Ötletelünk

Két ígéretes oktatáspolitikai döntésről adott hírt az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az egyik Balog Zoltán miniszternek az a bejelentése, hogy mintegy 17 milliárd forinttal megemelik a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) költségvetését, tehát ennyivel több jut jövőre tanári béremelésre, a másik pedig Czunyiné Bertalan Judit államtitkár közlése, miszerint a kormány azt tervezi, hogy 2016. szeptemberétől kilencéves lesz az általános iskola. Mindkét döntés helyes irányba tett lépés, legalábbis abban az értelemben, hogy az oktatási kormányzat érzékel egy-egy valódi problémát és szakmai intézkedéssel megpróbálja orvosolni azt. Nagyon régóta várunk arra, hogy a nemzeti romantika szólamainak pufogtatása helyett érdemben történjen már valamilyen szakmai előrelépés, és úgy tűnik, most ez történik. A Pedagógusok Szakszervezetének számítása szerint viszont pillanatnyilag 100 milliárd forint hiányzik a 2016-os oktatási költségvetésből. A PSZ attól fél, hogy a kormányt képviselő KLIK nem tölti be az üres álláshelyeket, a szükséges teendőket túlmunkában végezteti el a tanárokkal, amit viszont nem fog kifizetni. Vagyis röviden összefoglalva: a kormány szerint emelkedik a tanárok fizetése, a PSZ szerint viszont pillanatnyilag ott tartunk, hogy nem száz, hanem csak 83 milliárd forint értékű ingyenmunkát fog végeztetni a kormány a pedagógusokkal a következő tanévben.

Nézzük a kilencosztályos általános iskola ötletét. A változtatás fő szorgalmazója nyilván Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki - úgy tűnik - Orbán Viktor barátsága miatt oktatásügyi kérdésekben fontosabb személy, mint a miniszter maga. Parragh erőlteti a duális szakképzés bevezetését, a német minta átvételét – a német feltételek nélkül. Ez pont olyan, mint Hoffmann Rózsa erőszakoskodása volt a mindennapi testnevelés bevezetésére - tornatermek nélkül. Parragh László most arról beszélt, hogy rossz az általános iskola, „félanalfabétákat bocsát ki” – nosza, növeljük meg egy évvel, akkor biztosan jobb lesz. Ez lehet jószándékú ötlet, de teljesen amatőr, végiggondolatlan, koncepciótlan. A kilencosztályos általános iskolához új tantervek, új tankönyvek kellenének, új tantárgybeosztás, másképpen felépített iskolaépületek, másképpen megszervezett középfokú képzés, stb, stb. Emlékezetes, hogy az első MSZP-SZDSZ koalíció idején, hosszú és sok részletre kiterjedő társadalmi vita után úgy döntött a Parlament (törvényt hozott), hogy megnöveli az alapozó szakaszt hat évre. Az indoklás, hogy a gyerekek valóban elsajátíthassák és begyakorolhassák a legfontosabb készségeket és képességeket, erre épült volna egy lineárisan megszerkesztett tananyagú 6 évfolyamos középiskola. A Fidesz, amint kormányra került, eltörölte ezt a törvényt, amely ezért sohasem léphetett életbe. Lengyelországban viszont bevezették ezt a rendszert (és kiegészítették a tanár és a tantestület autonómiájával), és most oktatási szempontból Lengyelország Európa egyik sikerállama, a PISA-mérések szerint a legfontosabb kompetencia-területeken listavezető. Mi pedig a leszakadó zónába kerültünk.

Ha majd lesz Magyarországnak egy nemzeti kormánya, amely valóban fontosnak tekinti hazánk nemzeti érdekeit, bűnösnek fogja nevezni, a nemzet ifjúsága ellen elkövetett bűntettben bűnösnek fogja találni az első Fidesz-kormányt. Ezek nem üres szavak. Ezreket és tízezreket fosztottak meg attól, hogy használható tudásuk legyen, további ezreket és tízezreket űztek külföldre (vagy fizetős magániskolákba.) Akinek fontos a szegény magyar gyerekek ügye, a falusiaké, a külvárosiaké, haraggal gondol erre a történetre. Most pedig ötletelnek az urak. Rájöttek, mégiscsak meg kellene növelni az alapképzésre fordított időt, mert a tanulók hiába ülnek napi hat órát az iskolapadban, hiába tanulnak sokat, a kevés gyakorlás, a kevés egyéni fejlesztés mégis miatt keveset tudnak. Ha Parragh László kézbe vette volna annak a szaklapnak, a Köznevelésnek a korábbi számait, ahonnan az egész szerkesztőséget, mint megbízhatatlant a mostani kormány kidobatta, láthatná, mennyit kínlódott a szakma ezzel a kérdéssel. Az ilyen kérdéseket nem lehet ötletelve eldönteni, itt nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, ehhez társadalmi, szakmai vita kell.

Kellene –, ha nem rettegnének zászlósuraink a vitától. Egy nyilvános vitára bocsátott hatástanulmányban be kellene mutatni a külföldi példákat, a mérési eredményeket, a szükséges kiegészítő változtatásokat a tanárképzéstől kezdve a pedagógusok motiválásán át a tananyag modernizációjáig, a költségtényezőkig, illetve egy új, személyiségközpontú, a kreativitást kibontakoztató pedagógiai kultúra komplex feltételrendszeréig. Meg kellene szólítani a tanári szakmai szervezeteket, a szakszervezeteket, a szülői szervezeteket, a kutatókat és természetesen a politikai ellenzéket, hiszen egy ilyen változtatás átível a választási ciklusokon, vagyis konszenzusra van szükség. Különben a dolog nem működik! Ahogy a meg nem vitatott, de áterőszakolt Hoffmann-féle változtatások sorra buknak meg a valóság vizsgáján.

Ehelyett Czunyiné, Balog és Parragh döntenek. És mi engedelmeskedünk.