Nászéjszaka a Rámájana főpróbáján

Publikálás dátuma
2015.08.05. 07:47
Gálvölgyi Judit és Gálvölgyi János életében előbb jött a barátság, aztán a szerelem FOTÓ: GÁLVÖLGYI ESZTER
Krisztina-díjat vesz át ma Gálvölgyi Judit műfordító, Gálvölgyi János színész felesége. A díjat Gyémánt László festőművész elhunyt felesége emlékére alapították, művész-hitvesek számára. Az kapja meg az elismerést, aki művész férje gondoskodó társaként, múzsájaként sokat tett-tesz azért, hogy kiváló művészi teljesítmények megszülethessenek.

- Állítólag már általános iskolás korában Shakespeare-t olvasott angolul…

- Így van. Anyukám jól nevelt úrilánynak képzelt el, így hatéves korom óta tanultam angolul, zongorázni és balettozni. Igen kövér, lúdtalpas kislány voltam, a balettet gyűlöltem. Aki megpróbált már spiccelni hetven kilóval és lúdtalppal, tudja, hogy az rettenetes. Zongorázni se szerettem. Viszont az angol nyelvbe, hála a nagyon jó magántanáraimnak, beleszerettem. Bizony 12-13 éves koromban Shakespeare-t olvastam, nagy élvezettel, angolul. A Hamlet monológot előbb tudtam angolul, mint magyarul.

- Azóta is tudja kívülről?

- Igen, tudom. Rögzült. Változatlanul rajongok Shakespeare-ért. Bizonyos darabjait újra meg újra, felvételről megnézem. Módom volt színpadon látni Laurence Olivier-t az Old Vicben, ahol Strindberg Haláltánc című darabját játszották. Jobban szerettem volna, ha Shakespeare darabban nézhetem meg, de leírhatatlan élmény volt, hogy láthattam a számomra mindmáig legnagyobb színészt. Még autogrammot is hoztam tőle, bár személyesen nem találkoztunk. Nem jött ki, csak kiküldött egy öltöztetőt, hogy aki autogrammot akar, az beküldheti a papírt.

- Ha jól emlékszem, Gálvölgyivel egy amatőr színházi előadáson ismerkedtek meg.

- Mészáros Tamás Szkéné társulatában, Görgey Gábor Ötórai tea című egyfelvonásosát játszottuk. Mindösszesen egyszer adtuk elő. De ezért természetesen hónapokon át próbáltunk. Ez egy abszurd darab arról, hogy az emberek együtt élnek, de elbeszélnek egymás mellett. Az anya először a férjével teszi ezt, aztán pedig, hogy meghal, a fiával. Ennek volt egy televíziós változata, amiben az anyát Darvas Lili, a férjet Bilicsi Tivadar, a fiút Márkus László alakította. A mi esetünkben az anyát én, az apa meg a fiú szerepét János játszotta, mert ő már akkor is nagyon sokoldalú volt.

- Próba közben szerettek egymásba?

- Előbb jött a barátság, aztán a szerelem. Ami már akkor sem volt túlzottan jellemző, öt évig jártunk együtt, mire összeházasodtunk. Mi több, két évig voltam menyasszony. Ma inkább az van, hogy „megismerkedünk, összeházasodunk, na, bumm, legfeljebb elválunk.” Mi nem egészen így gondoltuk. A Fészek Klubban volt az esküvő utáni fogadás, de Jánosnak már a Rámájana előadásából főpróbái voltak. Kazimir Károly nászajándékként megengedte, hogy egy órával később kezdődjön a főpróba. Én mentem vele, mint ifjú asszony. És éjfélig a Körszínházban voltunk. János majomnak maszkírozva, mivel ő volt a majomkirály, vasgerendákon mászkált. Úgy nézett ki, hogy az édesanyja, szó szerint, nem ismerte meg. Hát ez volt a mi nászéjszakánk.

- A Krisztina-díjat nem fordítói munkásságáért kapja, hanem, mint feleség. Kvázi, mint múzsa. Az pedig tudható, hogy a háztartásban szinte mindent ön végez. Ez is múzsai tevékenységnek számít?

- Múzsája azt hiszem inkább a festőknek, szobrászoknak, íróknak, költőknek van, színésznek olyan értelemben nincs, hogy homlokon csókolom, és attól jobban fog játszani. De az, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, hogy a színházhoz talán nem vagyok egészen hülye, és érdekel is, azt hiszem kicsit múzsa szerep. És az, hogy biztosítom neki, hogy ami őt nem érdekli, azzal ne kelljen foglalkoznia. Egyébként nem igaz, hogy semmit se segít, mert autóval elvisz vásárolni, bár gyűlöl vásárolni, cipekedni. De például mosogatni határozottan szeret.

- A háztartási munkát ön szereti, vagy netán szintén nem kedveli, és ennek elvégzése áldozatot jelent?

