredetileg a négy fiatal, próbatétel, hosszú út után, megérkezik a jó Sarastróhoz, és ezzel saját maga kiteljesítéséhez, itt, most, ebben a helyzetben, fejvesztve, rémülten rohanvást menekülnek. Fájdalmas kórkép ez, és sajnos, nem csupán egy elmegyógyintézetről.

Kórkép a Private view című antwerpeni produkció is, a Muziektheater Transparant előadásában. Izgalmas feladatra vállalkoztak, a Hátsó ablak című Hitchcock film nyomán készítettek produkciót. Hogy pontosan mit is, azt nehéz meghatározni, mert nem hagyományos értelemben vett operáról van szó. Meghatározóak a filmes elemek, három jókora, hasábszerű díszletelemre rendszeresen temérdek képet vetítenek, különböző formátumban, nagyságban, egy-egy hasábra akár többet is.

Valósággal bombáznak minket vizuális információkkal, ezek a képek általában kapkodó, feszült embereket, rémült arcokat, veszélyes szituációkat mutatnak, vagy éppen óriási méretűre nagyítják a szereplőket. Ők viszont nem is a szokott értelemben vett szereplők, inkább olyan narrátorok, akik nem prózában, hanem sokszor ijesztő hangokat hallató dalokban beszélnek.

Annelies Van Parys darabjában sok a disszonáns hang, a lúdbőröztető dallamív, és elég sok az idegőrlő monotónia. Ez többeket arra késztet a nézőtéren, hogy menekülőre fogja. Kár pedig, mert kiváló énekesi teljesítmények vannak, köztük Ani Sargsyan mezzoszopráné, aki a legjobb női versenyzőnek bizonyult. Etienne Siebens meglepően izgalmas hangokat csal elő a Pannon Filharmonikusokból, Tom Creed rendezése a műfaj lehetőségeit tágító, érdekes kísérlet.

A Londonból érkező English Touring Opera viszont a lehető legklasszikusabb előadásra törekedett. Számukra nem a kísérlet a fontos, hanem az, hogy évente 70 különböző helyszínre elvigyék a produkcióikat. Ritkaságszámba menő művet választottak, az átiratok nélkül 65 operát jegyző Donizettitől a Calais ostromát, amit még soha nem játszottak Magyarországon. Remekműről azért nem maradtunk le, de az opera átélhetően, a szerzőre annyira jellemző szép áriákkal regél önfeláldozásról, vértanúságról, a hazáért való áldozatról.

A Josef Kajetán Tyl Színház, a Cseh Köztársaságból, Plzen-ből két egyfelvonásost hozott. Az egyik, a nagy Rimszkij-Korszakov zenéjével, Mozart és Salieri címmel a zseni és a középszer sokszor feldolgozott párharcáról beszél. A Salierit adó Yevhen Sokalo jól érzékelteti, hogy milyen irigység támad benne, amikor felismeri, hogy Mozart zseni.

Eljátssza a pusztító erejű, féltékenységgel vegyes gyűlöletet. Michal Bragagnolo pedig megmutatja, hogy Mozartból milyen természetes, játékos módon dől a nagyság, és, hogy szuper érzékenysége, milyen mérvű sebezhetőséggel párosul.

A második egyfelvonásos Sergio Rendine Szigorúan bizalmas című vígoperája, ami egy fölöttébb kedves és lenyűgözően humorral teli játék keretében abból a fikcióból indul ki, hogy Mozart nem is halt meg akkor, amikor mi úgy gondoljuk. Halálát tetette csupán, Olaszországba szökött, bérkomponálásból élt, például Rossini helyett írta a műveit. Róla tudjuk, hogy 37 éves koráig megszületett valamennyi műve, a következő 40 évben már nem írt egyetlen operát sem.

Íme, erre a fantázia szülte magyarázat. A szerző egészen odáig megy fölöttébb mókás, elementáris humorú darabjában, hogy egy minden lében kanál, karikaturisztikus figurákból álló turista csoport, és kotnyeles vezetőnőjük (Gosha Kowalinska remeklése) segítségével ismerjük meg a nevettető históriát. Tomas Pilar rendező ritka módon felszabadította az énekesek komédiázó kedvét, egyáltalán nem mély, de fergeteges előadást létrehozva.

Az Armel Opera Fesztivál ismét bizonyította, hogy a többek által porosnak vélt műfaj mennyire élő és sokrétű.

