Hamarosan áttérünk az agytól agyig terjedő információig. Mark Zuckerberg felrajzolta teremténye, a Facebook jövőjét. Kezdetben voltak az egyszerű szöveges posztok, majd a fotók és a videók és végül a szimbólumok (smiley-k, stb…). A kommunikáció fejlődik, s így az alapok is, amelyek ezt lehetővé teszik. Mi akadályozza a Facebook-ot, hogy alternatív módszereket alkalmazzon a tapasztalatok megosztása érdekében? Zuckerberg ezt magyarázta el a Facebook holnapján egy, a saját honlapján kialakult kérdés-felelet során.
Szerinte az első pont a mesterséges intelligencia rendszereinek fejlesztése, amelynek meg kell javítania az interneten belül a személyek interakcióját. Amikor a Facebook a mesterséges intelligenciáról (AI) beszél, nem kell mindjárt a robotra, vagy automatákra gondolni, amelyek képesek önállóan gondolkozni: a vállalatok üzleti élete nem ez, vagy legalábbis még nem. Ami azonban Zuckerberg fejében van az, hogy emberibbé tegye a Facebook-ot, nem csak az online tartalom vonatkozásában, hanem az információk működőképes megszervezésével, olyan egyes paraméterektől függően, mint a nap órái.
,,Egy napon teljes gondolatokat tudunk majd küldeni egymásnak a technológia segítségével. Csak gondolnod kell valamire, és egy barátod megtapasztalhatja ugyanazt, ha úgy akarod. Ez lesz majd az általánosan elterjedt kommunikációs technológia.”
Zuckerberg úgy gondolja, hogy a jövőben két technológia határozza meg majd a közösségi médiát. Egyik a jelenleg látványosan fejlődő virtuális valóság tovább fejlesztett változata lehet, a másik egyfajta mesterséges telepátia, aminek fejlesztésére jelenleg is hatalmas gazdasági erőforrásokat fordítanak. Az elgondolás szerint az új technológiák lehetővé teszik majd, hogy az új generáció fiataljai nem az egész nap kezükben tartott okostelefonokon keresztül, hanem az agyukba helyezett implantátum segítségével legyenek állandó összeköttetésben.
A Facebook-alapítója láthatóan azok közé tartozik, akik az ember végleges elgépesítését kívánatos dolognak tartják. Ugyanakkor mostanra az úgynevezett Facebook-generáció körében szemmel látható a szociális készségek visszafejlődése. Mindennapos dolog a kézhez nőt okostelefon látványa, a “virtuális barátság” felváltja a személyes kapcsolatot, és az online közösségi hálók leállása hamarabb okozna forradalmat, mint az ugrásszerűen növekvő munkanélküliség. A nyugati elit valamilyen okból kifolyólag az ember elgépesítésében látja a jövőt. Pedig már így is gépek rabjává vált az ember, és a technológia, a még több tudás illúziója nem, kizárólag a munka az, ami szabaddá tesz.
Az utóbbi időben a Facebook egyre inkább a személyes üzenetekre helyezi a hangsúlyt a tartalommegosztásról. Az első lépésben leválasztották a Messengert a mobilkészülékek Facebook applikációiról, majd 22 milliárd dollárért megvették a WhatsApp alkalmazást. Az pedig, hogy a cég tavaly 2 milliárd dollárt fizetett a virtuális valóság eszközöket gyártó Oculus VR-ért, sejtetni engedi, hogyan látják a jövőt a Facebooknál. Olyasfajta élmény megteremtésére törekszenek, melyben a tőlünk távollévő barátaink, mintha mellettünk lennének.
A telepátia onnan már csak egy lépés, ami nem is annyira elszállt gondolat, mint amilyennek elsőre tűnik. Tudósok már megtalálták a módját számítógép-agy interfészek megalkotásának, illetve azt is tudják már, hogy kell agyhullámokat szoftverparanccsá fordítani, és vissza. Az University of Washington például, egy olyan rendszer kifejlesztésén dolgozik, mely agyi jeleket küld egyik embertől a másikig, az interneten keresztül. Az egyik legnagyobb eredményük, hogy az egyik résztvevőnek sikerült már megmozdítani a másik ujjait, pusztán a gondolataival.
A Szellemirtók (1985) című film elején, a Bill Murray által kultikussá tett dr. Peter Venkman,végrehajt egy telepatikus tesztet két diák között. Arra törekszik, hogy a birtokában lévő információkat egy speciális geometriai formában, váltakozó sikerrel, eljuttassa a tesztelők agyába. Néhány évtizeddel azután az, ami csak bevezető volt egy filmben, Zuckerbergnek köszönhetően valósággá válhat.
„ Úgy hiszem, hogy egy napon, lehetséges lesz a technológia felhasználásával komplett gondolatokat küldeni mások számára. Csak gondolni kell valamire, és a hálózat barátai azonnal tudomást szereznek róla és részesévé válnak ugyanannak az élménynek, hasonló érzelmeket kapnak. Ez lesz a végső lépés a totális kommunikáció irányába.”
Csak egy amerikai gazdag fiatalember dicsekvéséről van szó? Nem, egyáltalán nem. Az agytól agyig kommunikáció közelebb van, mint ahogy gondoljuk. Az elmúlt év szeptemberében a Plus One, tudományos folyóirat publikált egy cikket egy tökéletesen sikeres kísérletről: egyes szavak kommunikációja két, egymástól több száz kilométerre tartózkodó személy között. Az átvitel semmiképpen sem bonyolult, és az első lépést jelentheti egy új típusú, vezeték nélküli kommunikáció felé. Az első személy egy szóra, vagy egy képernyőn megjelenő feliratra koncentrál; ekkor a fejbőrön elhelyezkedő bizonyos elektródák felfogják az agy tevékenységét és elektroenkefalogram formájában továbbítják egy számítógéphez, amely átalakítja azt e-mail üzenetté.
A következő áthaladás: ezt a világhálón küldött üzenetet egy, a világ másik részén tartózkodó személy fején elhelyezett, komputerizált felületre szállítják át, amely képes, a morzejelekhez hasonlón „olvasni” a mágneses stimuláció által küldött fényjeleket. A technológia mindezt egyszerűsíti és a virtuális valóság már részben itt van, és növekszik a sikeres megvalósítás esélye: a Google Glasstól, a Microsoft Hololensig és az Oculusig. A telepatikus jövő kapuja már nyitva van.
Mindez valahol csodálatos és félelmetes is egyszerre, mert ezekben a tervekben mindig ott bujkál a riasztó lehetőség: az ember által kitalált számítógépes programok önállósítják magukat. Ha már a Szellemirtókat idéztük, emlékezzünk egy igazi sci-fi klasszikusra, Arthur C.Clarke és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiájára, amelyben a vezérlő komputer, Hal 9000 leolvassa az űrhajósok szájáról, hogy ki akarják őt kapcsolni, mire bosszúból kilöki a végtelenbe az űrsétát végző asztronautát.
De nem kevésbé ijesztő az a perspektíva, amelyet Wally Pfister 2014-ben forgatott Transzcendens című filmjében látunk: a halálos beteg tudós zseni utolsó erejével feltölti szellemét az internetre, azzal az álmával együtt, hogy egyszerre lehessen hozzáférhető az emberiség minden tudása. A feltöltés sikerül és bár szándéka alapvetően nemes, a beláthatatlan következményektől csak cyber-terroristák segítségével tudják megmenteni a világot. Lehet, hogy Mark Zuckerberg a filmbeli Will Caster nyomdokain halad. És lehet, hogy ő is a tűzzel játszik?