Hőhalál lesz az osztályrészünk?

Publikálás dátuma
2015.08.10. 07:16
Egyre gyakoribbá válik az özönvízszerűen lezúduló csapadék FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Amióta a klímaváltozás, a globális felmelegedés témája napirendre került, a legkülönbözőbb, egymással ellentétes nézetek látnak napvilágot a tudományos életben és a hétköznapi publicisztikában. És ahogy lenni szokott, ilyenkor a legvadabb összeesküvés-elméletek is megszületnek. Pedig a tények önmagukban is elég riasztóak.

Ma már tény, hogy az Északi-sark jege menthetetlenül olvad. Már médiaközhellyé sekélyesedett a talpalatnyi jégen egyensúlyozó jegesmedve fotója, és egyelőre pusztába kiáltott szónak tűnnek azok a figyelmeztetések, mely szerint a jégolvadás okozta tengerszint-emelkedés nyomán modern kori Atlantiszokká válhatnak az óceánok partjain fekvő nagyvárosok Amsterdamtól New York-ig.

Összeesküvés-elméletekben amúgy sincsen hiány, és ez mindenképpen hátráltatja a klímaváltozással kapcsolatos globális fellépést. A legismertebbek valóban az olaj- és szénlobbykhoz köthetők, hiszen nekik egyelőre nem érdekük a megújuló energiákra való átállás, és se szeri, se száma az olyan híreszteléseknek, hogy a világ vezető kormányai, eltitkolja, cenzúrázza, vagy meghamisítja mind a globális felmelegedésről, mind pedig a megújuló energiákról szóló kutatások eredményeit.

De vannak szép számmal olyanok is, akik szerint a Föld folyamatosan és ciklikusan éghajlat-változásokat élt át, amelyek bolygónk életében a legtermészetesebb folyamatok. Vulkánok, tektonikus mozgások, külső hatások (meteorok, üstökös-becsapódások, napkitörések, stb.), a földi (ember előtti) élővilág hatásai – mind befolyásolták a Föld éghajlatát, már jóval az ipari forradalom előtt. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberi civilizáció egy teljes nap alatt összesen nem képes akkora nettó energia-kibocsátásra, mint amekkorát az 1908-as tunguzkai becsapódás öt másodperc alatt produkált. (Máig vitatkoznak a tudósok azon, hogy meteorit, üstökös, kisbolygó, vagy jégaszteroida zuhant-e le a szibériai tajgára, a robbanás erejét 10-30 megatonnásra becsülték.)

Saját bőrünkön érezzük

Minden elmélet próbája a gyakorlat, és ha csak szűk hazánkat nézzük, nemigen lehetnek kétségeink, hiszen a globális felmelegedést szó szerint saját bőrünkön érezzük. Már meg sem lepődünk a „fekete Karácsonyokon” – tavaly Budapesten december 24-én 12,4 fokot mértek – már csak legyintünk, amikor nyáron a meteorológiai szolgálat bejelenti, hogy három napig nagy hőség lesz, utána jön a lehűlés, majd ezt követően újabb 3, 5, 10 napra meghosszabbítják a hőségriadót.

Nem kecsegtetett sok jóval a minap Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár, amikor az ATV Start című műsorában a Közép-Európai Egyetem Környezetügyi Tanszékén végzett kutatásra hivatkozva arról beszélt, hogy 6-8 celsius fokkal is nőhet az átlaghőmérséklet az elkövetkezendő 10-15 évben. A felmérés adatai szerint Magyarországon egy éven belül, vagy akár egy három-négy hónapos nyári időszakon belül a hőhullámok, hőségriadók száma akár tízszeresére is növekedhet!

Ma már tény, hogy az Északi-sark jege menthetetlenül olvad FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

Ma már tény, hogy az Északi-sark jege menthetetlenül olvad FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

A hőhullámok különösen a nagyvárosokban válnak egyre elviselhetetlenebbé. Megint csak nap mint nap érezzük, amikor még a légkondicionált autóbuszokban sem lehet levegőt kapni, amikor talpunk alatt olvad a beton. A városok belseje felé haladva a hőmérséklet általában magasabb, mint a külterületen, ez a hőtöbblet az úgynevezett hősziget jelensége. A sűrű beépítettség, a csökkenő átszellőzés, a burkolatok jelenléte, a kevés zöld felület – amelyet Budapesten az elmúlt években különböző célú építkezésekkel tovább ritkítottak - mind-mind olyan tényezők, amik hozzájárulnak a városi hősziget kialakulásához.