A nyertesek
Az énekesek versenyét Az éj királynőjét alakító francia koloratúrszoprán, Marlene Assayag, míg a produkciók versenyét Annelies van Parys új operája, az antwerpeni Muziektheater Transparant által előadott Private view nyerte a péntek este véget ért Armel Operafesztiválon. Marlene Assayag díja egy saját, egész estés hangverseny a pécsi Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok kíséretével.
Az idén, a fesztivál történetében már nem először, a zsűri különdíjat is kiosztott: a Calais ostroma és a Private View kitűnő zenei kíséretéért a Pannon Filharmonikusokat részesítették speciális elismerésben. A fesztivál hagyományos Arte-közönségdíját, amelyet az Arte Concert honlapján való szavazással választ ki a közönség, a Sziget Fesztiválon, az Armel Operafesztivál színpadán adják át augusztusban. Az Arte Concert minden produkciót élőben közvetített.



Damaszkuszi úton a szerb kormányfő

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.07.06. 07:38
A 2011-es évfordulón újabb 613 azonosított áldozatot helyeztek örök nyugalomra a srebrenicai temetőben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMA
Aleksandar Vucic szerb kormányfő az ENSZ Biztonsági Tanácsának keddi ülése után dönt arról, hogy részt vesz-e a srebrenicai mészárlás 20. évfordulójára rendezett megemlékezésen. Korábban szándékát felülírni látszik a világszervezethez beterjesztett brit javaslat kapcsán kibontakozott vita. A szerb miniszterelnök már több olyan gesztust tett, amelyhez komoly politikai bátorság kell, de vannak határok, amelyek átlépésére talán még nem képes.

Július 11-én Srebrenicában a 20 évvel ezelőtti tömegmészárlásra emlékeznek. Aleksandar Vucic szerb kormányfő június közepén bejelentette, hogy részt vesz a megemlékezésen. Ez történelmi pillanat lenne, amit meghiúsíthat egy ENSZ Biztonsági Tanács (BT) határozat. A szerb politikai vezetés, főképp Vucic vezetése alatt, de már Boris Tadic idején is komoly erőfeszítéseket tett a balkáni megbékélés érekében, de bizonyos szimbolikus erejű kérdésekben nem tudott túllépni az érzelmeken és önmaga árnyékán.

Ilyen kérdés nemcsak Koszovó de facto függetlenségének de jure elismerése, hanem a második világháború utáni Európában történt legnagyobb tömegmészárlás, a srebrenicai népirtás kérdése is. Belgrád nem tagadja a nyolcezer boszniai muszlim meggyilkolását, de nem fogadja el, hogy ezt népirtásnak nevezzék, noha a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, a Nemzetközi Bíróság pedig 2007-ben már kimondta: az 1995-ös srebrenicai vérengzés genocídium volt, Szerbia nem felelős a népirtásért, viszont felelős azért, mert nem akadályozta meg. (A boszniai szerb vezető, Milorad Dodik szombaton is hazugságnak nevezte a srebrenicai népirtást.)

Tomislav Nikolic szerb elnök 2013-ban bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért, azt hangsúlyozta, hogy a bűncselekményeket "a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el", s hasonló álláspontot képvisel Vucic is. A szerb közvélemény hevesen tiltakozik az ellen, hogy népirtásnak nevezzék a népirtást, nem egyszer már utcára is vonultak emiatt. Azt kifogásolják mindenekelőtt, hogy a délszláv háborúk szerb áldozataival „senki sem foglalkozik”.

Vucic sajtótájékoztatón ismertette álláspontját a kérdésben. Úgy fogalmazott, hogy Srebrenicában súlyos bűncselekmények történtek, de a szerb kormány nem támogathatja az ENSZ Srebrenica határozatát. Ő miniszterelnökként "ha a bosnyákok is ezt akarják”, akkor kész leróni a tiszteletét a muszlim és bosnyák áldozatok előtt, hozzátéve, azért, hogy a szerbeknek "az a 99,9 százaléka, aki nem vett részt a bűncselekményekben, emelt fővel járhasson a világban".

