Nem veled nevetek

Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem – énekli az Albert Einstein Bizottság nevű együttes a klasszikussá vált Szerelem című dalában.

A társkeresés, a párválasztás mindig is buktatókkal teli folyamat és persze sorozatos dráma. A technika bekapcsolódásával ez még bonyolultabb ma, a huszonegyedik században. Tudja ezt a harminchat éves Cserenkó Gábor is, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárosa volt, de közben maga is írásra adta a fejét. A Hungarovox Kiadó gondozásában megjelent második kötete, a Nem veled nevetek című novellagyűjtemény a kapcsolatok nehézségeiről rajzol fel néhány sajátos helyzetet. Szigorúan a férfi szemszögéből.

A tizenkét, eltérő stílusban megírt novella a társas kapcsolatok alaphelyzeteiről: szerelmi csalódásról, féltékenységről és szakításról mond el mai történeteket. Ezeket átfűti a személyesség, hiszen Cserenkó több elbeszélését is a saját élményei ihlették. Egy férfi és egy nő viszonya mindig magában foglalja a szakítás eshetőségét, s nagyon jellemző a szereplőkre a mód, ahogy a vég bekövetkezik. Erről vall az egyik legérdekesebb írás, a Variációk című karcolat, melynek különlegessége, hogy hatféleképpen mutatja be egy fiú és egy lány első beszélgetését, majd közös vagy éppen egymástól eltávolodó sorsuk alakulását. De Cserenkó több történetében főszerepet kap az egyik leggyakoribb, mondhatni napjaink legkedveltebb ismerkedési formája, a netes társkeresés. A pióca című novellából például megtudjuk, milyen hullámzó lelkiállapotban várakozik hiábavalóan egy fiú, mert a neten megbeszélt randevúra nem jött el a lány. A picike ember című írás már keserűbb hangot üt meg. Az alacsony növésű főszereplő életében nemhogy a randi nem jön össze, még új munkahelyet sem talál. A poén jellemző korunkra: álláskereső e-mailjeit a többi dolgozó állandóan a lomtárba irányítja. A szerzői poén: még a kiszemelt nőket is ők szerzik meg.