Gyerek módra álltam neki a könyv olvasásának. Nézegettem a fényképeket és a képaláírásokat, majd egy kicsit irigykedtem arra a 6 fős csapatra, amely három hétig gyönyörű természeti és műemléki környezetben és hipermodern új világban járhatott.
Ágh Attila és Varga Gyula könyve (szerkesztő Csák Erika) eltér a hagyományos bédekkertől, többet mond az általános útleírásoknál, utazási tanácsoknál. A Kossuth Kiadónál megjelent könyv társadalmi, politikai, gazdasági és történelmi-kulturális elemzését adja a maláj-kínai-indiai (tamil) együttélésnek.
Malajzia és Szingapúr is fiatal állam, az előbbi 1957-től, az utóbbi 1965-től nevezheti magát nemzeti államnak. Az előző 500 évben portugál, majd holland, továbbá angol gyarmatként volt a terület az európai és ázsiai kereskedelem fókuszában.
A szerzők a kulturális szivárvány országainak nevezik Malajziát és Szingapúrt, mert a sokszínű és soknyelvű népesség mellett a gyarmatosító országok is letörölhetetlen nyomot hagytak a mai államszerkezeten, politikán és kultúrán is. A szerzők őszinte ámulattal tekintenek a fiatal állam teljesítményeire: a folyamatos gazdasági (GDP) növekedésre, a világszínvonalú technológiai, közlekedési és építészeti megoldásokra, ugyanakkor népek együttélésének a stabilitására. Megismerhetjük azt az árat is, amelyet 28 millió lakosú Malajziának és az 5 millió legális, 5 millió illegális lakosú Szingapúrnak ezért fizetnie kell. És ez a fizetség nem kevés: gyakorlatilag nincs társadalmi mobilitás, a születési státusz élethossziglan megmarad. Malajziában az etnikai többség a maláj, Szingapúrban a kínai, és az etnikai többség előjogait az állam megvédi, sőt preferálja az etnikai kisebbségekkel szemben. Az oktatás komoly állami támogatásban részesül, de a társadalmi-jövedelmi különbségek 27-szeresek a különböző néprétegek között. A politikában, a pártokban és az állami szervezetekben gyakorlatilag egypárt-rendszer van, a demokráciának csak a nyomai láthatóak. Malajziában a politikai hatalom a maláj elit, a gazdasági hatalom a kínai elit kezében, ott ez az árok választja el az eliteket. A szerzők szerint európai gondolkodásmóddal érthetetlen, hogy miképpen tud ilyen viharosan fejlődni a gazdaság és változatlan maradni a társadalmi szerkezet.
A könyvet mindenkinek ajánlom: aki utazást tervez ebbe a térségbe, az bédekkerként használhatja; aki távoli országokat fényképalbumok segítségével kénytelen megismerni, az jó forrásra talál a könyvben. Aki a jelenlegi magyarországi állam tevékenységét jobban, mélyebben kívánja megismerni, annak különösen ajánlom a könyv elolvasását, mert megértheti, miképpen tud egy hatalmi elit úgy uralkodni népeken, hogy a gazdaság fejlődik, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek.
Jelenthet-e Magyarország számára mintát Malajzia és Szingapúr gazdasági virágzása és társadalmi-állami szerkezete? Európaiként szemlélve és megélve Magyarországot ez az út csak azok számára járható, akik beharcolták magukat a hatalmi elitbe. A társadalmi szolidaritás elve lassabb fejlődést eredményez, de gyermekeinkre nem akarjuk az urak-szolgák társadalmát hagyni, ha már egyszer sikerült belőle kiverekedni magunkat.
