Tudom én azt jól, hogy amikor egy irodalmi művet más műfajban, mondjuk, filmen feldolgoznak, akkor az alkotók nem ragaszkodnak szükségképp az eredeti mű hű, szolgai másolásához. Ez idáig rendben is van, de ha a feldolgozásból kimarad az eredeti mű legfőbb mondanivalója, akkor én azt már hamisításnak tartom. Itt van például szegény Fazekas Mihálynak az 1804-ben írt, és 1815-ben megjelent Lúdas Matyija. Állítom, hogy többen vannak, akik csak filmből, illetve rajzfilmből ismerik a történetet. Bevallom, hogy én is csak nemrég olvastam el az eredeti művet. Ebben Matyi egy lusta, tengő-lengő tinédzser, akit özvegy édesanyja nem győz korholni ezért. Matyi összehaverkodik hasonszőrű falusi fiatalokkal, akiktől megtudja, hogy vásár lesz Döbrögben. Megfűzi az anyját, hogy elvihesse a lúdjaikat a vásárba, ahol aztán vitába keveredik a mindenható földesúrral, Döbrögivel a ludak árát illetően. Elkapják, deresre húzzák, és ötvenet vernek rá. Ezután Matyi beígéri Döbröginek a háromszori verést, amivel csak azt éri el, hogy kiröhögik és kidobják Döbrögi portájáról. Tehet e mást ezek után szegény megalázott Lúdas Matyi, minthogy világgá megy. Dolgozik, tanul, kupálódik idegenben, majd visszatér, és a közismert módon megruházza háromszor is a kevély uraságot, és a ludak árával is háromszor megvágja pironkodás nélkül. Fazekas Mihály főhadnagy úr művében a tunya, naplopó, hátrányos helyzetű falusi fiúból kiművelt, világlátott, talpraesett ember lett. További sorsáról nem tudunk, csak annyit, hogy a harmadik verés után “lóra kapott és elment a dolgára örökre.” De ami még ennél is fontosabb, hogy a kiskirályt játszó, szívtelen kényúr emberséges, törvénytisztelő emberré vált az őt ért atrocitások hatására. Hm, talán ez a metódus még ma is hatásos lenne hasonló szituációkban?