- Nem szeretem, mert eléggé értelmetlennek és unalmasnak tartom. Kivéve a főzést, mert az kreatív dolog. De meg kell csinálni. Miután apám, Rodolfó, bűvész volt, beleszülettem ebbe az életformába, az sem gond, hogy mondjuk a vasárnap nálunk munkanap, János nincs itthon, és esetleg kedden van nálunk vasárnap, mert akkor szabad. Ez számomra természetes.

- Nyilván ott van minden premieren.

- Igen, ott szoktam lenni. Nagyon ritkán fordul elő, hogy még bemutató előtt János megkér, hogy menjek be a próbára. Premier után mindig megkérdezi, hogy „rendben van?” És akkor mondom, hogy így, úgy, amúgy. Meg tudjuk beszélni teljesen higgadtan a dolgokat. Amúgy pedig nem vagyok egy olyan feleség, aki állandó jelleggel bent ül a színházban, mert nekem is megvan a magam munkája. Itthon bőven akad tennivalóm. Általában a háztartási munkákat is akkorra időzítem, amikor János nincs itthon, mert, ha itthon van, az a cél, hogy együtt lehessünk.

- Hihetetlen mennyiségű szöveget fordított már. Tudja, hogy mennyit?

- Magam sem tudom, szerintem több tízezer oldalt. Köztük igen vaskos könyveket is. De nem a terjedelem, hanem a tartalom a lényeg. Vannak olyanok, melyek fordítására különösebben nem vagyok büszke. Igyekszem visszaadni – ha van - a szerző stílusát. Néhány írót különösen szeretek. Szerintem az egyik legjobb fordításom Gerald Durrell A hahagáj című könyve volt. Ezért annak idején még nívódíjat is kaptam. A lényeg az volt, hogy mulatságos legyen. Azt hiszem, sikerült. Többször ki is adták. A szívem csücske Tolkientől A szilmarilok. Ugyan még egyetemistaként A Gyűrűk Urát szerettem volna lefordítani, jelentkeztem is ezzel a Galaktika akkori főszerkesztőjénél, Kuczka Péternél. Ő azt mondta, talán ez még túl nagy falat nekem, de fordítsak novellákat. És sokat is fordítottunk az akkori Galaktikákba, Göncz Árpád és én. Végül A Gyűrűk Urát Göncz Árpád fordította, a történet elejét, A szilmarilokat pedig én. Vittem Göncznek a fordításomból, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy azt mondta, „kolléga.” Erre nagyon büszke vagyok, mert Árpi bácsi rendkívül jó fordító. Van egy-két olyan könyv, amit lefordítok, de azt mondom, hogy ezeket Jánosnak el sem kell olvasnia. Fordítottam két Danielle Steel könyvet, amelyeket munka közben is untam. De hát ezt is megcsinálja az ember. Egy másik bestseller szerzővel, Jackie Collinssal már nem így voltam, őt kimondottan kedvelem, tőle például tizenhat könyvet ültettem át magyarra.

- Amit ajánlanak, illik elvállalni, különben nem kapja meg a következő munkát?

- A fordító abban hasonlít a színészhez, hogy szintén kiszolgáltatott. A színész azt játssza, amit ráosztanak. A fordító azt fordítja, amire felkérik. Ma már, amikor oly szűk a piac, az nem működik, hogy nekem valami megtetszik, és azzal házalok, hogy ezt tessék kiadni. Vissza lehet valamit utasítani, de nagyon sok fordító van, ez a szakma is eléggé felhígult. Vannak igen bátor fiatalok, akik igazi nyelvtudás nélkül vágnak bele ebbe a munkába. Van, hogy már szerkesztő sincs, szerintem éppen ezért kell még inkább odafigyelni, hogy az ember ne írjon hülyeséget. Ha viszont egy fordítás jó, bosszantó, hogy általában meg sem említik, hogy a könyvet a szerző nem magyarul írta.

- Gondolom, amíg csak bír, fordítani akar.

- Fordítok, ameddig csak bírok. János is érdemelne egy múzsa-díjat, mert azért megtehetem, ha valami abszolút nem tetszik, hogy azt mondom, „köszönöm szépen, nem vállalom.” Ez annak köszönhető, hogy ő is biztos hátteret nyújt nekem.

Szerző

Új verseskötettel jelentkezik Závada Péter

Publikálás dátuma
2015.08.05. 07:45
Závada Péter a szabad versek mellett döntött A SZERZŐ FELVÉTELE
Závada Péter költő, az Akkezdet Phiai underground hip-hop duó tagja, második verseskötetével jelentkezik, amely szeptember 1-én jelenik meg a Jelenkor Kiadónál.

