Magunkfajta, magukfajta

Sok próbálkozás volt már a különböző politikai oldalak megnevezésére, de nem nagyon pontosak. Jobb- illetve baloldal, demokratikus vagy antidemokratikus, liberális netán illiberális, autokrata, putyini...Tulajdonképp mindegyikhez találni ellenérvelést. Azért emelném ki a Morvai Krisztina által "feltalált" magunkfajta illetve magukfajta kifejezést, mert talán ez mutatja legjobban a mai politikai vezetés mentalitását. Talán egyetlen szempont, hogy magunkfajta, vagy az ellenséghez tartozó, azaz magukfajta. Hogy ki, hová kerül, az mindegy, a hovatartozás a lényeg.

Mostanában két esetben is elég élesen jött ki ez a megközelítés. Az egyik egy kaposvári konferencián Horthy Miklósról hangzott el Lezsák Sándortól. Ő mentegette a volt kormányzót, hivatkozva a "külső körülményekre". A magunkfajta Horthyval szemben Lezsák bizonyára nem érvelne hasonlóan Kádár János mellett, mert ő Lezsáknak magukfajta, pedig Kádár "külső körülménye" hasonlóan egy nagyhatalom volt, csak nem német. A másik eset volt alkotmánybírónk és köztársasági elnökünk látogatása a menekülteknél, mely a CÖF-nél kiverte a biztosítékot, és éles kritikát fogalmaztak meg. A CÖF-nek Sólyom nem magunkfajta, pedig Sólyomról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy baloldali vagy liberális. Ezzel szemben amikor miniszterelnökünk felesége szintén látogatást tett a menekülteknél, a szemük sem rebbent. Hiába, ha magunkfajta, minden jó, ha magukfajta, akkor semmi sem.