A 20. évfordulóra készülve a britek nyújtottak be egy Srebrenica-javaslatot a BT elé, ami azért verte ki Belgrádban a biztosítékot, mert mint a szerb lapok hangsúlyozzák, 35-ször jelenik meg benne a genocídium kifejezés. A szerb kormányzat azt is kifogásolja, hogy Szerbiát még nem hívták meg a testület ülésére, miközben Bosznia-Hercegovinát igen. Tomislav Nikolic államfő levelet intézett a BT tagországainak államfőihez és Ban Ki Mun ENSZ főtitkárhoz, Vlagyimir Putyint arra kérte, hogy Oroszország éljen vétójogával.

Moszkva vélhetően ezúttal sem hagyja cserben hűséges szövetségesét, Szerbiát, (amely annak ellenére, hogy irdatlan erőfeszítéseket hoz az EU-integráció érdekében nem hajlandó csatlakozni az orosz ellenes szankciókhoz Brüsszel rosszallása ellenére sem) be is nyújtott egy ellenjavaslatot.

Az orosz dokumentum kerüli a népirtás kifejezést és általánosító hangnemet használ, nem konkrétan Srebrenicáról szól, hanem általánosságban a Jugoszlávia szétesését követő háborúkról, kiterjeszti a felelősséget a szerbek mellett a délszláv háborúkban atrocitásokat elkövető muszlim és a horvát bűnösökre is.

A BT-n belüli viszonyok ismeretében megelőlegezhető, hogy július 7-én nem fogadnak el Srebrenica határozatot, mert ha más nem is, de vagy Oroszország, vagy Nagy-Britannia élni fog vétójogával. Ez elméletileg azt jelenti, hogy Vucic részt vesz majd a megemlékezésen, ami viszont szimbolikus erővel bíró történelmi pillanat lehetne. Camil Durakovic Srebenica községi elnöke erről úgy nyilatkozott, hogy a szerbiai kormányfő látogatása „nagy és bátor lépés lenne a megbékélés és a közös jövő felé”.

“Vucic jelenlegi politikája a bátorság politikája, s amennyiben eljön, én azt üdvözölni tudom”, mondta Durakovic. A srebrenicai vezető szerint azt sem kell taglalni, hogy nyomásra vagy önszántából teszi meg e lépést, mert mint fogalmazott, “amit azon a napon a világ szeme lát”, az lesz a szerb kormányfő üzenete Srebrenica és az ott történtek vonatkozásában.

Hozzátette: “Teljes mértékben tisztelem Vucic politikai elképzeléseit abban az időszakban, amikor Szerbiára meglehetős nyomás nehezedik a nemzetközi közösség és a nyilvánosság részéről Srebrenica megítélésében”, mondta a bosnyák helyi vezető.

Boris Tadic szerb elnök 2010-ben részt vett a srebrenicai áldozatokra való megemlékezésen. Ám Vucic jelenléte a július 11-i megemlékezésen igazi fordulópontot hozhat a szerb-bosnyák viszonyban, főképp annak fényében, hogy a boszniai háború idején még a Szerb Radikális Párthoz tartozó ifjú politikusként a mészárlás után néhány nappal még azt mondta „"ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot gyilkolunk meg".

Igaz ugyan, hogy 2010-ben már "szégyenletesnek" nevezte a srebrenicai mészárlást, de részvétele a megemlékezésen új fejezetet nyitna. Tadic is azt hangsúlyozta, hogy nagyon jó döntés lenne Vucic részvétele. „Tíz évvel ezelőtt már jártam Srebrenicában, után voltam még egyszer. Leróttam kegyeletemet az áldozatok előtt, és bocsánatot kértem Szerbia elnökeként a bosnyákoktól, akik elveszítették hozzátartozóikat”, mondta a volt elnök, hangsúlyozva, hogy Vucicnak azért kell elmenni Srebrenicába, mert a múltban tett nyilatkozatai vitatottak voltak. Személyes tettként kell bizonyítania, hogy politikája megváltozott.

