Előfizetés

Új video II. Erzsébet náci karlendítéséről

Náci karlendítést imitál II. Erzsébet brit királynő édesanyja, Erzsébet anyakirályné és nagybátyja, a későbbi VIII. Edward társaságában azon a most nyilvánosságra hozott felvételen, amelyet a The Sun brit bulvárlap tárt fel. A Buckingham-palota felháborodott a publikáláson.

A The Sun szombati száma címlapon foglalkozott azzal a most előkerült archív mozgóképpel, amelyen az akkor 7 éves II. Erzsébet brit királynő, édesanyja, a későbbi Erzsébet anyakirályné, valamint Erzsébet húga, Margit hercegnő és nagybátyja, a későbbi Edward király az Adolf Hitler vezette náci Németországban használt tisztelgésre emeli karját a királyi család skóciai rezidenciáján, Balmoralban.

A feltehetően 1933-ban vagy 1934-ben készült alig húsz másodperces némafilm kapcsán a The Sun kiemelte, hogy az anyakirálynővel és 63 éve regnáló lányával kapcsolatban soha nem merült fel a nácik iránti rokonszenv, az 1936-ban lemondott VIII. Edwardról azonban közismert volt, hogy Lengyelország lerohanása előtt félbaráti kapcsolatot ápolt Hitlerrel.

A Buckingham-palota felháborodott, amiért közzé tették a Hitler hatalomra kerülésének évében készített felvételt. Mint írják, a Windsor-dinasztiát olyan mértékben jellemzi a hazaszeretet, amely kizárja a fasiszta szimpátiát. A karlendítési ügy kapcsán nyilatkozó brit történészek emlékeztetnek arra, hogy a felvétel készítésekor még nem lehetett tudni, mivé fejlődik a karlendítés, illetve milyen rémtettekre képes a náci Németország. Szakemberek szerint a videón csupán a Hitler-köszönés "csúfondáros imitálása" látszik.

A 89 esztendős II. Erzsébet királynő éppen másfél héttel korábban emlékezett meg a világháború angliai csatájáról az ütközet 75. évfordulója alkalmából. Az uralkodó édesapja, VI. György és édesanyja is példamutató magatartást tanúsítottak a háború idején, akkor sem hagyták el a szigetországot, amikor a Harmadik Birodalom hónapokon keresztül bombázta a szigetországot.

Elkerülik a macedóniai polgárháborút

R.T.
Publikálás dátuma
2015.07.20. 07:39
Nikola Gruevszki megosztó személyiség, de nemrég még vidáman tárgyalt Angela Merkellel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hónapok óta tartó, már-már polgárháborút idéző belpolitikai válság zárult le múlt héten Macedóniában az Európai Unió közvetítésével. A négy parlamenti párt megállapodott arról, hogy januárban lemond Nikola Gruevszki kormányfő, jövő áprilisban előrehozott választást rendeznek, s ez év októberétől párthoz nem kötődő személyiséget jelölhetnek a belügyi tárca élére. Az ügyészség szintén októbertől vizsgálja majd a tömeges lehallgatások ügyét, amelyek mögött a kormányzat állhat.

Happy end Macedóniában? A jelek szerint sikerült pontot tenni a rendkívül súlyos belpolitikai válság végére. A megállapodás az Európai Unió segítségével, Johannes Hahn bővítési és szomszédságpolitikai biztos révén jöhetett létre. Az már más kérdés, hogy a társadalom megosztottságának sikerül-e néhány hét vagy hónap alatt véget vetni.

A válság kulcsszereplője Nikola Gruevszki. A miniszterelnök megosztó személyiség, aki megannyi támadás kereszttüzébe került az elmúlt időszakban. Ugyan jelentős fejlesztéseket vitt véghez a fővárosban, Szkopjéban, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költi az állam pénzét. A városban két év óta 30 méter magas, Nagy Sándort ábrázoló szobor tekint a városra. A valóban impozáns mű potom 10,5 millió euróba került.