Ezeken kívül a közlekedés, fűtés és különböző ipari tevékenységek során a levegőbe kerülő hő, vízgőz, szennyező anyagok is módosíthatják a városok klímáját. A városi hősziget mértéke hőhullámok idején akár 5–10 fokot is elérhet, így különösen megterhelő lehet. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által közzétett grafikonokból kitűnik, hogy az elmúlt 25 évben sokkal tartósabb és sokkal erősebb hőhullámok sújtották fővárosunkat, mint az azt megelőző 90 esztendőben. A jövő sem túl biztató: bár az OMSZ szerint a nagy stresszt jelentő harmadfokú hőségriadós napok gyakorisága a következő évtizedekben kisebb, országos átlagban évi 2–9 napos növekedést mutat, a 21. század végére várhatóan átlagosan 12–26 nappal emelkedik a számuk.

Súlyos aszályok és pusztító árvizek

Letagadhatatlan tény, hogy egyre súlyosabb aszályok fenyegetik a Földet, elég csak az afrikai elsivatagosodásra, és az ebből következő, egyelőre megoldhatatlannak tűnő éhínségre gondolni. Éppen 30 éve, 1985. július 13-án tartották e súlyos válság enyhítésére minden idők legnagyobb humanitárius koncertjét, a Live Aidet, amelynek bevételét sajnos az érintett kormányok ellopták, fegyverekre, stadionokra költötték. Amikor mostanában a hatalmas migrációs hullámokról beszélünk, az éhezés, mint ok, valahogy ritkán hangzik el.

A forró nyári időszakban rendszeresen érkeznek hírek hatalmas erdő- és bozóttüzekről Görögországtól Kaliforniáig. Ami a magyarországi helyzetet illeti, Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem professzora, az ENSZ klímajelentését készítő Nobel-díjas tudóscsoport tagja, a Hír24-nek kijelentette: több klímamodell is azt jósolja, hogy a csapadék nagy része a téli hónapokban hullik majd, a nyarak pedig egyre szárazabbak lesznek. Ez dupla csapás a mezőgazdaságnak, hiszen a téli belvíz tönkreteszi a tavaszi termést, nyáron pedig az aszály ellehetetleníti a gazdákat. Az özönvízszerűen lezúduló csapadékot ráadásul a talaj nem tudja felhasználni, a tápanyagokat elmossa a víz.

Az árvizek pedig egyre gyakoribbak, és súlyosabbak – erről a budapestiek is tudnának beszélni, hiszen az elmúlt néhány évben többször is előfordult, hogy komoly veszélybe került a Margitsziget, vagy a vele szemben fekvő óbudai lakótelep, nem is szólva a Római-partról. Ezt erősítette meg néhány nappal ezelőtt Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki igazgató-helyettese, aki megállapította, hogy az elmúlt 50 évben átlagosan egy méterrel emelkedtek az árvizeknél várható legmagasabb vízszintek, volt, ahol ez az emelkedés elérte a 1,9 métert. Egy átlagos embernél nagyobb magasságot.

Illés Zoltán szerint a csapadékeloszlás változása is komoly problémákat okozhat, mert míg nyáron a megnövekedett hűtési igény miatt több áramot fogyasztunk, addig például a szárazság miatti alacsony vízállás következtében nehéz lesz majd a Paksi Atomerőművet működtetni.

A volt államtitkár szerint ezzel ismét felvetődik a megújuló energiaforrásokra történő átállás kérdése, ahol ezekkel a problémákkal nem kellene szembesülnünk. Illés szerint a klímaváltozás a mezőgazdaság területén is komoly változásokat hozhat, a szárazság miatt érdemes lenne az öntözéses irányba elmozdulni, ehhez azonban fel kellene mérni, hogy Magyarország valójában mekkora vízbázissal rendelkezik.

Az elmúlt időszakban ugyanis olyan módosítások történtek a kormányrendeletekben, illetve a különféle törvényekben, amelyek szabad rablást tettek lehetővé a magyar vízbázisok tekintetében – vélekedett a szakember, aki szerint a kormánynak négyzetméterre lebontva fel kellene mérnie a Magyarország területén létező kutak számát, azok mélységével, vízkivételével együtt, így kaphatnánk ugyanis információt arról, hogy Magyarország pontosan mekkora vízbázissal rendelkezik.