A brit javaslat főbb pontjai
- általános jelleggel elítél minden népirtást, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok minden megsértését
- elítéli a srebrenicai népirtást
- elítéli a srebenicai népirtás tagadását
- együttérzését fejezi ki a boszniai háborúk minden áldozatának családtagjaival
- felszólít a még fel nem göngyölített bűncselekmények kivizsgálására
- a népirtás elleni harc állandó folytatására ösztönzi az ENSZ tagállamait
- felszólítja a népirtásról és annak szankcionálásáról szóló nemzetközi konvenciónak az aláírására azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg
- minden államot a hágai törvényszékkel való együttműködésre kér
- fontosnak nevezi a megbékélés folyamatának támogatását, dialógussal és a múlt történéseivel történő szembenézéssel
- olyan oktatási programok kidolgozását kéri a tagállamoktól, amelyek lehetővé teszik már fiatalkorban a népirtás fogalmának, jelentésének megismerését, az etnikai tisztogatások múltjának ismertetését annak érdekében, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg



Damaszkuszi úton a szerb kormányfő

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.07.06. 07:38
A 2011-es évfordulón újabb 613 azonosított áldozatot helyeztek örök nyugalomra a srebrenicai temetőben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMA
Aleksandar Vucic szerb kormányfő az ENSZ Biztonsági Tanácsának keddi ülése után dönt arról, hogy részt vesz-e a srebrenicai mészárlás 20. évfordulójára rendezett megemlékezésen. Korábban szándékát felülírni látszik a világszervezethez beterjesztett brit javaslat kapcsán kibontakozott vita. A szerb miniszterelnök már több olyan gesztust tett, amelyhez komoly politikai bátorság kell, de vannak határok, amelyek átlépésére talán még nem képes.

Július 11-én Srebrenicában a 20 évvel ezelőtti tömegmészárlásra emlékeznek. Aleksandar Vucic szerb kormányfő június közepén bejelentette, hogy részt vesz a megemlékezésen. Ez történelmi pillanat lenne, amit meghiúsíthat egy ENSZ Biztonsági Tanács (BT) határozat. A szerb politikai vezetés, főképp Vucic vezetése alatt, de már Boris Tadic idején is komoly erőfeszítéseket tett a balkáni megbékélés érekében, de bizonyos szimbolikus erejű kérdésekben nem tudott túllépni az érzelmeken és önmaga árnyékán.

Ilyen kérdés nemcsak Koszovó de facto függetlenségének de jure elismerése, hanem a második világháború utáni Európában történt legnagyobb tömegmészárlás, a srebrenicai népirtás kérdése is. Belgrád nem tagadja a nyolcezer boszniai muszlim meggyilkolását, de nem fogadja el, hogy ezt népirtásnak nevezzék, noha a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, a Nemzetközi Bíróság pedig 2007-ben már kimondta: az 1995-ös srebrenicai vérengzés genocídium volt, Szerbia nem felelős a népirtásért, viszont felelős azért, mert nem akadályozta meg. (A boszniai szerb vezető, Milorad Dodik szombaton is hazugságnak nevezte a srebrenicai népirtást.)

Tomislav Nikolic szerb elnök 2013-ban bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért, azt hangsúlyozta, hogy a bűncselekményeket "a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el", s hasonló álláspontot képvisel Vucic is. A szerb közvélemény hevesen tiltakozik az ellen, hogy népirtásnak nevezzék a népirtást, nem egyszer már utcára is vonultak emiatt. Azt kifogásolják mindenekelőtt, hogy a délszláv háborúk szerb áldozataival „senki sem foglalkozik”.

Vucic sajtótájékoztatón ismertette álláspontját a kérdésben. Úgy fogalmazott, hogy Srebrenicában súlyos bűncselekmények történtek, de a szerb kormány nem támogathatja az ENSZ Srebrenica határozatát. Ő miniszterelnökként "ha a bosnyákok is ezt akarják”, akkor kész leróni a tiszteletét a muszlim és bosnyák áldozatok előtt, hozzátéve, azért, hogy a szerbeknek "az a 99,9 százaléka, aki nem vett részt a bűncselekményekben, emelt fővel járhasson a világban".

A 20. évfordulóra készülve a britek nyújtottak be egy Srebrenica-javaslatot a BT elé, ami azért verte ki Belgrádban a biztosítékot, mert mint a szerb lapok hangsúlyozzák, 35-ször jelenik meg benne a genocídium kifejezés. A szerb kormányzat azt is kifogásolja, hogy Szerbiát még nem hívták meg a testület ülésére, miközben Bosznia-Hercegovinát igen. Tomislav Nikolic államfő levelet intézett a BT tagországainak államfőihez és Ban Ki Mun ENSZ főtitkárhoz, Vlagyimir Putyint arra kérte, hogy Oroszország éljen vétójogával.

