Szamizdat lehet Vasil Bilak könyvéből

Publikálás dátuma
2015.07.09 07:31
Németországi tiltakozás 1968-ban a szovjet hadsereg csehszlovákiai bevonulása ellen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Vissza kell hívatnia a könyvesboltokból a kiadónak Vasil Bilak egykori kommunista vezető emlékiratait, s a példányokat be kell zúzatnia – döntött a minap a bíróság, amely ezzel helyt adott a kommunista párt főideológusa leszármazottai kérésének, akik azt állították, hogy a kiadó nem szerezte meg a kiadáshoz szükséges jogokat.

Ha az interneten böngészünk, 403 koronáért még megrendelhetjük az Az po mé smrti, azaz „A halálom után” című könyvet, Vasil Bilak emlékiratait. Hogy meddig, az nagy kérdés, miután kedden a bírák a BVD kiadót a könyv bezúzására kötelezték. A kiadó ugyan nem tagadta, hogy nem szerezte meg a jogot, de avval érvelt: a könyv olyan a cseh(szlovák) történelem szempontjából lényeges információkat tartalmaz, amelyekről igenis joga van tudni a cseh társadalomnak

Másként látják ezt Bilak leszármazottjai, két gyermeke, Dmitrij Bilak és Nadezda Sevcová. Úgy vélik, ha nincs jog, nem születhet az emlékiratokból könyv sem, akár érdekli a téma az embereket, akár nem. A legfelsőbb bíróság nekik adott igazat, s miután minden könyvet meg kell semmisíteni, az a furcsa helyzet állhat elő, hogy szamizdatként kell majd terjeszteni annak a politikusnak az emlékiratait, aki egykor Csehszlovákiában épp az elnyomás szinonimája volt, s irtotta az ellenzéki kiadványokat.

Nem tartozott éppenséggel a legkedveltebb kommunista vezetők közé, hiszen ő is tagja volt annak a csoportnak, amely kérvényezte a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását 1968 augusztusában, s ezzel véget vetettek a Prágai Tavasznak, leverték a demokratikus mozgalmat. A bírónő, Dagmar Javurková azzal érvelt, hogy egyszerűen nem volt más lehetősége, hiszen a jog, az jog. A kiadó ugyanis valóban nem rendezte a szerzői jogok kérdését.

Bilak emlékiratait első ízben 1991-ben tették közzé „Életem mérföldkövei” címmel. Maga a szerző azonban azt közölte, hogy kalózkiadásról van szó, amelynek közlését ő maga nem engedélyezte. Később a BVD kiadó próbálta megszerezni a jogokat, fel is vette vele a kapcsolatot. Mint a kiadó vezetője, Svatopluk Stefl közölte, kezdetben nagyon ellenezte a mű publikálását, mert attól tartott, hogy meghurcolják a kommunista időkben játszott szerepéért, börtönbe zárják, s az emlékiratok közlése tovább nehezítene a helyzetén.

A kilencvenes évek vége felé már kevésbé tartott ettől, s szóban igent is mondott a BVD-nek, írásos szerződés azonban nem született. Stefl szerint Bilak megtiltotta a kiadónak, hogy bármit változtassanak a szövegen. A könyv ki is jött rögtön a kommunista tavaly februárban bekövetkezett halála után, de bővített kiadásban. Ez tehát nem teljesen egyezett az 1991-es változattal.

Ki volt Vasil Bilak? Minek köszönhette, hogy Gustav Husák rendszerének egyik leggyűlöltebb figurája lett? 1917-ben született a szlovákiai Bátorhegyen. Vasil Gyulaként anyakönyvezték. Ruszin származású révén egész életében komoly akcentussal beszélte a szlovák nyelvet. Tinédzserként szabómesternek tanult. 1945-ben lépett be a kommunista pártba. 1950-ben aztán szélvész gyorsasággal emelkedett felfelé a társadalmi ranglétrán.

A visszaemlékezések egészen 1949-ig nyúlnak vissza, amikor Bilak beiratkozott a körzeti politikai iskolába. 1954-ben a szlovák parlament tagja lett. Még ugyanebben az évben a párt Központi Bizottságába is beválasztották, amelynek az 1989-es Bársonyos Forradalomig tagja volt. A hatvanas évek elején pedig tárcanélküli miniszter volt.

A Prágai Tavasz iránt kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett. Dubcek törekvéseit nemcsak nem értette meg, veszélyt látott benne, úgy vélte, hogy az „ellenforradalom szele” Magyarország után Csehszlovákiát is elérte. Emlékiratai azért is érdekesek, mert fény derül Csehszlovákia múltjának egyik legérdekesebb, egyben legtragikusabb időszakára. Moszkva ugyanis mindmáig nem adta ki a kommunista párt konzervatív szárnyához tartozók - Visal mellett Alois Indra, Drahomír Kolder, Oldrich Svestka és Antonín Kapek - által aláírt levelet.

