Jólét

Meresztettem a szemem, inkább füleltem, amikor az M1 híradójában meghallottam az egyik menekült „interjúját”, hogy miért érzi magát ilyen kiválóan Magyarországon, és miért serkenti barátait is arra, ide igyekezzenek. A riport a Keleti pályaudvar környékén alakuló úgynevezett tranzit övezet kebelében készült, a megszólaltatott barátságos tekintetű fiatalember volt, hiányos biológiai ismereteim miatt nehezen tudtam eldönteni, a világnak melyik tájáról. A fiú, mosolygós ábrázattal azt bizonygatta, nem szívesen állna tovább innen, boldogan maradna, mert ez a Duna-parti paradicsom „jóléti ország”. Tolmács fordította a szavait, az eredeti angol szöveget elnyomta a buzgalom, de okom nem volt rá, hogy kétségbe vonjam a nyilatkozó őszinteségét. Biztosan ezt mondta a kedves fiú. Hogyne érezné a háborús viszonyok után, hogy a „jólét” honába érkezett. Nem ő lepett meg, hanem az M1 riportere, aki agitpropos buzgalmában erős hangsúllyal emelte ki a momentumot. Buzgólkodott, hogy nézőiben elhitesse, derék kormánya hovatovább Merkel-minőségű társadalmat varázsol körénk. Jöhet a jó pont.