Moszkva vélhetően ezúttal sem hagyja cserben hűséges szövetségesét, Szerbiát, (amely annak ellenére, hogy irdatlan erőfeszítéseket hoz az EU-integráció érdekében nem hajlandó csatlakozni az orosz ellenes szankciókhoz Brüsszel rosszallása ellenére sem) be is nyújtott egy ellenjavaslatot.

Az orosz dokumentum kerüli a népirtás kifejezést és általánosító hangnemet használ, nem konkrétan Srebrenicáról szól, hanem általánosságban a Jugoszlávia szétesését követő háborúkról, kiterjeszti a felelősséget a szerbek mellett a délszláv háborúkban atrocitásokat elkövető muszlim és a horvát bűnösökre is.

A BT-n belüli viszonyok ismeretében megelőlegezhető, hogy július 7-én nem fogadnak el Srebrenica határozatot, mert ha más nem is, de vagy Oroszország, vagy Nagy-Britannia élni fog vétójogával. Ez elméletileg azt jelenti, hogy Vucic részt vesz majd a megemlékezésen, ami viszont szimbolikus erővel bíró történelmi pillanat lehetne. Camil Durakovic Srebenica községi elnöke erről úgy nyilatkozott, hogy a szerbiai kormányfő látogatása „nagy és bátor lépés lenne a megbékélés és a közös jövő felé”.

“Vucic jelenlegi politikája a bátorság politikája, s amennyiben eljön, én azt üdvözölni tudom”, mondta Durakovic. A srebrenicai vezető szerint azt sem kell taglalni, hogy nyomásra vagy önszántából teszi meg e lépést, mert mint fogalmazott, “amit azon a napon a világ szeme lát”, az lesz a szerb kormányfő üzenete Srebrenica és az ott történtek vonatkozásában.

Hozzátette: “Teljes mértékben tisztelem Vucic politikai elképzeléseit abban az időszakban, amikor Szerbiára meglehetős nyomás nehezedik a nemzetközi közösség és a nyilvánosság részéről Srebrenica megítélésében”, mondta a bosnyák helyi vezető.

Boris Tadic szerb elnök 2010-ben részt vett a srebrenicai áldozatokra való megemlékezésen. Ám Vucic jelenléte a július 11-i megemlékezésen igazi fordulópontot hozhat a szerb-bosnyák viszonyban, főképp annak fényében, hogy a boszniai háború idején még a Szerb Radikális Párthoz tartozó ifjú politikusként a mészárlás után néhány nappal még azt mondta „"ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot gyilkolunk meg".

Igaz ugyan, hogy 2010-ben már "szégyenletesnek" nevezte a srebrenicai mészárlást, de részvétele a megemlékezésen új fejezetet nyitna. Tadic is azt hangsúlyozta, hogy nagyon jó döntés lenne Vucic részvétele. „Tíz évvel ezelőtt már jártam Srebrenicában, után voltam még egyszer. Leróttam kegyeletemet az áldozatok előtt, és bocsánatot kértem Szerbia elnökeként a bosnyákoktól, akik elveszítették hozzátartozóikat”, mondta a volt elnök, hangsúlyozva, hogy Vucicnak azért kell elmenni Srebrenicába, mert a múltban tett nyilatkozatai vitatottak voltak. Személyes tettként kell bizonyítania, hogy politikája megváltozott.

A brit javaslat főbb pontjai
- általános jelleggel elítél minden népirtást, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok minden megsértését
- elítéli a srebrenicai népirtást
- elítéli a srebenicai népirtás tagadását
- együttérzését fejezi ki a boszniai háborúk minden áldozatának családtagjaival
- felszólít a még fel nem göngyölített bűncselekmények kivizsgálására
- a népirtás elleni harc állandó folytatására ösztönzi az ENSZ tagállamait
- felszólítja a népirtásról és annak szankcionálásáról szóló nemzetközi konvenciónak az aláírására azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg
- minden államot a hágai törvényszékkel való együttműködésre kér
- fontosnak nevezi a megbékélés folyamatának támogatását, dialógussal és a múlt történéseivel történő szembenézéssel
- olyan oktatási programok kidolgozását kéri a tagállamoktól, amelyek lehetővé teszik már fiatalkorban a népirtás fogalmának, jelentésének megismerését, az etnikai tisztogatások múltjának ismertetését annak érdekében, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg