Az egyik „Blognézőben" Hogyan legyünk milliomosok - a biztos recept cím alatt olvastam, hogy ha nincs kocsink, 60 ezer forintot megspórolhatunk. Nekem vagy 30 éve nincs, és most arról írnék, hogy mennyit nyertem azzal, hogy autóbusszal, vagy vonattal közlekedem. Különösen ajánlom politikusoknak és fiataloknak! Városunkban a politikusaink kocsival közlekednek, nem helyi járati busszal, nem kerékpárral, vagy gyalog. Útvonal: lakás, munkahely, polgármesteri hivatal, közgyűlési terem, pártszékház. Útközben a vezetés leköti őket, a problémákat, hiányosságokat nem veszik észre, hisz mindig sietnek, átrobognak a városon. Buszon sem hallják mit beszélnek az emberek. Meg sem lehet őket állítani, elmondani a gondokat, problémákat. Ha javaslom, hogy menjenek el a fogadóórájukra, csak legyintenek az emberek. Gondolom, ez más városokban is így működik. Ha jelzek, általában intézkednek, ha nem, minden marad a régiben. Személyes kapcsolat legfeljebb pártjuk tagjaival, szűk baráti körükkel van. Helyszín-, városismeretük hiányos. A másik a fiatalság. Saját tapasztalatom, amit elmondok, hiszen a családom 250 kilométerről jön meglátogatni. Arról nem beszélnek, hogy az úton mit láttak, mit tapasztaltak, csak átrobogják a Dunántúlt. Én, ha a 30 km-re lévő szülővárosomba átutazom, akkor is félórákat mesélek utána otthon, baráti körömben, ismerőseimnek, hogy az autóbuszból mit láttam, hol, milyen építkezések folynak, milyen utak, intézmények épülnek, szépülnek. Mi marad el, áradnak-e a folyók, milyenek a vetések, ott miről beszélnek az emberek... Az országos politikusaink „országjárása” ugyanazzal a felületes benyomással zajlik: idejönnek, nyilatkoznak, a kérdések egy részét meg sem hallják és már mennek is tovább. Az autó ablakán ki sem nézve telefonálnak, olvasnak, vagy éppen szunyókálnak. Hát én - öreg nyugdíjas - zötyögve a helyi buszon megannyi élménnyel gazdagodom. Többet ér havi 60 ezer forintnál! Hölgyeim, Uraim! Időnként szálljanak ki az autójukból, és akkor nem csak „térkép lesz e táj”.