Tudjuk a bajokat, cselekedni kell!

Az elmúlt évtizedekben tartottak már néhány klímacsúcsot Kyotótól Koppenhágáig, az idén november 30. és december 11. között Párizsban rendezik az ENSZ 21. Klímakonferenciáját. A 195 ország meghívásával tervezett tanácskozás célja egy olyan globális megállapodás aláírása, amelynek betartásával sikerül visszaszorítani az éghajlatváltozást és 2°C alatt tartani az átlaghőmérséklet-növekedést.

Ez az előrejelzések tükrében óriási eredmény lenne, kérdés, hogy van-e az érintettekben elegendő hajlandóság arra, hogy valóban jelentősen csökkentsék az üvegház-hatású gázok kibocsátását (2050-ig 70 százalékos csökkentésre lenne szükség a szakértők szerint) és arra, hogy komoly gyakorlati lépéseket tegyenek egy fosszilis energiahordozóktól (kőolaj, szén, gáz) független világgazdaság kialakítása felé.

A csúcs előzetes tájékoztató oldala felhívja a figyelmet a globális felmelegedés következményeire: szaporodnak a rendkívüli klimatikus jelenségek, a föld állat- és növényvilágának 20-30 százaléka veszélybe került, a korlátlan erdőirtás a felelős az üvegház-hatás 20 százalékáért. Ha a jelenlegi körülmények nem változnak, a 21. század során az óceánok 26-82 cm-rel is emelkedhetnek. Az óceánok elsavasodása felborítja a tengeri és partvidéki ökorendszereket. A víz- és élelmiszerhiány egészségügyi kockázatokkal jár, egyre többen lesznek a klíma-menekültek, és ez háborúkhoz is vezethet.

Az összeesküvés- elméletek egyike
Az egyik ilyen teória nem egy bulvárlaptól, hanem a Cambridge-i Egyetem oceanográfiával és jégkutatással foglalkozó professzorától, Peter Wadhams-től hangzott el, aki július végén a londoni Daily Telegraph-ban emlékeztetett három, két évvel ezelőtti halálesetre. 2013 elején néhány hónapon belül három olyan tudós halt meg, akik az Északi-sark jegének olvadásának okait kutatták. Az áldozatok: Seymour Laxon és Katherine Giles, a londoni University College klímaváltozással foglalkozó tudósai, valamint Tim Boyd, a Skót Tengertudományi Szövetség munkatársa voltak.
Az 50 éves Laxon egy újévi buli végén leesett egy lépcsőről és az így szerzett fejsérülésbe halt bele. A mindössze 35 esztendős Katherine Giles munkába menet kerékpárjával ütközött egy teherautóval London belvárosában, az amerikai születésű, 54 éves Tim Boyd-ot pedig villámcsapás érte Skóciában kutyasétáltatás közben. Ő maga éppen csak megúszta, hogy a halálba kergesse egy teherautó. Wadhams szerint a három kutató egymást követő halála „több mint különös egybeesés”.
Bár a professzor elismerte, hogy gyanúja miatt „őrültnek” tekintik őt, nem titkolta véleményét, mely szerint mindhármukat megölték, és a háttérben az olajipar, vagy pedig „bizonyos kormányerők” működhettek. Elmondta továbbá azt is, hogy néhány héttel Laxon halála után olyan érzése volt, mintha egy teherautó le akarta volna őt szorítani az útról. Ugyanakkor Wadhams úgy vélekedett, hogy ostobaság lenne a rendőrséghez fordulni gyanúival, és felidézte a londoni kormány egykori fegyverszakértőjének, David Kelly-nek az esetét.
Kelly 2003-ban egy, a BBC-nek adott interjúban megkérdőjelezte az iraki Szaddám Huszein-rezsim vegyi fegyvereiről szóló amerikai és brit állításokat. Ezt követően beidézték őt a brit parlament külügyi bizottsága elé, két nappal később pedig holtan találták őt otthonában – állítólag öngyilkos lett…A cambridge-i tudós arra is tett utalásokat, hogy a gyilkost esetleg „maguk között” kellene keresni, és ez még ijesztőbb lenne. Ez utóbbi kijelentésre felháborodottan válaszolt Laxon egykori élettársa, a szintén egyetemi tanár Fiona Strawbridge, aki szerint „teljes őrültség” gyilkosságról beszélve. Annyit azért ő is elmondott a Telegraph-nak, hogy „biztosan vannak olyan klímatudósok, akiket zaklatnak és üldöznek”, de úgy gondolja, hogy „Seymour nem tartozott közéjük…”.

