Mostanában az emberek megtanultak óvatosnak lenni. Még azok is, akiknek nagyon határozott véleményük van és el is merik mondani. Azok is, akik sikeresek, nincsenek napi megélhetési gondjaik, vagy éppen már teljesen mindegy nekik. 26 évvel a rendszerváltás és különösen öt évvel a jelenlegi hatalom uralkodása után idáig jutott a magyar társadalom.
Nagyon sok megfontolandó, okos dolgot mondott szombati lapunkban megjelent interjújában Alföldi Róbert, de azt is tudjuk tőle, hogy megtanulta az óvatosságot. Ha éjszaka leviszi a kutyáját a parkba sétálni és vannak ott még néhányan, akkor inkább másfelé megy. Mert ki tudhatja, ki jön vele szemben. Esetleg beleköt-e. A mássága miatt, vagy azért az öt évért, amit a Nemzeti Színház élén töltött el. Netán valamelyik rendezéséért. S bár nem él állandó félelemben, vagy szorongásban, de jobb az óvatosság.
Tökéletes kórkép a mai Magyarországról. Ahol sokasodnak a gondok. Mert sok millió a szegény, mert egy csomóan elmentek már és vissza se akarnak jönni, mert a hatalom a maga képére formálta az egész országot. És bár egyre többen látják világosan, hogy mi a helyzet, mégsem történik semmi. Pontosabban az történik, amit az uralkodó politikusok akarnak. Kérdőívekkel, plakátokkal hangulatot keltenek a migránsok ellen, ezzel gumicsontot dobnak a nép elé. Erről beszéljenek, ne a problémákról. Megpróbálják elhitetni, hogy leverték az uniót, tőlük tanulhat egész Európa. Aztán újabb milliókért újabb kampányt indítanak saját dicséretük hangoztatására. Még egy gumicsont. Biztosak lehetünk, jönnek továbbiak is. Közben bűnbakokat farigcsálnak. Az ugyanis kell, minden korban minden hatalomnak. Ahogy Alföldi fogalmaz: "a tűzzel játszik a politika".
De megteheti. Egyelőre nincs ellenfele. Tavaly ősszel, amikor a netadó ellen sok tízezren vonultak az utcákra, egy kicsit megijedtek. Azóta összeszedték magukat. Demonstrációk ma is vannak, csak egyre kevesebben mennek el rájuk és mind kisebb a hatásuk. Az elégedetlenség nő, de a panaszok nem összegződnek.
Igaza van Alföldinek, hogy ilyenkor meg kell szólalni. Beszélni kell. Ha ez meg is történik - mert azért van rá példa -, egyelőre mindenki külön beszél. Jelenleg csak vágyálom, hogy félmillió ember legyen a Pride-on. Vagy akárhol. Most még a kormány hamis retorikája az uralkodó. A "fortélyos félelem" igazgat, az óvatosság a meghatározó. És addig nem is történik semmi, amíg ez így marad. Amíg a civil társadalom nem találja meg eszközeit az áldemokratikus jelszavakkal, a hatalmi arroganciával, az autokratikus uralommal szemben. Amíg az emberek hagyják, hogy megmondják nekik, mit gondoljanak. Amihez még gondolatrendőrség sem kell.
Amíg óvatosnak kell lenni, ha levisszük sétálni a kutyát.