„Országunkban veszélybe került a szocializmus, a jobboldali erők ellenforradalomhoz vezető körülményeket teremtettek... az ellenforradalom veszélyét Csehszlovákia csak az önök segítségével tudja elhárítani” - állt egyebek mellett a levélben, amelyet 1968-ban az öt csehszlovák pártvezető küldött Moszkvába Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP központi bizottsága akkori főtitkárának. 1968. augusztus 21-re virradó éjjel a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, egyszer s mindenkorra véget vetettek a Prágai Tavaszhoz köthető reformfolyamatnak.

Bilak a visszaemlékezésekben elismeri, hogy a Prágai Tavasz elárulását jelentő, vagy ahogy ő fogalmazott, a baráti segítséget igénylő levelet már augusztus előtt megírták, de „időt adtak” annak, hogy „kedvező fordulat” következzék be. Ez azonban nem történt meg. „Szükséges volt a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása, mert meg kellett védeni a szocializmust” - hangzik Bilak érvelése.

Az 1968-as erők ugyanis a teljes összeomlás felé vezették az országot - állította. Úgy vélte, a szocialista ideológiát csak részben viselték meg az akkori események, ugyanakkor ő is kénytelen volt elismerni, hogy az emberek elvesztették a kommunizmusba vetett bizalmukat.

Nem tartja hibátlannak magát az akkori események alakulásában. Abban követett el mulasztást, hogy „nem szigetelték el időben az ellenforradalmi erőket”, amelyek Dubcek köré vegyültek. Megemlíti azt is, alulbecsülte a Csehszlovák Kommunista Párton, a CSKP-n belüli „egészséges erők bátorságát”, például Alois Indráét, akit kormányfőnek is el tudott volna képzelni.

Bilak a hetvenes években Brezsnyev leghűségesebb hívei közé tartozott Prágában, s a CSKP konzervatív szárnyának vezéralakja lett. Komoly befolyása volt a döntésekre, s a neosztálinista dogmatizmust képviselte. Bilak a visszaemlékezéseiben is elismerően írt a volt szovjet pártfőtitkárról.

Bilak 1989. december 12-én mondott le elnökségi tagságáról azt követően, hogy kinevezték Marian Calfa kormányát. Ekkor már tudta, hiába kér segítséget a Kremltől, hiszen Moszkvában is új szelek fújtak. Bilak és társai ezúttal erőszakkal sem akadályozhatták meg a Bársonyos Forradalom győzelmét. Sejthette, hogy a politikában nem lehet maradása. December 19-én parlamenti mandátumáról is lemondott. Két nappal később kizárták a pártból arra hivatkozva, hogy a Varsói Szerződés csapatainak behívását kezdeményezte. Rajta kívül Milos Jakes és Mirouslav Stepán is a kizárás sorsára jutott.

Bilak ezután visszavonultan élt Pozsonyban, a Pálffy villában. Veje az a Jozef Sevc volt, aki 1998-2006 között állt a cseh kommunista párt élén, s apósához hasonlóan őt is ultrakonzervatívnak tartották.

Bilakkal szemben 1991-ben indítottak vizsgálatot, 2005-ben pedig eljárást indítottak ellene a „segélykérő” levél miatt. 2011-ben azonban lezárták az eljárást, részben amiatt, mert az érintettek nagy része már nem élt. Másodsorban közvetlen bizonyíték sem volt arra, hogy tényleg aláírta levelet, hiszen a perdöntő bizonyíték az orosz levéltárban maradt. Így Bilakot és társait sosem ítélték el. Tavaly februárban halt meg 96 éves korában.

A sors különös fintora, hogy másfél hónappal Bilak halála után vesztette életét Miroslav Stepan, a prágai pártbizottság egykori elnöke, a Központi Bizottság tagja. Ő volt az egyetlen kommunista vezér, akit pozíciójában elkövetett tetteiért jogerősen elítéltek. Ez is csak azért volt lehetséges, mert - mint a pozsonyi Új Szó elékeztet rá - bizonyítást nyert, hogy az 1989. november 17-i diákverésre közvetlenül ő adta ki az utasítást. Közel négy évet kapott hivatali visszaélés vádjával. A kilencvenes évek végén pártot alapított, de már esélye sem volt a politikába való visszatérésre. Tizedszázaléknyi eredmények után teljesen visszavonult.

