Juli néni konyhájában kellemes hűvös van, a háttérben megy az M1 Híradója, ugyanis az ő öreg tévéjén csak az a néhány közcsatorna fogható, de ő nem is kapcsolgat, jó neki az M1. Amit adnak, azt nézi. Kisült az almás pite, illata betölti a konyhát, csendben kóstolgatjuk. "Fiam, mik azok a migánsok?" - fordul hozzám és a képernyő felé bök, ahol a hírolvasó már vagy huszadszor mondja ezt a szót. "Nem mik, Juli néni, kik" - próbálom pontosítani, és elkezdem magyarázni: családok, pici gyerekekkel, akik felkerekedtek egy messzi országból, ahol háború van, ahol ártatlan civileket gyilkolnak. Most itt vannak, békét, új otthont, megélhetést keresnek. Juli néni bólint. "Szóval menekültek. De akkor miért nem ezt mondják?" - kérdi, és így folytatja: "A papa is elmenekült a muszka elől, hogy ne vigyék el robotra. Nem kellett világgá mennie, elbújt a csőszkunyhóban, az erdődben, aztán amikor elmentek, hazajött." Mit mondjak erre? Azért nem így mondják, mert akkor ő is megértené, hogy bajbajutott emberekről van szó. És a M1 Híradóban nem biztos, hogy ezt akarják.
