- Egy korosztály számára Papp Magor neve a Rezidens Szövetség eddigi legharcosabb időszakával kötődik össze. Maradt még ebből a korszakból valami az életében?
- 2008 óta dolgozom orvosként, négy éve háziorvosként. Ma sokkal csendesebbek a hétköznapjaim, de azóta is hálás vagyok a pácienseimnek és a kollégáimnak, hogy sokszor türelmesek voltak, amikor váratlanul csörgött a telefonom vagy forgatócsoportok jelentek meg a rendelésemen.
- 2013 májusáig volt a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, utcára vitt több ezer fiatal orvost és egyetemistát, hogy az induló béreket megemeljék. Ma újra a megélhetésért tüntetnek egészségügyi dolgozók. Nem változott semmi?
- Fontos eredményeket értünk el, például a fiatal orvosok megélhetését sikerült könnyebbé tenni. 2008-ban 90 ezer forintot kaptam rezidensként, ma a Markusovszky-ösztöndíjjal együtt egy hiányszakmában induló fiatal orvos 250-300 ezer forint nettót visz haza, ami a mai magyar munkaerőpiacon jelentősnek számít.
- A rezidens ösztöndíjat most követi csak a fiatal szakorvosok bérkiegészítése, de a középgeneráció még mindig nem kap ezekhez igazodó béremelést. Lassan halad a bérrendezés.
- Elvándorlás szempontjából a legsérülékenyebb csoport a fiatal orvosoké. Aki nem sokkal a diploma vagy a szakvizsga megszerzése után megy el, többnyire nem jön vissza, ezért kellett ezen a ponton beavatkozni először. Ezen logika mentén kezdődik el a fiatal szakorvosok idén júliustól induló bruttó 151 ezer forintos bérkiegészítése is. Az utóbbi években az alapellátás finanszírozása közel 40 százalékkal emelkedett, a szakellátásban dolgozó orvosok is kaptak bruttó 105 ezer forintos emelést, kismértékben a szakdolgozók bére is nőtt.
- Akkor csak a szakápolói bérekért tartja jogosnak a harcot?
- Legégetőbb feladat a közalkalmazottként dolgozó szakorvosok és a szakdolgozók bérének a további rendezése. Szakmánként más-más típusú intézkedés szükséges és valóban kiemelt figyelmet érdemel az a több mint százezer szakdolgozó, akinek az elmúlt évtizedben alig-alig emelkedett a bére.
- A szakdolgozói kamara megismételte a rezidensek akcióját, zárt ládában „letétbe helyeztek” szakdolgozói felmondásokat. Nincs új a nap alatt?
- 2006-ban a lengyel orvos-szakszervezet folytatott ilyen módon sikeres nyomásgyakorlást, 2011-ben ezt tették a cseh, a szlovák és a magyar kollégák is, hogy a közvélemény figyelmét felkeltsék. Fontos jelezni, ha egy ágazat elért a teljesítőképessége határára. Ritkán kap egy terület "csak úgy" több pénzt, ezért az egészségügynek is meg kell harcolni a saját anyagi és társadalmi megbecsültségéért. 2011-ben a szakdolgozók nem akartak beszállni ebbe a küzdelembe, most úgy tűnik, elérkezettnek látják az időt.
- Azoknak van igazuk, akik szerint Zombor Gábor államtitkár pozícióit erősítik az utcai demonstrációk?
- A nyomásgyakorlás mindig kétélű fegyver, attól nemcsak az államtitkár helyzete erősödhet vagy gyengülhet, de sajnos kockán forog a betegellátás biztonsága és a dolgozók megélhetése is. Kétségtelen, hogy a szakdolgozók vannak a legnehezebb helyzetben, legtöbben két-három munkahelyről szedik össze a szűkös megélhetéshez elegendő pénzt, kevés a szabadidejük, gyakran fáradtak. Ez korai kiégéshez vezethet. Ez a helyzet azzal is enyhíthető, ha változtatunk az ellátórendszer belső szerkezetén, ha az alapellátás erősítésével kevesebb terhelést hagyunk a szakellátásra és a kórházakra.
- Mindjárt eljutunk az alapellátási modellprogramig, de előtte árulja el, hogy miért akart háziorvos lenni?
