Az egyik Új-Zélandban él és Craig Buschnak hívják, a másik Kevin Richardson, ő Dél-Afrikában lakik, nem kevesebb mint 38 oroszlánnal. Ez utóbbi férfiú kapaszkodik az egyik gyönyörű oroszlán farkába és huzatja magát, de láthattunk vele olyan jelenetet is, amikor a drótkerítés ajtaján bemegy az állatok közé, ahol három nőstényoroszlán úgy leteperi, hogy semmije nem látszik ki alóluk, de azok csak vidáman játszanak vele, ahogy vélhetően egymással is szoktak.
Van aztán egy olyan felvétel is, amelyen szabályosan pusziszkodik egy hímoroszlánnal, jól láthatóan egymáshoz ér a szájuk. Akad magyarázat az ilyen ember-állat kapcsolatra, amit egy kitűnő dokumentumfilmben láthattunk is annak idején. Egy kiskacsa, ahogy kibújt a tojásból, csak egy férfit látott maga előtt, aki elkezdett lépkedni a víz felé, mire a csöpp állat úgy követte, mintha az anyukája-kacsa lenne.
Később is, amikor a többi kiskacsa vidáman menetelt a valódi anya után, ez továbbra is kitartott az ember mögött. Az oroszlánoknál is elképzelhető, hogy a farokvonszolást, vagy a pusziszkodást, olyan állatokkal végzi az ember, akit csecsemő kora óta ő szoptatott, nevelt, de annyi oroszlánkölyköt aligha pátyolgathatott kicsi korukban, ahányan most leteperik, hogy játszanak vele.
Természetesen az etetés nagy úr az állatoknál, lehet hogy valamennyi most is tőle kap enni, esetleg napjában többször is, de így is kérdés marad: csak ezért játszanak vele kíméletesen? Hiába, nem lehet mindig tudni, az etetésen túl, mi szabályozza az állatok – és néha az emberek – együttélését.
