Mehetnek a PeCsába...

Publikálás dátuma
2015.08.15 07:47
Botrányos körülmények között búcsúzik a PeCsa FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
Ősszel végleg bezár az egykor népszerű ifjúsági szabadidőközpont, a városligeti Petőfi Csarnok. A korszerűtlen épülettel már évek óta baj van, a szeptemberi kapuzáráson huszonöt koncerttel búcsúztatják azok a zenekarok, akik az elmúlt évtizedekben felléptek ott. A PeCsa vezetősége viszont felháborodott a búcsúbulin.

Először négy éve merült fel, hogy megszűnik az 1980-as évek második felének kultikus szórakozóhelye, a Petőfi Csarnok, azonban akkoriban még megoldást nyújtott az épület további sorsára nézve az ott működő éttermet üzemeltető cég, amely bejelentette, hogy további tíz évig bérli a fővárostól a PeCsát. Az intézmény nevét ekkor hivatalosan megváltoztatták Pecsa Music Hall-ra, majd körülbelül két éve átkeresztelték Petőfi Rendezvényközpontra. 2013-ban az állami tulajdonban lévő Széchenyi Tőkealap-Kezelő Zrt. 59 millió forintos kihelyezett tőkével támogatta a csarnokot, ezáltal biztosítva a felújítási munkálatok jelentős részét. Azonban a hónapokig tartó korszerűsítés ellenére Baán László, a Múzeumi Negyed miniszteri biztosa bejelentette, hogy lebontják a Petőfi Csarnokot. "Építészetileg nem méltó arra, hogy megmaradjon" - indokolta a döntést. Holott az évtizedekig állami segítséggel működő PeCsa szabadtéri színpadát nem sokkal korábban újították fel, mások mellett a fűtést is korszerűsítették.

Az első kormányzati közlések szerint zöld területté alakították volna át a helyszínt, mostanra azonban már biztos: a Petőfi Csarnok helyén fog állni az Új Nemzeti Galéria, amely a Ludwig Múzeum épületével egészül ki. A döntés pedig olyannyira véglegesnek számít, hogy a PeCsától alig néhány méterre lévő Közlekedési Múzeum repüléstörténeti tárlatát, amely az épületben volt kiállítva, már el is költöztették.

A Petőfi Csarnok már hosszú ideje nem tartozik Budapest kulturális életének kiemelkedő helyszínei közé. Egykor viszont népszerű könnyűzenei koncerteknek biztosított otthont, zenészek és a közönség életében is meghatározó zenei, kulturális események zajlottak ódon falai között. "Amikor húszéves működés után 1984-ben bezárt a budai Ifjúsági Park, ahol mi is tízezres tömeg előtt léptünk fel, a városvezetésnek új ifjúsági szabadidőközpont után kellett néznie. A Karthagót érte a megtiszteltetés, hogy 1985-ben megnyithattuk az ifipark pesti párjaként beharangozott Petőfi Csarnokot" - árulta el lapunknak Szigeti Ferenc, a Karthago zenekarvezetője, gitárosa. Hozzátette:"A nyolcvanas években voltunk a csúcson, gyakran évi háromszázhúsz koncertet nyomtunk le.

A PeCsa nyitókoncertje nekünk mégis kvázi búcsúkoncert volt, mert eldöntöttük, hogy ezt követően kicsit szüneteltetjük a zenekart, mivel hat évig megállás nélkül játszottunk." Időközben a Petőfi Csarnok, amelynek nevét Bernáthy Sándor képzőművész-zenész nyomán szinte csak összevont alakban használták, népszerű szórakozóhellyé vált, ahol a könnyűzenei események mellett divatbemutatókat (többek között a meggyilkolt Király Tamás első jelentős kollekciója is itt mutatkozott be), fotókiállításokat, filmvetítéseket, görkorcsolyaklubokat tartottak, a futás szerelmesei pedig ingyen tusolhattak az épületben kialakított zuhanyzókabinokban.

