Százötven százalék. Ekkora béremelést javasol az egészségügynek az MSZP bölcseinek tanácsa nevében Tukacs István képviselő. Akkor aztán minden rendbe jön, elégetik a várólistákat, visszajönnek az orvosok és az ápolók Németországból, Angliából. Persze, vécépapír nem lesz, és vécé sem, hacsak a személyzet nem vesz a százötven százalékosból. Talán ennyi elég ahhoz, hogy egy óvodás is lássa: kapitális ostobaságról van szó. Gondolom, ezt Tukacs képviselő is tudja, legalábbis eddigi pályafutása hinni engedné ezt. Akkor miért?
Az MSZP új bölcsei azt hiszik, hogy populizmusban kell megverni a Fideszt. Ez egyrészt tévedés, másrészt lehetetlen. Látjuk a Fidesz javaslatát: ők a 2024-es budapesti olimpia profitját forgatnák be a nemzet egészségügyébe. Igazi kabaré. Jól szórakoznánk, ha a honi betegellátás színvonala nem a bangladesit közelítené, ha a honi politikus értelmiség (?) szellemi és morális szintje mákszemnyivel többet nyomna a latba kora Kádár-kori elődeinél.
Pedig volna teendő - akár pénz nélkül is - bőven. Legelébb helyre kellene állítani a törvényes viszonyokat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárból érdemes volna újra önálló, kormánytól független országos egészségbiztosítót csinálni, saját bevétellel-kiadással, önkormányzattal. Az ellátórendszerben megvalósítani a szektor-semlegességet: a kórházak, rendelők valódi költségeik szerint (ideértve a tisztességes béreket) képeznék szolgáltatásaik árát, az országos biztosító mindig a legelőnyösebbel szerződne. A romkórházak kiszorulnának a piacról, helyettük (nem állami pénzből) sorra nőnének ki a földből a magas orvosi és szolgáltatási szinten tejesíteni képes modern intézmények, amelyek megteremtenék az igényt az extra biztosítóknak a rendszerbe való belépéséhez. Az ellátóhálózat szerkezeti átformálása nélkül hatékony, kényelmes gyógyítás elképzelhetetlen.
Sajnos ehhez pénz is kell, de sokkal kevesebb, mint állami csodakórházak építéséhez. Arról van szó, hogy a modern orvoslásban mind a diagnosztikus, mind a terápiás „igényes” tevékenységek a fekvőbeteg intézményekből átkerülnek a járóbeteg részlegekbe, a műtétek mind nagyobb százaléka az úgynevezett „egynapos” beavatkozást végző központokba. További igény, hogy minden ellátócentrumban folyamatosan (hétköznap-ünnepnap, 0-tól 24-ig) működjön sürgősségi osztály teljes diagnosztikus és minden szakmára kiterjedő műtői-intenzív osztályos háttérrel.
Nem érdemes folytatni, mindez csak demokratikus körülmények között lenne megvalósítható. Szóval még nem aktuális. Kár akármilyen szakkérdésben ködöt szurkálni.
