Nem tudom, más népeknél hogy van, de mi magyarok előszeretettel temetjük el akár kétszer is a szívünkhöz közel álló nemzeti nagyjainkat. Úgy tűnik, ez a sors vár most már szegény Petőfi Sándorra is. Kicsit fájó, hogy a pórnépnek a szeretteik egyszeri eltemetése is gondot okoz manapság, de ne irigykedjünk, mert most tényleg olyan emberről van szó, aki megérdemli még ezt is. Sokan hitték már 1849-ben, hogy a lánglelkű költőt elvitték az oroszok, mint annyi mindent és mindenkit történelmi csetepatéink során. A legfőbb probléma az újratemetéssel kapcsolatban az, hogy a csontleletek vizsgálata sem bizonyította be egyértelműen a költővel való azonosságot. Bízzunk benne, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül ezzel kapcsolatban is. Szerintem legkésőbb a feltámadáskor.
