Emlékezetes, hogy már hónapokkal ezelőtt úgyszólván az egész külföldi sajtót bejárta az a hír, hogy a magyar legitimisták a kormány hallgatólagos tudtával és beleegyezésével nagyban készülődnek Habsburg-restaurációs terveik végrehajtására. A külföldi lapok akkoriban megírták, hogy a magyar klerikális reakció István-napi, illetve ezzel kapcsolatos ünnepeinek leple alatt akarja Habsburg Ottót Magyarországra csempészni és királlyá kikiáltani. A kormány akkoriban — ha nem is határozott egyenességgel — cáfolta ezeket a külföldi lapokban megjelent híreket azzal, hogy az úgynevezett „királykérdés" megoldására még nem látja elég érettnek a helyzetet, nem látja elérkezettnek az időt.
Így történt azután, hogy közvetlen István-napját megelőzően hírek, pletykák terjedtek el arról, hogy a Habsburg-restaurációs terv végrehajtására mégis csak most, az István-nappal kapcsolatosan rendezett klerikális ünnepségek alkalmából kerül majd sor. A kormány, az illetékes tényezők nyilván tudták, mert hiszen tudniok kellett, hogy ezeknek a kalandos híreknek nincsen komoly alapjuk. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az illetékes tényezők e felelőtlen pletykák alapján már kedden este mozgósították az egész rendőrséget és detektívtestületet és ez a rendőri készültség közel három napig, péntek délig tartott.
Az illetékes és úgynevezett felelős tényezők nem törődtek azzal, hogy a rendőrségnek ezzel a mozgósításával, amelyet — ismételjük — teljesen felelőtlen, kávéházi pletykák alapján rendeltek el, milyen nevetségessé teszik a rend-őrséget és magát a kormányt is. Nem törődtek azzal sem, hogy ez az operettszerű rendőri mozgósítás milyen külön, fölöslegesen nagy terhet jelentett a rendőrségi őrszemélyzetre, éppen a rendőrségnek az István-napi fokozott igénybevétele idején. Az illetékes felelős tényezők minderre való tekintet nélkül azért alarmírozták az egész rendőrséget és adtak ezzel újabb tápot az Ottó-csempészésről a fővárosban elterjedt híreknek, mert ezzel akarták kifelé, a külföld felé dokumentálni. hogy a kormány nem tűri a puccsokat és ellene van a legitimisták Habsburg-restaurációs puccsterveinek.
Csakhogy az ilyen, a komikumba fulladó mozgósításokkal aligha sikerül erről a kormánynak akár a külföldi, akár a belföldi közvéleményt meggyőznie. Különösen, ha a külföld értesül azokról a valóban csak nevetségesnek minősíthető hadmozdulatokról, amelyekkel az illetékes tényezők meg akarták játszani a Habsburg Ottó becsempészése ellen való fölkészülődésüket és fölvonulásukat.
Péntek este ugyanis az egész rendőrséget és detektívtestületet azzal az utasítással helyezték készenlétbe, hogy minden rendőrnek és detektívnek szigorúan meg kell figyelnie az autógépkocsikat és — így szól a továbbiakban a kiadott utasítás —
„ha egy I8 év körüli fiatalember és egy gyászruhába öltözött, sűrűn lefátyolozott hölgy ülne az egyik autóban, az autójukat azonnal föl kell tartóztatni és erről a főkapitányságot értesíteni".
Állítólag így akarták volna Habsburg Ottót és vele érkező anyját elcsípni.
Természetes, hogy a rendőri készenlétről elterjedt hírek nyomán az Ottó-csempészésről szóló pletykák még további hullámokat vertek, még jobban elburjánoztak. És éppen a kormány részéről megjátszott nagy fölkészülődés szolgált azután alapul azoknak a főváros szerte elterjedt híreknek, hogy Habsburg Ottó anyjával Budapestre érkezett és már a fővárosban tartózkodik, egy másik Habsburg palotájában. Természetes azonban az is, hogy ez alkalommal ezek a hírek nem bizonyultak valóknak.
Természetes az is, hogy a megjátszott rendőri mozgósítás péntek délben azzal ért véget, hogy Habsburg Ottót és anyját a rendőrségnek nem sikerült lefülelnie.
Az „Ottó-permanencia" történetéhez tartozik az alábbi kedves kis eset, amely egy-magában is amellett bizonyít, hogy a budapesti rendőrség fejvesztettséggel és teljes judíciumhiánnyal látta el föladatát. Kedden este ugyanis saját sportröpülőgépével a mátyásföldi röpülőtérre érkezett. Simonius Alfonz 50 év körüli baseli kereskedő a feleségével együtt. A permanencia a röpülőtérre is kiterjedt és a kereskedőt három detektív követte a Vadászkürt-szállóba, ahol megszállt.
A detektívek és a politikai osztály között azonnal élénk telefonváltás indult meg. A detektívek a szálló tulajdonosánál érdeklődtek, hogy Simonius kíséretében nincsen-e egy 18 év körüli fiatalember, nem várnak-e valakit, nem foglaltak-e le több szobát maguknak.
A szálló tulajdonosának csodálkozó válaszára, hogy:
„Kérem, hiszen ezek tisztességes emberek", egy svájci kereskedő, — a detektívek elárulták, hogy Ottóról van szó. Időközben izgatottan a helyszínre érkezett Hetényi Imre főkapitányhelyettes, a politikai főcsoport vezetője, akinek kiterjedt hírszolgálatával, amely a rendelkezési alapból táplálkozva óriási összegeket emészt föl, a legjobban kellett volna tájékozva lennie, személyesen győződött meg arról, hogy nem Ottó és nem Zita, hanem valóban „tisztességes emberek" a szálló vendégei.
A permanencia péntek reggel megszűnt ugyan, de csak részben, mert az elterjedt hírek szerint legitimista politikusok arról panaszkodnak, hogy telefonjukat figyelik. És arról is vannak panaszok, hogy egyes szerkesztőségek is állandó telefonellenőrzés alatt állnak.
Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár lakása előtt az államtitkár kérésére detektívek állanak. A telefonközpont alagsorában csendőrszázadok vannak készenlétben.
A főkapitány részvételével az úgynevezett illetékes tényezők nagy haditanácsot tartottak, amelyen azután végérvényesen megállapították, hogy a Habsburg Ottó becsempészéséről szóló hírek — csupán álhírek voltak.
Népszava 1930. augusztus 23.
