Ki gyógyítja meg az egészségügyet?

Néhány órával Zombor Gábor csütörtöki lemondását követően megindultak a találgatások az utódlásával kapcsolatban. Akármilyen név merül fel, az értékelések kiemelik, hogy pénz és kormányzati akarat nélkül szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, aki beleül az egészségügyi államtitkári székbe. Kivételesen egyformán gondolkodnak távozásának okairól és utódlásáról az ellenzéki pártok és független szakértők, még az ágazat szakmai szervezeteinek vezetői is. A Fidesz és a KDNP lapítva megelégszik azzal a néhány mondattal, amiben Lázár János elismeréssel szólt a távozó egészségpolitikus munkájáról és egyben jelezte, hogy a következő államtitkár kiválasztása hosszú heteket vesz majd igénybe.

A Zombor bukásának okait elemzők többnyire kiemelik, hogy ha Orbán Viktor kritikát fogalmazott meg vele szemben a keddi kormánykonferencián, akkor az a kórházi adósságok újratermelődése miatt hangzott el. A kormány szívja a fogát, és aki nem ismeri mélyen ezt a területet, az könnyen fogalmazza meg, hogy beletettek a konszolidációba 60 milliárd forintot, miért nem sikerül megállítani az adósságok újratermelődését – mondja Sinkó Eszter. Az egészségügyi közgazdász értékelése szerint a leköszönt államtitkár tervei és a megvalósítás közelébe jutott elképzelései jó irányba mutattak ugyan, de mozgástere sokkal kisebb volt annál, mint amiben vélhetően reménykedett a feladat elvállalásakor. Az elemzők többségéhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy a kormány nem tekinti elsődleges feladatnak az egészségügy rendbetételét, vagyis a politikai akarat hiányzik az átfogó reformhoz.

Az okokat keresve Sinkó Eszter hangsúlyozza, eddig senkinek nem sikerült megválaszolnia azt a két alapvető kormányzati kérdést az ágazat jövőjével kapcsolatban, hogy mekkora ellátórendszer lenne képes jó minőségben gondoskodni a magyar betegekről, mint ahogy azt sem, hány orvossal és szakdolgozóval lehetne ezt biztosítani. Márpedig a kormányfő határozottan megfogalmazta, ezek tisztázása nélkül nem emelik meg az ágazat költségvetését. Nem kedvezett az időzítés sem az egészségügyi pluszpénzek követelésének. A pedagógus életpálya-modell bevezetésének terhei ugyanis óvatosságra intik a kormányt, hiszen a lépés több százmilliárd forinttal emelte meg a közoktatás kiadásait – véli a közgazdász. A legfontosabb kérdés mégis az, vajon milyen politikai tervek forognak kormányzati körökben: kisebb toldozgatásokkal, bérpótlékokkal a működőképesség határán akarják lebegtetni az egészségügyet a következő választásig vagy belátják, hogy ez kevés és nagyobb lépésekre van szükség.

A Népszava kérdésére, hogy ki lenne képes elmozdítani az ágazatot a mostani holtpontról, Sinkó Eszter úgy válaszolt: csak olyan vezető jöhet szóba, akit a Fidesz és a miniszterelnök mellett a szakma is elfogad. Szerinte Mikola István lenne a legalkalmasabb jelölt, mert képes lenne bebizonyítani, hogy miért van szükség többletforrásra és emellett jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel. Hasonló helyzetben lehet Pesti Imre is, mindkettőjüknek kellő irányítási tapasztalatuk van. Bárki kerül is az államtitkári székbe, két kérdéssel számolnia kell: a kórházi adósságállomány folytonos újratermelődése jelzi, hogy a terület 20-30 százalékkal kevesebb pénzt kap a szükségesnél. Ezen túl azonnali 20 ezer forintos béremelésre lenne szükség a nővérek elvándorlásának megállítására – véli a szakértő.

Más kérdés, hogy nem véletlenül látnak egyre nagyobb fantáziát a magán egészségügyi szolgáltatók a magyar piacon. Elképzelhető olyan kormányzati forgatókönyv is, hogy az alacsony személyi jövedelemadó sok pénzt hagy a jól keresők pénztárcájában, egyre többen képesek megfizetni a magánrendelők és magánkórházak szolgáltatásait. Az ilyen módon szűkülő állami rendszerrel kapcsolatban ugyanakkor Sinkó Eszter figyelmeztet, hogy a világ nem ennek a szektornak a visszafejlesztése felé megy. Arra is emlékeztet, hogy az egészségügyi intézmények vezetőinek – bárki irányítja az ágazatot – lépniük kell, hogy belső működésük szervezettebb legyen, mert már az is javíthatná a betegek elégedettségét, ha nem kellene fél napokat várniuk vizsgálatra vagy kezelésre a zsúfolt folyosókon. Bárhonnan közelítünk tehát az új egészségügyi államtitkár kiválasztásának kérdéséhez, biztos, hogy nagyon nehéz dolga lesz, hisz a rendszer működőképességének megtartása mellett kell elérnie a belső tartalékok mozgósítását és a kormányzati attitűd megváltoztatását.