Athén szerint csak azért építették, hogy a görögöket bosszantsák. Görögország ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy a macedónoknak semmi közük Nagy Sándor makedónjaihoz. A Vardar-folyó másik partján II. Fülöpnek, Nagy Sándor apjának szintén termetes szobra áll.

A miniszterelnök által fémjelzett kormánypárt, a jobboldali VMRO-DPMNE több száz millió eurót költött a nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokat olyan cégek kapták, amelyek közismerten közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.

Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.

Az állami médiából ugyan az derül ki, milyen csodálatos a helyzet Macedóniában, s dicshimnuszok hangzanak el a kormány újabb és újabb nagyszerű sikereiről, a gazdasági helyzet azonban messze nem ilyen fényes. A munkanélküliség Európában itt az egyik legmagasabb. Azok sem élnek azonban sokkal jobban, akiknek van munkájuk: örülhetnek, ha a fizetésük kitart a következő hónapig. A kórházak, illetve oktatási intézmények állapota siralmas, nekik már nem jut a pompából.

A kormány mindenre ráteszi a kezét, amit csak elér. Gruevszki 2006 augusztusa óta folyamatosan irányítja az országot. Sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.

Februárban aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát (utóbbi már időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.

Később újabb bizonyítékokat tárt elő sajtóértekezletén a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Öt hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az egyiken a kormányfőhelyettes hangja hallható, aki bírói kinevezésekről, illetve bírósági eljárások lezárásának módjáról beszélt. Zaev azt közölte, ez azt bizonyítja, hogy a törvényhozói és a bírói hatalom nem működik egymástól függetlenül a balkáni országban.

Zaev további néhány héttel később több olyan felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány valóban csalt a parlamenti választások során. A kormány erre úgy reagált, hogy a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak. Szkopje tavasszal felvonulási tereppé vált. Hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak az utcára. Miután polgárháborús helyzet kezdett kialakulni, az EU is bekapcsolódott a rendezésbe, visszafogottságra intve a feleket.

A válság május elején hágott tetőfokára, amikor 8-án és 9-én véres összecsapások törtek ki az ország északi részén található, s a koszovói határhoz közel eső Kumanovóban. 22 személy vesztette életét, köztük nyolc rendőr, több mint harmincan megsérültek. Koszovói albánok szivárogtak át az országba, s intéztek támadást a település ellen. Akár nagyobb vérengzés is kialakulhatott volna, hiszen Macedóniában 25-30 százalékos az albánok aránya, s egyszer már 2001-ben polgárháború szélére sodródott az ország az albán-macedón konfliktusok miatt. Ennek alapja az volt, hogy az 1999-es koszovói háború idején 230 ezer albán menekült Macedóniába. Az ellenségeskedést az Ohridi Egyezmény zárta le, amely kiterjedtebb jogköröket biztosított az albán kisebbség számára.

Nikola Gruevszki akkor azt állította, májusban a rendőrök „tömegmészárlást” akadályoztak meg a rendőrök, mert a fegyveresek „bevásárló központokat” akartak megtámadni. A kormányzati sajtó az ellenzéket, és „külföldi hatalmakat” gyanított a háttérben. Az ellenzék szerint ugyanakkor a kormány tudatosan generál feszültséget a macedón és az albán lakosság között, mert el akarja terelni a figyelmet a belpolitikai botrányokról. Oroszország is bekapcsolódott a vitába azt közölve, hogy az Egyesült Államok bérelhette fel a koszovói albánokat, mert meg akarja akadályozni a Török Áramlat gázvezeték felépítését, amely a balkáni országon is áthaladna.

Június elején úgy látszott, hogy az EU közvetítése sikerrel járhat, s sikerül megállapodni az idő előtti voksolásról. Az újabb, június 11-én megtartott egyeztetést azonban nem koronázta siker, s egyre valószínűbbnek tűnt, hogy képtelen a kompromisszumra a kormány és az ellenzék.

Ezért is komoly fegyvertény, hogy múlt héten sikerült megállapodni a válságból kivezető megoldásról. Johannes Hahn bővítési biztos jelentette be, hogy a pártok, a Gruevszki által fémjelzett VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett DUI, illetve Menduh Thaci DPA-ja megegyeztek az idő előtti voksolás részleteiben.

