Az idei Cinefest szeptember 11-i nyitófilmje az idén a hagyományostól eltérően nem egy modern mozidarab, hanem egy filmklasszikus lesz: a leghíresebb és legnépszerűbb spagettiwestern, a Volt egyszer egy Vadnyugat, teljes pompájában. Az ünnepélyes estére elegáns gesztussal a fesztivál különleges díszvendéget hívott meg: Claudia Cardinale, a film egyik főszereplője vezeti fel a feledhetetlen kockákat. A Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztivál nyitóestjén az európai film állócsillaga életműdíjat vesz át.
Hogy a filmklubok lelkes nézőtáborán kívül vajon hányan emlékeznek a mai mozinézők közül a ma 77-ik évében járó színésznőre, hogy a popcorn nemzedék tagjainak mond-e valamit a neve, azt majd érdekes lesz megfigyelni Miskolcon. Az tény, hogy a tunéziai születésű francia-olasz filmszínésznő a hatvanas-hetvenes években olyan sztárnak számított az európai mozikban, így a magyar közönség körében is, mint Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Brigitte Bardot. Gyönyörű volt és tehetséges, játékának természetes egyszerűségével belopta magát a szívekbe, és elkábította a nézőjét pillantásának embersége vagy épp keménysége. Valójában annyi nevezetes főszerepet nem mondhat magáénak, mint imént sorolt társnői, de a múlt század második felének legjelentősebb olasz és francia rendezői kérték fel sorra a filmjeikhez. A névsor kilógna az oldalról, de említsük meg mindenekelőtt Luchino Viscontit, aki 1960-ban felfedezte őt a Rocco és fivéreiben, majd főszerepet adott neki másik remekművében, A párducban.
A másik európai óriástól, Federico Fellinitől a 8 és félben kapott szerepet, de rendezte őt Monicelli, Cavalcanti, Zampa, Germi, Verneuil, de Broca, Comencini, Damiani, azután Ferreri és még Wener Herzog is (a Fitzcarraldóban). A nálunk akkoriban a Szállnak a darvak miatt különösen elismert Mihail Kalatozov is meghívta őt filmezni Moszkvába, és még Hollywoodba is tett néhány utat. Bár az amerikai Rózsaszín párduc című filmet még olasz helyszíneken forgattak, de A cirkusz világa című moziban már saját hangján szólalt meg angolul is. Átütőnek nem mondható a tengeren túli bemutatkozás, Claudia Cardinale megmaradt ízig-vérig európai filmművésznek.
Ma a világ filmrajongói Claudia Cardinalét alighanem legnépszerűbb szerepe, a Volt egyszer egy Vadnyugat révén tartják meg lelkes emlékezetükben. Sergio Leone legismertebb és legkedveltebb spagettiwesternjében egy olyan bátor, fiatal özvegyet alakít, aki szembe mer szállni a városkát megfélemlítő gyilkos bandával és a földjét elfoglalni akaró kisajátítókkal. Az 1968-as, 165 perces filmklasszikusban Henry Fonda (rosszfiú) és Charles Bronson (jófiú) a partnere, és bár a film ma is nagyon népszerű, de teljes mozivásznon látni az igazán ünnepi alkalom. És a képek tágasságának látványához hallgatni Ennio Morricone örökfijú zenéjét – ez is ritka élmény lesz. Az külön emeli az est fényét, hogy Cardinaléban egy olyan művészt ünnepelhet Miskolc közönsége, aki közismert szabadelvű felfogásáról a nők és a melegek, de minden kisebbség jogait illetően. Az UNESCO jószolgálati nagyköveteként is igyekezett védelmezni a félretoltak érdekeit.
Cardinale díszvendégsége annak köszönhető, hogy jól sikerült kitalálni a miskolci filmfesztiválon már hagyományos, CineClassics elnevezésű program fő csapását. Ez az idén a western műfaja. Ennek köszönhetően a fesztiválközönség a Volt egyszer egy Vadnyugat mellett a másik Sergio Leone remeket, az 1966-os A Jó, a Rossz és a Csúf című nagyon népszerű spagettiwesternt is láthatja, a még hódítóan fiatal, villogóan kék szemű Clint Eastwooddal a főszerepben, s mellette Lee Van Cleefet és Eli Wallachot a Rossz és a Csúf karakterében. És természetesen ez esetben is a Fellini halhatatlan filmzenéjéről is emlékezetes Ennio Morricone örökzöld dallamaival.
A nem egyszer eltemetett, önmagát mégis túlélt műfaj csodálatos életre ébredésének e két remeke mellett két igazi westernklasszikus is műsoron lesz a a CineFesten. Sam Pekinpah a maga idejében (1969) a gáttalan öldöklések miatt erősen támadott Vad bandája az egyik, amely nem ismer sem istent, sem embert a kegyetlen mészárlásban. Sztorija 1913-ban játszódik, amikor a Vadnyugat valójában már halott, s a mexikói határhoz közelítő garázda banda szembe találja magát a mexikói hadsereggel és egy volt társuk vezette vadászokkal. „Csak az első 15 és az utolsó 15 perc tocsog a vérben, de ez a két jelenet olyan hatásos, hogy a film egészét egyfajta erőszakorgiává emeli”, írta róla egy elemzője.
Ugyancsak a már halálán lévő műfaj egy utolsó klasszikusa az Aki lelőtte Liberty Valance-t című John Ford-rendezés. Az 1961-es fekete-fehér westernben először játszik együtt a klasszikus westernhős, John Wayne és James Stewart. Elemzők szerint ez a film már igazi búcsú a műfajtól, romantizáló visszaemlékezés a nagy bunyókra és heves golyózáporokban erősödő férfibarátságokra. A halódó Vadnyugat mindenesetre keményen búcsúzik, s ebben része van még a megátalkodott rosszfiút, a címbeli Libertyt játszó Lee Marvin sajátos keménységének is.
