Kiemelkedő probléma a járadékkérdés rendezése, ugyanis a magánnyugdíjpénztári megtakarításaikat az ügyfelek egy összegben már nem vehetik fel nyugdíjba vonuláskor. Járadékot azonban a pénztárak egyelőre nem tudnak szolgáltatni.
A gondot az okozza, hogy járadékszolgáltatást a pénztárak úgy biztosíthatják, hogy vagy maguk folyósítanak járadékot, vagy egy biztosító intézettől vásárolják azt meg. Ha a pénztár maga fizeti a járadékot, akkor a január 1-jétől érvényes szabályozás szerint úgynevezett pénztári járadékot kell fizetni a pénztártagnak, ami egyfajta banktechnikai járadéknak minősíthető Ez a típus nem hordoz kockázatot a folyósító, jelen esetben a pénztár számára, mert csak a pénztártag saját, hozamokkal növelt megtakarításait fizeti ki részletekben. Így nem állhat elő fizetési nehézség akkor sem, ha a pénztártag a pénztár által becsültnél jóval tovább él. Ennek ellenére a törvény 100 millió forintos saját tevékenységi tartalékot ír elő a folyósítás elkezdésének feltételéül egy nem létező kockázat fedezetéül, amelyet a magánnyugdíjpénztárak a jelenlegi pénzügyi helyzetükben nehezen, vagy nem képesek megképezni (elkülöníteni), hiszen, az összeg a pénztár működési kiadásait terheli.
A pénztárak másik lehetősége, hogy a járadékot biztosító intézettől vásárolják meg. Erről a törvény azt mondja egy helyen, hogy életjáradéknak kell lennie (azaz olyan járadéknak, ahol a folyósító kockázatot vállal, megbecsüli az ügyfél élettartamát és arra egy meghatározott összeget ígér ki, amit akkor is fizetnie kell, ha esetleg a számítással ellentétben az ügyfél jóval tovább él és így a járadék alapjául szolgáló tőke időközben elfogy). Két bekezdéssel arrébb viszont azt mondja ki a törvény, hogy a Pénztár nem vásárolhat másmilyen járadékot biztosító intézettől, csak olyat, amit saját maga is folyósíthatna. Azaz ha szigorúan értelmezzük a jogszabályi szöveget, akkor a biztosítótól vásárolható járadék egy üres halmaz.
Tovább rontja a pénztárak járadékfolyósítási esélyeit, hogy a részletszabályokat tartalmazó kormányrendelet alapvetően más jogi és üzleti feltételek mellett íródott, teljes mértékben elavult, így nem alkalmazható az újonnan január 1-jétől érvényes jogszabályi környezetben. A magánnyugdíjpénztárak kérik a törvényalkotót és a felügyelő szerveket, hogy nyújtsanak segítséget nekik a törvényi szabályozás tisztázásában, illetve az ellentmondásokat feloldó jogszabály-módosításokat tegyék meg.