Olyasmi ez, mint mikor egy magántársaságban jópofa beszólásokat hallunk, de ha ezt egy másik közösségben próbáljuk elsütni, ritkán vezet sikerre. Persze, hogy minden humorista valódi, vagy kitalált, magánügyeiből indul ki, csak hát ők eljutnak valami általánoshoz, a társadalmi kapcsolatok, viszonyok fonákságainak felmutatásához. Még, ha az egzisztenciális veszélyekkel is járt.
Békeffi László például a két világháború között a kabaréjában képes volt kinevettetni Hitlert, amikor már igen jóban volt a kormány a nácikkal. Hofiról sokan azt tartották, hogy a Kádár korszak viszonyainak humor-szelepe. Kellér Dezső egy buszmegállóban szerzett élményeitől jutott el az öregkor jellemzőihez. Ezek a stand-up-os férfiak legfeljebb odáig jutnak, hogy különböző reklámokban ügyesen felhasználják magántermészetű poénjaikat. A nagyon szűk lakásban élő férfiú, például, már egy sátor méreteiben is szédül. Ez a szöveg legalább jól alkalmazható a bank reklámjához, amelyben lakáskölcsönt ajánlanak fel.
Amúgy, csak a magam ellenőrzésére, az Interneten visszanéztem a Showder Klub néhány korábbi évadjának adásait, és legsikeresebbnek aposztrofált poénjait, de csak igazolva láttam előzetesen kialakult véleményemet: unalmasak, érdektelenek. Nem hiszem, hogy véletlen, hogy most már több évad ellenére, néhány lelkes hívőn kívül, szinte senkinek a nevét nem jegyezte meg az ország.