A kompromisszum értelmében az előrehozott választást 2016. április 24-én rendezik meg. Előtte azonban száz nappal, 2016. január 15-től azonban ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll. Októbertől a szociáldemokraták javasolhatnak jelöltet a belügyi tárca élére, erről a kormány két tömörülésével, a VMRO-DPMNE-vel és a DUI-val folytathat konzultációkat. A pártonkívüli jelölt a választásig hivatalban marad. Így akarják elkerülni, hogy az idő előtti választást követően bármely párt csalást emlegessen.

Ami a szociáldemokraták számára nagyon fontos fegyvertény, hogy várhatóan szeptember 15-én különleges ügyészt választanak meg, akinek a lehallgatási botrányt kell feltárnia. Az ügyésznek át kell adni minden dokumentumot, s biztosítani kell független működését. A megállapodás arról is szól, hogy szeptember elejétől a szociáldemokraták visszatérnek a parlamentbe, melynek munkáját körülbelül egy éve bojkottálják. Kérdés, hogy a megegyezés pontjait tényleg sikerül-e átültetni a gyakorlatba.

Újra lesznek követségek

Ötvennégy év után ma hivatalosan is helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államok és Kuba között. A július 20-i dátumról Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök július 1-i levélváltásán állapodtak meg.

A viszony helyreállításának szimbolikus jelzéseként a washingtoni külügyminisztérium előcsarnokában felhúzzák a kubai zászlót, 192 másik ország zászlaja mellé. A mai naptól a Washingtonban és Havannában fenntartott érdekképviseleti irodák teljes jogú nagykövetségekként működnek. Történelmi találkozó zajlik a State Departmentben: első alkalommal fogadja kubai kollégáját, Bruno Rodriguezt John Kerry amerikai külügyminiszter. (A kubai diplomaták New Yorkot, az ENSZ székhelyét eddig is rendszeresen felkeresték.)

A kubai külügyminiszter harminc tagú delegáció élén már tegnap megérkezett Washingtonba, a küldöttségben politikusok mellett tudósok, egyházi személyiségek, művészek is helyet kaptak. Tagja a küldöttségnek a neves havannai festő, Kcho, Alexis Leyva Machado, s az énekes Silvio Rodriguez is. A washingtoni követségi épületet renoválták, ma rövid ünnepség keretében felhúzzák a kubai zászlót. Amerikai részről a nyitást támogató kongresszusi képviselők lesznek jelen, s Roberta Jacobson külügyi államtitkár-helyettes, aki a kapcsolatok normalizálásáról folyó tárgyalásokat vezeti.

Havannában az ünnepélyes megnyitót későbbre időzítették, az ottani követségnél az amerikai külügyminisztérium háttértájékoztatója szerint csak agusztus elején húzzák fel a csillagos-sávos amerikai zászlót, amikor Kerry külügyminiszter Kubába látogat. Az eddigi érdekképviseleti iroda hétfőtől nagykövetségként működik, élén mostantól ügyvivőként áll az eddigi vezető, Jeffrey DeLaurentis. Nagykövet egyelőre nem lesz, a szenátusban nem menne át a kinevezése.

Obama és Castro tavaly december 14-én jelentette be, hogy megegyeztek a fél évszázada befagyasztott kapcsolatok újraélesztéséről, a viszony helyreállításának első, formális szakasza ezzel az aktussal lezárul. A nehezebb menet most következik, a demokrata elnök ugyan támogatná az idejétmúlt embargó feloldását, s amerikai üzleti érdekek is ezt diktálnák, a kongresszusban azonban ehhez aligha lesz meg a többség, s nem csak a republikánusok, hanem a demokraták között is vannak a közeledésnek ellenzői.

Havannának mindenekelőtt rendeznie kellene az egykori kisajátítások miatti tartozását, ez több mint hétmilliárd dollárra rúg, s Washington változásokat szeretne látni az emberi jogi helyzet terén is. Havanna a kereskedelmi nyitás mellett a kubai területen lévő amerikai bázis, Guantánamo bezárását sürgeti.