"Édes bosszú" a szuperbaktériumok ellen

Publikálás dátuma
2015.08.07. 22:59
Illusztráció: Thinkstock
A szó szoros értelmében "édes bosszút" forralnak az antibiotikumokkal szemben rezisztens szuperbaktériumok ellen ausztrál kutatók, akik a mikroorganizmusok által termelt szacharidokat (cukrokat) alkalmaznák a kórokozók leküzdésére.

 A Queenslandi Egyetem és az ausztrál Alchemia biotechnológiai intézet kutatóinak tanulmánya a Nature Communciations legújabb számában látott napvilágot. Világméretű problémát jelent az antibiotikum-rezisztencia, a gyógyszerekkel szemben ellenálló úgynevezett szuperbaktériumok elterjedése. Így égető szükség mutatkozik olyan új gyógyszerek kifejlesztésére, amelyekkel nemcsak leküzdhetők ezek a kórokozók, hanem amelyekkel szemben a baktériumok nehezebben tudnak rezisztenciát kialakítani - olvasható a Queenslandi Egyetem honlapján.

Matt Cooper, a Queenslandi Egyetem professzora a kutatásokat ismertetve hangoztatta, hogy a baktériumoknak nehezebb olyan antibiotikumokkal szemben rezisztenssé válniuk, amelyek a kórokozók által termelt saját szacharidokra épülnek. "A baktériumsejtek külső burka egy ház téglafalára emlékeztet, ám a habarcs helyett az egyes építőelemeket szacharidok tartják egybe. Amennyiben kicselezzük a mikroorganizmust, és módosítjuk az egyik cukorvegyületet, a szacharidok nem képesek összeragasztani a sejtfal alkotóelemeit és a baktérium elpusztul" - magyarázta elképzeléseiket Matt Cooper.

Az ausztrál kutató kitért arra, hogy a baktériumok sejtfalát vette célba több régebben kifejlesztett antibiotikum, például a penicillin, vagy a vancomycin. "A különbség, hogy a mi eljárásunk belülről állítja meg a sejtfalépítés folyamatát" - fogalmazott Matt Cooper. A kutatók az Alchemia intézet által módosított több száz szacharid-molekulát vizsgáltak meg, hogy olyan vegyületeket találjanak, amelyek megsemmisítik a kórokozót, ugyanakkor nem toxikusak az emberi szervezet sejtjeire.

"A legtöbb vizsgált molekula elrendezése +lapos+, egysíkú volt, ám azoknak, amelyek hatékonynak bizonyultak, háromdimenziós a szerkezete. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon szacharid-vázakra építve ezerféle térbeli elrendezésű gyógyszermolekulát készíthetünk" - ismertette a teszteléseket végző Johannes Zuegg, a Queenslandi Egyetem Molekuláris Biológiai Intézetének kutatója. Az ausztrál tudósok még csak a kutatások kezdetén tartanak, ám munkájuk azzal a reménnyel kecsegtet, hogy olyan antibiotikumokat fejleszthetnek ki, amelyek ellen a kórokozóknak hosszú időn át nem sikerül rezisztenciát kialakítaniuk.

Szerző

Erre figyeljen, ha gyanús a pajzsmirigye!

Publikálás dátuma
2015.08.05. 15:53
Illusztráció/Thinkstock
A pajzsmirigyzavar igen sok embert érint, ráadásul a legtöbben még csak nem is sejtik, hogy a panaszok hátterében hormonális probléma áll. Ennek oka, hogy a tünetek sokszor teljesen hátköznapiak, így az ember nem is gondolná, hogy valamilyen rendellenesség húzódhat meg a háttérben. Sajnos azonban ez a hozzáállás veszélyes is lehet, hiszen a kezeletlen pajzsmirigygondok igen kellemetlen tüneteket is produkálhatnak. Dr. Békési Gábor PhD, a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistája a leggyakoribb panaszokat gyűjtötte össze.

Mi is a pajzsmirigyzavar?