A PeCsa 2500 férőhelyes nagytermében a korabeli viszonyokhoz képest többé-kevésbé korszerű hang- és fénytechnikát használtak, a levegőcserét pedig nagy ventilátorok segítségével biztosították. Az épület belseje, a lepukkant stílus, a csupasz betonfal azonban már akkoriban sem számított szépnek. "A PeCsát mutatósnak valóban nem lehet nevezni, inkább a kultikus a helyénvaló meghatározás" - jelentette ki Szigeti Ferenc, aki elmondta azt is, hogy a hely akusztikája sem volt megfelelő, amelyet azzal magyarázott, hogy nem koncerthelyszínnek, hanem ifjúsági központnak épült. "83'-ban Ausztriában megnyertünk egy nemzetközi dalfesztivált a Requiem című dalunkkal, ezt követően két nagylemezünk is megjelent az osztráknál (az angol nyelvű aranylemez lett), így többek között Németországban, Svájcban, sőt még a Szovjetunióban is felléptünk. Ezeken a külföldi turnékon találkoztunk először a PeCsához hasonló koncerthelyszínekkel: az egyik nyugati országban hatalmas kultusza volt annak az egykori gyárnak, amelyet eredeti, naturális állapotában adtak át a rockzenészeknek" - tette hozzá.

Nagy Feró, a Beatrice énekese szintén több alkalommal adott teltházas koncertet a Petőfi Csarnokban. "Régóta rebesgették a bezárást, mert nem szép, nincs jó helyen, lepusztult. Szerintem úgy jó, ahogyan van. Soha nem volt exkluzív hely, soha nem is akart az lenni, de a rockereknek és a popereknek ideális koncerthelyszín volt. Közel volt a közönség, lehetett zsibongani, lehetett földhöz verni a fenekünket! A legfontosabb pedig: emberközeli volt" - nyilatkozta a Népszava megkeresésére. A 69 éves zenész szerint felesleges azzal foglalkozni, hogy a PeCsa hangzása nem volt kielégítő, ugyanis véleménye szerint megálmodói gondolni sem mertek arra, hogy tízezer wattal fog dübörögni a zene, másrészt azt vallja: egy jó zenekar rossz körülmények között is képes jó zenekar maradni.

Költözik a bolhapiac is
A Petőfi Csarnok szabadtéri részén működő bolhapiac főszervezője, Papp Péter arról tájékoztatta lapunkat, hogy a bolhapiac változatlanul nyitva tart minden szeptemberi hétvégén, azonban konkrét tájékoztatást még ők sem kaptak a bezárás időpontjáról. "Az állandó és az alkalmi árusaink is nehezményezik azt, hogy nem lehet tudni, hogy meddig számíthatunk a PeCsára, mint helyszínre. Azonban már elárulhatom: a bolhapiac kinézett magának egy új helyszínt, de részletekről még nem számolhatok be" - közölte az albérlő.

Szeptember 17. és 20. között mintegy huszonöt koncerttel vesznek búcsút a Petőfi Csarnoktól azok a művészek, akik egykor felléptek nagytermében, vagy szabadtéri színpadán. A zárófesztivál, amelynek csúcspontja a Karthago nagykoncertje lesz, éles ellentéteket szült a koncertszervezők és a PeCsa jelenlegi tulajdonosai között. Utóbbiak indulatos közleményben reagáltak a 'Mindenki menjen a PeCsába Zárófesztivál' létrejöttére. Leszögezték, hogy a rendezvény nem az ő szervezésükben valósul meg, s azt "egy megtévesztő, rosszhiszemű gerilla eseménynek" nevezték, amelytől teljes mértékben elhatárolódnak. Közleményükből kiderül az is, hogy a nagyszabású koncert ellenére önálló búcsúkoncerttel készülnek. Kérdés azonban, hogy ha már egyszer Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Török Ádám, Vikidál Gyula, a Beatrice, a Fáraó, a Lord, a Napoleon Boulevard , a Skorpió, a Z’Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus is végső búcsút vesz az egykori szocreál központtól, akkor a hivatalos búcsúgálán milyen előadók lépnek a fővárosi folklórból kiszorult színpadra? "Nagyon nem tetszik, hogy a PeCsát a PeCsa nélkül, a vezetőség rosszallásával búcsúztatjuk el. Arról van szó, hogy a bérlők még utoljára zsebre raknának egy kis pénzt. De ha nem akarnak búcsúkoncertet, nekünk zenészeknek, miért is kell erőszakoskodni?! Ez tipikus magyar paradoxon" - summázta véleményét Nagy Feró.