- Számomra ez a leginkább emberközeli orvosi munka, ahol éveken át ugyanazokkal a kliensekkel lehet kapcsolatot tartani. A feladat szakmailag is szerteágazó, hiszen a páciensek a legkülönbözőbb panaszokkal fordulnak hozzám. Új minőséget teremt az, hogy a modellprogram praxisközösségeiben a háziorvosok végre érdemben foglalkozhatnak a betegségek megelőzésével is és aktívan közreműködhetnek abban, hogy az emberek egészségesebbé váljanak.
- Ez egy idealizált világ, ami távol van a mai magyar valóságtól.
- Ma még valóban alig beszélhetünk prevencióról, de épp ezért kezdtem a gyógyítás mellett ennek a területnek a megújításával is foglalkozni.
- Milyen bajokra keresi a választ a Svájci Hozzájárulás modellje, amelynek a szakmai vezetője?
- Együtt kell választ találjunk arra, hogyan válhat egészségesebbé a lakosság, milyen szolgáltatásokat érdemes az alapellátás színterén nyújtani, és hogy oldjuk meg a szakma elöregedésének kérdését. A gyógytornász rendszeres foglalkoztatása például azt jelenti, hogy már a rizikó felfedezésekor el lehet hozzá küldeni a pácienst, amivel megelőzhető fizikai állapotának romlása, megmarad a munkavégző képessége, nem romlik az életminősége. Ebben a szellemben dolgozni teljesen más, mint csupán betegségeket kezelni. Ez új szakmai kihívás, a többi szakember segítsége pedig azt jelenti, hogy mindenki folyamatosan tanul a másiktól.
- Szakmai konferenciákon egyre többször kerül szóba, hogy mit lehetne tenni az orvosok korai elfásulása, kiégése ellen, ráadásul a háziorvosok ma nagyon magányosan dolgoznak, nem kapnak szakmai segítséget, ha addig nem tapasztalt bajjal szembesülnek. Ezen segít a praxisközösség?
- A motiváló környezet valóban jót tesz a dolgozók lelki egészségének is. A négy praxisközösségben azt tapasztaljuk, hogy a végeken eddig magányosan dolgozó kollégák elkezdtek csapatmunkában gondolkodni, havonta legalább egyszer leülnek és közösen megbeszélik az átlagostól eltérő eseteket a többi orvossal, gyógytornásszal, dietetikussal, pszichológussal, népegészségügyi szakemberrel. A kórházi orvosok naponta vesznek részt referáló értekezleteken, de a háziorvosnak eddig nem volt módja arra, hogy megbeszélje az ellátással kapcsolatos kérdéseit, sőt, a kártyapénzre alapozó finanszírozási rendszerben egymás konkurenciái az orvosok, ami tovább nehezítette az együttműködést. A modellkísérlet az együttműködésre épít, a praxisközösségek többletforrásért cserébe közös többletfeladatok ellátására szerződnek.
- Most az új szakemberek foglalkoztatását 85 százalékban a svájci, 15 százalékban a magyar állam finanszírozza, de mi lesz, ha lezárul a projekt?
- Szakpolitikai döntést kell hozni a hazai alapellátás irányáról. A nemrég elfogadott alapellátási törvényben már megjelent a praxisközösség, mint lehetséges fejlesztési irány, de egyértelmű, hogy többletforrás szükséges ehhez a munkához, hiszen a prevenciót eddig nem árazta be az OEP, tehát majd új logika szerint kell finanszírozni az ellátórendszert. Nagy nyugati biztosítótársaságok már finanszírozzák a megelőzést, mert jó befektetésnek tartják, ha minél tovább maradunk egészségesek. Ez persze hosszú távú gondolkodást igényel, mert az első eredmény is csak néhány év után látszik, komoly változás pedig 5-10 év után.
- A modellkísérletnek mennyi ideje van még?
- 2012 nyarán kezdődött és egy év múlva fejeződik be a munka. Az első évben főleg módszertani fejlesztés, oktatás történt, ezt követően, 2013 őszén indult el a gyakorlati megvalósítás. A program egyik legfőbb sikere az, hogy az érintett hátrányos helyzetű térségekben, a leghátrányosabb helyzetű lakosság körében, ahol esetenként orvoshoz is csak súlyos panaszokkal fordultak, a lakosság fele már elment az egészségi állapot felmérésre.