Egyre több EU-tagállamnál húzzák ki a gyufát Orbánék az új plakátkampánnyal

Publikálás dátuma
2019.02.20 17:48
A szóban forgó plakát...
Magyarország Kormánya
Ismét napirenden van a magyar jogállamiság helyzete az Európai Unióban, a legújabb, Soros és Juncker ellen hergelő, hirdetések miatt pedig egyre több és hevesebb kritika zúdul a kormányra.
Kedden ülésezett az úgynevezett általános ügyek tanácsa Brüsszelben, ahol külügyminiszterek, EU-s miniszterek vagy a helyetteseik ülnek, és tavaly ősz - vagyis a Sargentini-jelentés elfogadása -  óta rendre előkerül a "magyar kérdés" is. A mostani tárgyaláson legalább 11 tagállam képviselője fejezte ki aggodalmát a magyarországi helyzet miatt, miközben egy se vette védelmébe az Orbán-kormányt- írja a 444.hu. Ráadásul a bizottság újabb problémákat is felvetett.

Az Európai Bizottság részéről Frans Timmermans alelnök azt mondta, a bizottság eddig is egyetértett a Sargentini-jelentés legtöbb megállapításával, de az utóbbi hónapok fejleményei csak erősítették az aggodalmaikat. Az alelnök az újdonsült kedvezőtlen fejlemények között említette többek közt, hogy
  • kiderült, a magyar hatóságok két embert éheztettek a tranzitzónában
  • a kormány elüldözte a CEU amerikai diplomát adó képzéseit Magyarországról, ami példa nélküli gesztus az EU történetében
  • több mint 400 sajtóterméket vontak össze egy Fidesz-közeli kuratórium által vezetett alapítványba, és a kormány nem engedi, hogy a versenyhivatal és a médiahatóság kivizsgálja a lépés törvényességét
  • "teljes hazugságokon alapuló" reklámkampányt indított a magyar kormány az Európai Bizottság és annak elnöke, Jean-Claude Juncker ellen
A "bűnlajstrom" után a tanács dán, francia, holland, német és svéd tagja azt kérte a román elnökségtől, hogy következő lépésként tartsanak formális meghallgatást a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében,
vagyis szenteljenek egy ülést annak, hogy alaposan kikérdezik a magyar kormány valamelyik tagját.
A hírek szerint a vita egyik legaktívabb résztvevője Michael Roth német külügyi államtitkár volt. Ő többször is szót kért, egy ízben azt javasolta, hogy a magyar sajtószabadság helyzete legyen a további vizsgálatok egyik központi témája. Máskor pedig arról beszélt, hogy nagyon komoly problémája van a kormányának azzal, hogy Magyarországon állami pénzből kampányolnak az Európai Bizottság elnöke ellen.

A magyar kormány részéről Takács Szabolcs EU-ügyi államtitkár válaszolt a vádakra, azt követelve, hogy a májusi európai parlamenti választásokig függesszék fel ezt a vitát, mert túlságosan átpolitizálódott. Takács többek közt megjegyezte azt is, a Sargentini-jelentés elfogadásakor szerintük csaltak az EP-ben, ezzel kapcsolatban pedig még várják az EU bíróságának döntését.

Most alapvetően a román elnökségen múlik a folytatás, vagyis az, hogy mikor veszik újra napirendre a magyar ügyet, és hogy például beidéznek-e a tanácsülésre egy magyar minisztert.
Frissítve: 2019.02.20 17:54

Meghalt egy nő egy Michelin-csillagos vacsora után Valenciában

Publikálás dátuma
2019.02.20 16:41
Bernd H. Knölle, a RIFF tulajdonosa
restaurante-riff.com
Az asszony férjén és fián kívül további 23 vendég is rosszul lett a valenciai RiFF-ben étteremben elköltött vacsora után. A közegészségügyi hatóság vizsgálatot indított, az éttermet bezárták.
Az ételmérgezést február 17-én jelentették a hatóságoknak, miután a 46 éves nőnek, a férjének és 12 éves fiuknak is hasmenése volt és hányt a RiFF étteremben elfogyasztott vacsorát követően – írta a 444.hu az El País alapján. 
Az Europa Press szerint a férj és a gyerek meggyógyult, de a nő állapota sokkal súlyosabb volt, vasárnap reggel halt meg otthonában. Később kiderült, hogy a Michelin-csillagos étteremben vacsorázók közül még 23-an észlelték magukon az ételmérgezés tüneteit.
A hatóság vizsgája, hogy az étterem aznapi menüjén szereplő kucsmagomba okozta-e a mérgezést. Azt pedig a boncolás során derül ki, hogy a nő halálát az elfogyasztott étel okozta vagy esetleg a saját hányásába fulladt bele. 
A RiFF tulajdonosa, Bernd H. Knölle közleményt adott ki, amely szerint az étterem addig zárva marad, amíg ki nem derül, mi okozta a tömeges ételmérgezést.
Frissítve: 2019.02.20 16:42