Sírni tudnánk

A minap megjelent szerkesztői cikkhez, az Ennyire gazdagok vagyunk? című íráshoz szeretnék egy pár gondolatot hozzátenni. Mi is nyaraltunk Balatonaligán, semmi extra dolog nem volt ott. A mai politikusok még a kerítésen sem néznének be. Ők máshoz vannak szokva. Miskolcon, a Csanyikban van - volt - egy gyönyörű épületkomplexum, amit KISZ továbbképzőnek, különféle rendezvényeknek építettek. A rendszerváltás után tüdőbetegeket ápoltak benne, de ennek is vége van. Sírni tudna az ember, amikor látja. Igaz, hogy az új urak már beépítik a környékét, elfoglalják az erdőt. Miskolcon is van még néhány lepusztult, elhagyott épület. A főutcai épületek zömét szépen rendeben tették, de a kapualjakba nem szabad benézni. Sokszor úgy érzi az ember, hogy teljesen másodrendű állampolgár. Naponta röpködnek a 100 milliók stadionokra, határon túlra, templom felújításokra. Mintha itthon nem volna helye minden forintnak! Elnézést, hogy írtam, de ez úgy kikívánkozott belőlem.

Szerző