Kokó;Kovács István;Ironman;

2015-07-18 07:52:00

Kovács István főpróbát tart

Kovács István ezen a hétvégén sem fog unatkozni, nem mintha ez valaha is jellemző lett volna rá. Az ökölvívóként szinte minden lehetséges címet begyűjtő sportember évek óta a futás és a kerékpározás megszállottja, s miután az úszótudását is szépen fejlesztette, belevágott a triatlonos kalandba.

Aki ismeri Kokót, az pontosan tudja, a céljait ezúttal is igencsak magasra tette, a jövő hét végén Nagyatádon Ironman-távon áll rajthoz. Sejthető, hogy a 3,8 kilométernyi úszás, majd 180 bringázás után teljesítendő maratoni futás emberfeletti kitartást igényel, Kovács szerint bizonyos értelemben 38 éves sportolói múlt (hét volt, amikor bunyózni kezdett) van mögötte. A triatlon persze rövidebb szerelem, amely három és fél esztendeje tart.

„Rengeteget edzettem, ám minden pillanatát ugyanúgy élveztem, a megtett távokból egy métert sem adnék oda senkinek – mondta az egykori virtuóz bokszoló. – Még a fájdalmat sem. A nagyatádi viadal bizonyosan fájni fog, de ezt is, ennek az élményét is várom.”

Kokó a jövő hétre már csak átmozgató edzéseket tervez, ám addig még vár rá egy s más. Ma kerékpárral teszi meg a 100-120 kilométeres utat Balatonfüredig, ahol – a félmaratoni távon - két órás iramot diktál az I love Balaton Éjszakai Futáson, másnap pedig vízbe ugrik, és részt vesz a Tihany és Füred közti öbölátúszáson. „Most könnyed, megerőltetés nélküli szakaszokat tervezek, jövő szombaton pedig jöhet az Ironman – tette hozzá Kovács István. – Reggel fél nyolckor kezdünk, és az a tervem, hogy este nyolc előtt célba érjek. Ha sikerül, én leszek az első magyar olimpiai bajnok, aki teljesítette a hosszú távú triatlont.”

S, hogy miért csinálja? „Egyáltalán nem tartom magam csodabogárnak, egyszerűen imádok sportolni – így Kokó, aki triatlonosként csapatban nyert már bajnoki címet a Ferencváros színeiben. – Talán szokatlan, hogy egy élsportoló aktív marad, nem hagyja el magát, miután visszavonult, ám a triatlonos mezőnyben vannak nálam sokkal nagyobb hősök. A New York Marathonról tartottam hazafelé, amikor láttam egy összefoglalót a 2012-es Hawaii Ironmanről: ennél csodálatosabb motivációs videó nem létezik. Ott eldőlt a sorsom, megfogadtam, hogy ezt az élményt nekem is át kell élnem.”