Závada Péter első verseskötete, Ahol megszakad címmel 2012-ben jelent meg, s már az első évben háromezer példányban kelt, ami számottevő eredmény. Különösen akkor, ha olyan elsőkötetes szerzőről beszélünk, mint amilyen Závada volt pályakezdésekor, aki a zenei életből, az Akkezdet Phiai hip-hop banda slam poetry előadójaként lépett az irodalmi élet porondjára.

Az ifjú költő első verseit álnéven küldte el a rangos irodalmi folyóiratnak, a Holminak, amelynek a szerkesztőbizottságában ott ült édesapja, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője is. Azonban az elmúlt években a név súlyától szabadulva, alanyi jogon vált elismert alkotóvá, tucatnyi versét közölte a mértékadó Élet és Irodalom is.

Második kötete, amely a Mész címet viseli, szintén önéletrajzi elemekből táplálkozik. A halálnarratíva, az egyik szülő elvesztése, további családtagok elhalálozása, a második világháború idején a zsidó származás terhe meghatározó élményanyagként szolgál Závada számára. Gyászversek alkotják a közel ötven költeményt magába sűrítő új kötet gerincét, továbbra is központi motívum az anya elvesztése a szerző kilencéves korában és a hiány szinte lehetetlen feldolgozása.

"Úgy gondolom, szövegileg sokkal jobban oldottam meg ezt a feladatot, mint az első kötetemben, ezek a művek ezúttal már nem annyira referenciálisak, mint az első könyv versei. Nem alanyi költészetet írtam, nem a valós, kézzel fogható eseményeket meséltem el, hanem ebből a fájdalmas élményanyagból kiindulva egy bonyolult motívumhálón keresztül építettem fel a kötetet" - mondja Závada Péter új verskönyvéről, amely elsősorban rímtelen szabadverseket, illetve prózaverseket tartalmaz.

Azt mondja, azért döntött a szabadversek mellett, mert ítélete szerint, formában már mindent megcsináltak előtte. "Amit Esterházy Péter megcsinált a prózában, azt Parti Nagy Lajos megtette a lírában, illetve Tandori Dezső, akitől maga Parti Nagy is inspirációt nyert. Tandori például a nyelv legapróbb szegmenseire szétszedte a szöveget, onnantól fogva ennél formabontóbbat nem lehet létrehozni" - teszi hozzá.

A versek többsége az elmúlt két évben született, de egészen friss, az idei nyáron írt versek is bekerültek a kötetbe.  A Mész, amelynek szeptember 17-én, a fővárosi Jurányi Házban dedikálással egybekötött könyvbemutatója lesz, nem az egyetlen aktuális munkája Závadának. A 33 éves alkotó az utóbbi időben egyre kevesebbet foglalkozott a korosztálya körében különösen divatossá vált slam műfajával, idén azonban újra stúdióba vonul az Akkezdet Phiai, hogy harmadik nagylemezét rögzítse.

Súlyos csapást mértek a jemeni lázadókra

A Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció sikeresen visszafoglalta Jemen egyik legfontosabb légitámaszpontját a húszi felkelőkkel. Az Aden kikötővárostól 60 kilométerre fekvő Al-Anad bázist korábban amerikai katonák használták az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet helyi ága ellen levezényelt dróntámadások felügyeletére. 

Hétfő délután vették ostrom alá, és bár a húszik ezt tagadják, az Egyesült Arab Emírségek hírügynöksége szerint ezt követően átvették a bázis teljes irányítását. A kormánypárti erők szaúdi tankokat használtak az offenzívában, és légi támogatást is kaptak a koalíciótól.

A jemeni védelmi minisztérium szerint a sikeres hadművelet „igazi példája a nemzeti akaratnak és a nemes áldozatoknak, amiket azért hoznak, hogy kiszabadítsák Jement a felkelők karmaiból”. Ali al-Ahmadi, a koalíció oldalán harcoló Népi Ellenállás szóvivője elmondta, a támaszpont főbb épületeit elfoglalták, de kedd reggel a déli területeken még mindig voltak kisebb húszi csapatok. Ezzel szemben a felkelők vezette Saba hírügynökség arról számolt be, hogy „minden támadást szétzúztak”, és több katonai járművet is megsemmisítettek.

A jemeni zavargások még múlt évben kezdődtek, amikor a húszik elkezdték megszállni az északi országrészt, és szeptemberre Szanaa fővárost is bevették. Februárra a kormányt is megfosztották hatalmától, és Abed Rabbo Manszur Hadi elnököt is elűzték az országból. Március óta folyamatos légitámadások célpontjaivá váltak, de ezek mostanáig nem hoztak eredményt.

Miután a koalíció csapatai az elmúlt hetekben sikeresen megtisztították Adent, ez további északi irányú támadásoknak adott teret. Ahmadi szerint a légitámaszpont elfoglalása ugródeszka lehet Lahj tartomány tovább részeinek visszaszerzéséhez, további északi városok felszabadításához.