- Az, hogy majd az önkormányzatok egészségterveket készítenek a településnek, nem jelenthet gondot, egy hivatal mindent megcsinál. De hogy egyéni egészségterveket készítsenek ezekben a falvakban az iskolázatlan, munkanélküli embereknek, nagyon meseszerűnek hangzik.
- Mindenkinek készítünk egyéni rizikófelmérést, ami alapján a klienseink tisztában lesznek a saját betegség-kockázataikkal. Megtanítjuk nekik, miképpen lehet csökkenteni ezt a rizikót, segítünk például a mozgásszegény életmód, a túlsúly, vagy a dohányzás leküzdésében. Ma már nem kell győzködni az embereket, maguktól jönnek. A jó példa ragadós, ha a szomszédnak segített a gyógytorna, akkor ő is meg akarja próbálni.
- A leghátrányosabb körzetekben azért az egészséges életmód, táplálkozás nem csak elhatározás kérdése. Ha a kenyérre is alig futja, miből vegyen válogatott táplálékot?
- A gyógytorna gyakorlatokat megtanulni, és otthon végezni nem pénzkérdés. Ha sikerül megtalálni a közös nyelvet, és a kliens megérti, hogy ez neki miért hasznos, akkor onnan már csak egy lépés és sikerélményt szerez. Hiszen ha nem fáj többé a dereka, akkor tudja, hogy ehhez a sikerhez aktívan ő is hozzájárult.
- Civilek eddig is csináltak hasonlókat, együttműködnek velük?
- 66 civil szervezettel és önkormányzattal kötöttünk együttműködési szerződést. Az önkormányzatok helyiségeket adnak, a civilek tudják, kiket kell megszólítani, hogy megmozduljon a falu.
- Ki szervezi ezt a száz szálon futó munkát?
- Egy-egy kiváló népegészségügyi koordinátor dolgozik a praxisközösségekben. Ők egyetemet végzett prevenciós szakemberek. A modell kiterjesztéséhez részben rendelkezésre állnak a szakdolgozók, részben újak képzésével 10 év alatt fokozatosan fel lehet tölteni a praxisközösségeket.
- Megüresedő praxisok pótlására is megoldást kínál?
- A praxisközösség működtetésében a részvétel önkéntes. Ugyanakkor nemcsak a már bent lévő orvosokat szolgálja, hanem minőségi szakképző hellyé is válhat, ahol a rezidensek - a kliensek és a maguk számára is - védett környezetben segíthetik az ellátást. Jelenleg 300 betöltetlen körzet van az országban. Figyelembe véve a háziorvosi korfát, ha öt év múlva a hiány nem lesz ennek a többszöröse, már az is sikernek tekinthető. Mi is keresünk új kollégát: 74 évesen most ment nyugdíjba az egyik jászkiséri kolléganő, az ő helyére lehet jelentkezni. Az ide jelentkező új háziorvos bekapcsolódhat a modellprogramba is.
- Ön Pesten, a praxisközösségek vidéken. Mi a dolga ebben a rendszerben?
- 2012 őszén, a program indulását követően keresett meg az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója és kért fel a program irányítására. Mivel magam is háziorvos vagyok és 2009 óta rendszeresen végeztem az alapellátás megreformálását célzó szakértői munkát, ezért a feladatot testhezállónak éreztem. Szakmai vezetőként kilenc konzorciumi partnerrel, kilenc munkacsoporttal tartom a kapcsolatot, továbbá segítem a négy praxisközösség működését. A tapasztalatokat rendszeresen továbbítjuk a politikai döntéshozókhoz.
- Mi lesz, ha vége a kísérletnek? Vannak szakpolitikai ambíciói?
- Jobban el tudom magam képzelni egy praxisban, ami mellett jut elég idő a családomra is. Az utóbbi kilenc évben négy párt öt egészségügyi vezetőjével dolgoztam együtt így, vagy úgy, és egyikük bőrébe se bújnék szívesen. Amíg szakmai segítséget tudok adni, a mostanihoz hasonló munkát örömmel végzek később is. Sérülékeny az ágazat: elöregedtek a háziorvosok, nagy a munkaterhelés és még mindig alacsonyak a fizetések. Nem lehet hátradőlni. A szakdolgozói megmozdulásokból is látszik, hogy a terület további forrást igényel és újra kell gondolni az ellátás struktúráját is. A politika és a szakmai szervezetek közös felelőssége, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre.