Nagyon érdekes gondolatot vetett fel Herényi Károly "Szakszervezeti néphülyítés" c. cikkében (2015. júl. 30.). A szerző cikke végén ugyanis felveti: ha minden évben megjelentetnek egy kiadványt az aktuálisan leggazdagabb száz vagy ezer magyarról, akkor miért ne lehetne kiadni egy összeállítást ugyancsak évente arról, hogy a leggazdagabbak mennyit fizetnek munkájukért az alkalmazottaiknak? Az így nyilvánosságra hozott adatokból biztosan kiderülne, hogy mennyire kizsigerelik és megalázzák munkavállalóikat a dúsgazdag kormányközeli vállalkozók, szemérmetlenül visszaélve a kisemberek kiszolgáltatott helyzetével. Már többször olvastam róla, hogy a felcsúti atyaúristen (akit egyébként sosem lehet elérni, még munkaidőben sem, ahol igazából tartózkodnia kellene és végeznie a feladatát, amellyel a község megbízta: intézni a falu ügyeit) legalább ezernégyszázszor (!) keres többet munkásainál, miközben Orbán barátjaként csak azt a tendert nem nyeri meg, ahol nem indul. (Bár a mai magyar valóságban ez sem elképzelhetetlen.)
Mészáros Lőrinc ugyanakkor csak egy személy a gátlástalan kizsákmányolók, mondjuk ki nyíltan: rabszolgatartók között. Nem túlzás ez a kijelentés, ugyanis az elvégzett munkáért kifizetett éhbér messze nincs arányban az oligarchák jövedelmével. Ezekből az urakból és hölgyekből számtalan található az országban. Közgazdász bizonyára ki tudná számolni, a megtermelt GDP hány százalékát viszik el. Ez a kiadvány talán rádöbbentené a szakszervezeteket és az embereket arra, hogy ez így nem mehet tovább. Ennek az igazságnak a felismeréséhez nem kell feltétlenül baloldalinak, pláne kommunistának lenni, hiszen Herényi Károly is jobboldali beállítottságú, az MDF vezető politikusa volt egykoron. De ő is felismerte azt, amit egy tisztességesen gondolkodó, jobboldali embernek is fel kellett ismernie. Remélem, hogy a baloldal követi majd Herényi Károlyt és cselekedni fog a saját jól felfogott érdekében és főleg az elnyomottakért.