"Többhetes egyeztetés után sem tudtuk a helyszín bérléséről megállapodni, mivel a cég olyan döbbenetesen magas összeget kért, amely eleve veszteségesre ítélte volna a rendezvényünket" - az alábbi adekvát közleménnyel tett pontot az í-re a koncertet szervező társaság. A beharangozott megemlékezést az épület előtti réten tartják, a jegyirodák pedig már megkezdték a belépők árusítását. Mindenesetre érdemes figyelembe venni, hogy a szervezők fenntartják az erősen gyanított műsorváltozás jogát.

2015.08.15 07:47

Ti rabjai a földnek - megjelent Aranyossi Magda emlékirata

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:30
Aranyossi Magda és Pál 1956 környékén Leányfalun
Fotó: /
Szembefordult osztályával, az úri Magyarországgal, lázadva a társadalmi igazságtalanság ellen: megjelent Aranyossi Magda emlékirata.
A cím, amit a kiadó választott, lírai, rezignált, melankolikus. Visszafogott nosztalgiát sejtet, diszkrét naftalinszagot áraszt, „ódon ritkaságok” hangulatát idézi. Ezt még fokozza a csupa báj és kellem borító is.
S mindezzel alaposan megtéveszti leendő olvasóját.
Mert a szerző lebilincselően izgalmas emlékirata mindennek éppen az ellenkezője. Határozott választások, kemény döntések, súlyos kockázatvállalások mozgatják ugyanis Aranyossi Magda életét. Férje oldalán fiatalon csatlakozik a kommunista mozgalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után együtt emigrálnak (itthon a fehérterror az életüket fenyegette), érvényes útiokmányok nélkül élnek Ausztriában, Olaszországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban. mindenhol részt vesznek a hol fél-, hol illegális mozgalmi munkában. Majd a második világháború idején kalandos úton visszatérnek Magyarországra, s az antifasiszta ellenállás harcosai lesznek.
A szerző felnőtt életének jelentős része tehát permanens létbizonytalanságban, a teljes ideiglenesség állapotában, majd állandó életveszélyben telt. S mégis: az emlékezés egészét valami derű hatja át – az eszme vezérelte, értelmes cselekvés bizonyossága. Mert Aranyossi Magda tudatosan fordult szembe osztályával, az úri Magyarországgal, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokkal, s legjobb meggyőződése szerint választotta a kommunisták által kínált megoldást. Reprezentatív típusba tartozik ezzel, példának Lukács Györgyöt vagy Déry Tibort említhetjük.
 
Az emlékirat másik hőse – természetesen és méltán – a férj, a szellemi és harcostárs: Aranyossi Pál, aki szintén megtagadta a kiváltságosok világát, aki megannyi nyelven beszélt akcentus nélkül, aki nyomdakészen fogalmazott, aki – valami lenyűgöző könnyedséggel, eleganciával – a legveszélyesebb helyzetekben is feltalálta magát. A kommunista mozgalom kicsit csodabogár européer értelmiségije: lapokat szerkeszt, fordít, fedőállásokban dolgozik, röpcédulákat gyárt. A szerző leánykori neve: Nádas Magda. Korunk egyik legnagyobb írójának, Nádas Péternek a nagynénje. Az unokaöcs széljegyzetekkel egészíti ki a memoárt, ezek sosem tolakodóak, leginkább kiegészítik egy-egy emlék tényeit, helyenként vitatnak is egy-egy megállapítást, amitől csak izgalmasabb, gazdagabb lesz az eredeti mű. (Nádas Péter a Világló részletek című gigantikus alkotásában magától értetődően kulcsszerepet szán legendás nagynénjének.) A kötetet a szerző válogatott levelezése, családi fotógyűjtemény teszi teljessé, a szerkesztés Nagy Boglárka munkája.
A felszabadulással záruló memoár tehát egy mindvégig hithű kommunista életének meghatározó szakaszát tárja elénk (lapjain egyébként megelevenedik a nyugati emigráció szinte teljes munkásmozgalmi Pantheonja). Ma visszatekintve, tudom, sokan legyintenek: illúziókergetés, önbecsapás az egész, idejétmúlt ügy.
Ne siessünk ezzel a legyintéssel!