A pajzsmirigy a nyak elülső részén elhelyezkedő szerv, mely testünk egyik legfontosabb mirigye, hiszen az egész szervezet működésére nagy befolyást gyakorol. A pajzsmirigy élettani feladata a pajzsmirigy hormon (trijód-tironin és tiroxin) termelése, mely fontos szerepet játszik a szervezet anyagcseréjének szabályozásában, a növekedésben, a szexuális működésben, illetve az agyban végbemenő folyamatokban. A pajzsmirigy működését az agyalapi mirigy szabályozza, ami pedig az agy (hypothalamus) irányítása alatt áll. Mivel szinte az összes szervre komoly hatást gyakorol, így meghibásodása komoly gondokat okozhat, függetlenül attól, hogy alul-vagy túlműködéséről, esetleg gyulladásáról van szó. De lássuk, melyek azok az egészségügyi változások, amelyek e betegségre hívják fel a figyelmet.

Jellemző tünetek

Testsúlyváltozás

A pajzsmirigyzavarnak talán a legismertebb tünete a testsúly viszonylag hirtelen megváltozása normál étkezési szokások mellett. Ez bizony akár extrém méreteket is ölthet, ahogy a probléma fokozódik, éppen ezért a nagyobb túlsúllyal rendelkező embereknek, akik megfelelő testmozgás és diéta mellett sem tudnak lefogyni, mindenképp gondolniuk kell hormonális zavarra. A mirigy alulműködése ugyanis rendszerint hízással társul, míg túlműködésnél nagymértékű fogyással kell számolni, méghozzá különösebb fogyókúra illetve diéta nélkül. Ennek oka, hogy a pajzsmirigy probléma az egész anyagcserére hatással van, ami természetesen a testsúlyban is megmutatkozik.

Menstruációs zavarok

A pajzsmirigygondok nagy befolyással vannak a menstruációs ciklusra is, így nem ritka, hogy rendszertelen vérzést eredményeznek (bár ez nem törtvényszerű). Ez független attól, hogy alul-vagy túlműködésről van szó, hiszen mindkét esetben előfordulhat a panasz, így ez sajnos teherbeesési nehézségekhez, valamint vetéléshez is vezethet-hívja fel a figyelmet dr. Békési Gábor PhD, a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistája.

Megváltozott hangulat

Természetes, hogy az ember hangulata időnként változik, és hol hullámhegyeken, hol hullámvölgyekben találja magát. Azonban ha tartósan valaki letargikus állapotban van, vagy éppen hogy izgatott, akkor az hormonproblémára is utalhat. Pajzsmirigy-alulműködés esetén ugyanis gyakori a depresszió, a fáradtság és az aluszékonyság, míg túlműködésnél fordított a helyzet, és hiperaktivitás, idegesség, valamint fokozott izgalom jelentkezhet.

Emésztési zavarok

Mivel a pajzsmirigyzavar anyagcsere problémával jár együtt, így természetes, hogy az emésztés is érintett, és kellemetlen tüneteket produkál. Túlműködés esetén ezért gyakran jelentkezik hasmenés, míg alulműködéskor inkább a székrekedés a jellemző.

Csökkent hideg/meleg tűrés

Mindenki máshogy viseli a szélsőségesebb időjárást, ám ha ebből a szempontból valamilyen változás lépett fel önnél, úgy lehet, hogy az betegségre hívja fel a figyelmet. Ha a pajzsmirigy alulműködik, akkor a beteg nehezen viseli a hideget, míg túlműködésnél a meleg tűrésével vannak komolyabb problémák, ami többek között fokozott izzadással is jár.

Pulzusszám megváltozása

Vannak olyan helyzetek, amikor kissé magasabb a pulzusszámunk, ám az esetek többségében ez nem ad okot aggodalomra, hiszen idegesség, stresszhelyzet is könnyen kiválthatja. Azonban nem árt azzal tisztában lenni, hogy a pajzsmirigy gondok nagy befolyással vannak a pulzusszámra is, így szapora lesz a szívverés, amennyiben túlműködésről, és csökken a pulzusszám, amennyiben alulműködésről van szó. Éppen ezért, ha többször tapasztal hasonló tüneteket, akkor érdemes lehet vérvizsgálattal megbizonyosodni arról, hogy vajon nem áll-e fenn pajzsmirigy probléma, mert ha igen, akkor az leggyakrabban gyógyszeres kezeléssel könnyen orvosolható.

Szerző