Hende, a tréfamester

Hende Csaba egyre viccesebb. És most nem a kupakos távcsőbe meredő vagy a kamerák előtt üdvözült arccal dürrögő öregecskedő anti-katonáról beszélek. A politikusra, a hadvezérre, ne mondjam, az államférfira – aminek magát véli – gondolok.

Már az is szép volt, amikor tavaly – tortalázban ég az ország ilyentájt – kitalálta a Honvédség Tortáját. (Aki a 2014-eset látja, de akár a mostanit is, tuti, stilizált NATO-drótnak nézi a díszítésüket.) Az idei a magyar szabadságharcos szellemet jelképezi. Tessedik Sámuelről nevezték el, aki ugyan sosem katonáskodott, ellenben az akác elterjesztésében volt frontharcos. Így lett az egykori lelkész névadója a mézes hadi körtetortának.

Ünnepünk alkalmából azt is mondta Hende, hogy Magyarország csak akkor maradhat meg, ha van hadseregünk. Siralmas jövőkép, de legyünk optimisták. Ha támad az ellen, akkor a Szent Franciska Dróthúzó Dandár hirtelen körbekeríti őket Gyodával, és megvárja, míg rájuk esik egy Gripen.

Apropó: repülőgép. A kormány honlapján olvasom, hogy Hende kitüntette a két pilótát, akik sikeres kényszerleszállást hajtottak végre a honvédség egyik kigyulladt Jak-52-es oktatógépével. „A tárcavezető nagyon hálás, amiért a lángoló gépből nem katapultáltak, hanem lehozták a földre, hiszen így megakadályozták, hogy még nagyobb katasztrófa történjen. Mint hozzátette: a magára hagyott gép akár lakott területen is lezuhanhatott volna.”

És, hogy ebben mi a vicces? A Jak-52-esen nincs is katapult.