Mert a társadalmi igazságtalanság elleni lázadás egyáltalán nem anakronizmus. Miként a kiszolgáltatottakkal, a kisemmizettekkel, a lent világával vállalt szolidaritás vagy az antifasiszta ellenállás sem. Az egyenlőség – nem konjunktúra kérdése. Márpedig Aranyossi Magda emlékiratában ezek a vezérlő, sorsformáló eszmények. S aki ezekre tette fel az életét, az történelmi léptékben nem válhat megcsalatottá.

Info

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom – Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor, 2018

Témák
irodalom
2018.12.15 12:30
Frissítve: 2018.12.15 12:30

A szolgálólány meséjének írója megelégelte, hogy Trumpék vegzálják az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.12.15 09:30
Margaret Atwood
Fotó: AFP/ ANGELA WEISS
A nyolcvanéves kanadai írónő, Margaret Atwood arra szólította fel a különböző nemzetek íróit, köztük a magyarokat is, hogy saját hazájukban ne engedjék csorbulni a sajtószabadságot.
Az elmúlt évek Nobel-díj várományosa, Margaret Atwood egyre gyakrabban hallatja hangját közéleti ügyekben, legutóbb a #metoo-ügyek kapcsán nyilatkozott. A szolgálólány meséje című világsiker szerzője szerint a szexuális zaklatásokat nyilvánosan tárgyaló #metoo-akciók a hibás jogrendszerből adódnak. Mivel a szexuális zaklatási ügyek áldozatai a legtöbb esetben nem kapnak segítséget az intézményektől, ezért az internethez, a teljes nyilvánossághoz kezdtek fordulni. Ez nagyon hatékony eszköz ugyan, de mivel kilóg a jog által szabályozott térből, ezért Atwood szerint még komolyabb problémákhoz vezethet. „Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom? A szélsőségesek nyernek, és az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi, azt eretneknek tartják. A regényírók különösen gyanúsak ilyenkor, mert emberekről írnak, és az emberek morálisan bizonytalanok. Az ideológiák célja pedig, hogy eltöröljék a bizonytalanságot.” Atwood szerint a demokrácia visszaszorulásával hasonló belső logika vezet a szólás- és sajtószabadság csorbulásához illetve szándékos csorbításához is. Az írók nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi PEN Clubnak jelenlegi alelnökeként levélben fordult a napokban kollégáihoz, hogy felhívja figyelmüket a meggyilkolt vagy kivégzett újságírók életére. „Világszerte nő az erőszakkal elhallgattatott újságírók száma, ezért kerültek ők a Times magazin címlapjára, mint 2018 legfontosabb tanúi.” Atwood szerint semmi értelme azt hajtogatni, hogy „ez nálunk nem történhet meg”, hiszen a jelenség egyre szerteágazóbb, a Trump-adminisztráció listázza, le- és kihallgatja a médiában dolgozókat, és naponta akadályozza a munkájukat, ellehetetlenítve az igazsághoz és az információhoz hozzáférés alkotmányos jogát. Az író egyúttal felhívja a figyelmet a legújabb veszélyre is, a sajtóba vetett bizalmat szétziláló, központilag irányított hazugságok és álhírek (fake news) szaporodására. Atwood szerint ez éppen a demokráciadeficites országokra a legjellemzőbb. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világsajtóban Michel Houellebecq francia író cikke, melyben leszögezi, hogy az amerikaiak ma már egészen biztosan nem adnák életüket a sajtószabadságért, és ez szerinte szorosan összefügg a jelenlegi vezetés módszereivel. Az író azt állítja, hogy eddig nem ismert Donald Trumpnál jobb amerikai elnököt.
Szerző
2018.12.15 09:30
Frissítve: 2018.12.15 09:30