A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Drogriporter csapata kisfilmet is forgatott Mátraverebélyen: kiderült, hogy a helytelenül "biofűként" is ismertté vált drog a szegényebb vidéki településeken élő fiatalok számára is egyre szélesebb körben elérhető. Nekik azonban nincs hol leszokniuk, ha függővé válnak, a kormány 2013-ban napvilágot látott drogstratégiájában vázolt gyermek-addiktológiai központok egyelőre csak papíron léteznek.
"Az ellátórendszer olyan sok sebtől vérzik, hogy felsorolni is nehéz. A területen dolgozó szakmai szervezetek gyakran a megszűnés határán egyensúlyoznak" - írta a TASZ blogján Sárosi Péter, a civil szervezet drogpolitikai programvezetője. A kormány egymilliárd forintját, amely háromszorosa annak, amit egy évben összesen költeni szoktak a kábítószerrel kapcsolatos kiadásokra - lehetne mire költeni: javíthatnának a tűcsere programokon, felépülési központokat lehetne létrehozni, és nem utolsó sorban gyermek-addiktológiai intézményeket lehetne kialakítani.
A július 6-án megjelent kormányfelhívásból azonban kiderült: a pénzt három hónap alatt el kell költeni, a pályázatot pedig egy bizonyos szervezet, a kormány háttérintézményének tekinthető Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalra írták ki, módszertani és humánerőforrás fejlesztési célokra.
Ennek azonban nem sok értelme van. "Ilyen rövid idő alatt, a szakmával való konzultáció nélkül nem lehetett felmérni, mire is van valóban szükség. Az pedig különösen felháborító, hogy az egy évben iskolai drogprevencióra fordított összeg (60 millió forint) többszörösét költsék módszertanra, miközben maga a prevenció alig vegetál az országban" - írta Sárosi.
