Európa balra van?

Európa balra van. Volt idő, amikor a magyar szocialisták bátran vállalhatták kijelentő mondatban is ezt a jelszót. Nyugat-Európa legtöbb országában, egyedül vagy koalícióban, szocialista-szociáldemokrata pártok kormányoztak, de még Lengyelországban és Litvániában is az MSZP testvérpártjai kerültek hatalomra. Az európai szociáldemokrácia átütő győzelme azonban nem tartott sokáig, a Szocialista Internacionálé európai tagpártjai különböző okok miatt sorra vesztették el a választásokat. Ez önmagában még nem tragédia, a politikai váltógazdaság így működik. De a szociáldemokrata pártok komoly törzsválasztói rétegeket is elvesztettek, szakszervezeti és munkásbázisuk a legtöbb országban meggyengült.

A Blair-Schröder féle „harmadik út” új választói csoportok megnyerését ígérte, de az átmeneti megkapaszkodás után a brit Labour és a német SPD támogatása tovább csökkent.

A szociáldemokrata mozgalmak válságát jól jelzi, hogy ugyanarra a bajra kétfele, tökéletesen ellenkező irányba keresnek megoldást. Egyesek szerint még bátrabban kell nyitni a liberális gazdasági és társadalmi modell, a „közép” felé, mások szerint éppenséggel balra kellene fordulni, vissza az egyenlőségpárti, szocialista értékrend irányába. Magam nem vagyok semleges ebben a vitában, nyilvánvalóan a baloldali alternatívával rokonszenvezem. De szerencsés esetben mindkét megoldás életképes lehet. A hagyományos liberális pártok Európa-szerte végzetesen meggyengültek, s egyfajta „szociális vérátömlesztéssel” a jobboldali szocdemek új, szociálliberális erőt hozhatnak létre.

Azt azonban mindenkinek látnia kell, hogy a politikai „közép” – amelyhez minden harmadikutas párt és ideológus igazodni akar – egyáltalán nem stabil, hanem nagyon is változik az idők során. Nem csak arról van szó, hogy a szélsőséges – vagy annak nevezett erők – mindkét oldalon megerősödnek, maga a „közép” is mozgó célpont lett. Jelenleg azt látjuk, hogy a mérsékelt középen, az „átlagemberek” gondolkodásában egyszerre erősödik egy „jobbos”, nacionalista és egy „balos”, szociális és antikapitalista irányzat. A pénzügyi válság, a görög krízis és a menekültkérdés alaposan meggyengítette azt a hitet, hogy az EU és annak jelenlegi társadalmi-gazdasági rendje a tagállamok polgárai számára stabil és virágzó jövőt ígér. A politikai közép „békeidőben” azokat jelenti, akik szerint nagyjából rendben mennek a dolgok, de kisebb kiigazításra hol jobbról, hol balról szükség lehet. A mai Európában nagyon kevesen hiszik, hogy a dolgok alapvetően jó irányba mennek. S ezt a baloldalnak is tudomásul kell vennie.

Az európai baloldalon napjainkban látványos változások történnek. A szociáldemokrácia válságával egy időben új, vagy a jelentéktelenségből felemelkedő pártok és politikusok törnek előre. Legfőbb jellegzetességük, hogy a kommunista és a szociáldemokrata hagyományt új formában kívánják egyesíteni, amit legpontosabban talán radikális szocialistának nevezhetünk. Közülük az elmúlt hónapokban a görög Sziriza vált a legismertebbé. A Sziriza a nyáron egy csatát elvesztett, de az őszi előrehozott választások megnyerésére így is maradt esélye. Hasonló pártok jelen vannak a skandináv, Benelux és dél-európai országokban is, és persze ilyennek tekinthető a német Die Linke is. A volt szocialista országok közül Szlovéniában a tavaly alakult, marxista gyökerű Egyesült Baloldal néhány havi kampány után bejutott mind a nemzeti, mind az uniós parlamentbe. A Sziriza azzal emelkedett ki közülük, hogy különböző okok miatt kormányra került, amit a többi radikális baloldali párt eddig nem remélhetett. (Hacsak nem koalíciók junior partnereként.)

A radikális (vagy egyszerűen csak szocialista) baloldal történetében nagy előretörést jelentene, ha képviselőjének, Jeremy Corbnynnak sikerülne megszereznie a brit Munkáspárt vezetését. A Labour az európai demokratikus baloldal egyik „vezérhajója”, amelynek fordulatai sok szociáldemokrata párt számára mintául szolgálhatnak. A veterán munkáspárti Jeremy Corbyn a Ciprasz-féle modellel szemben nem új pártot alapított, hanem a régi jó Munkáspártot akarja meghódítani. Mégpedig a régi szocialista eszmékhez való visszatéréssel, és ugyanakkor százezernyi új párttag megnyerésével. Pártbeli ellenfelei azt mondják, hogy megválasztása esetén a Labour elveszítené azt a közepet, amellyel a Blair-féle időkben három választást nyert. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy azóta viszont két választást is elveszített, és Skóciában a tőle balra álló Skót Nemzeti Párt valósággal lemosta a térképről. Akárhogy is lesz, Corbyn fellépése azt mutatja, hogy a leghagyományosabb, szocdem jellegű nyugati nagy pártban is igény van egy erős baloldali fordulatra.

Ami persze bizonyosan nem jelent „szocialista forradalmat”, csak egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom eszméjéhez való visszatérést.

Denevérek az éjszakában

Megindult a harc a halálkufárok, az embercsempészek ellen. A közönség nagyobb része elégedetten tapsikol és a vasárnapi leves kanalazása közben szörnyülködik az A4-es autópálya hetvenegy halottja fölött, miközben az utolsó szálig kiirtatná az országból az összes menekültet, de mivel a magyar ember messze földön humanitásáról ismert, a gyerekekkel kivételt tenne. Pedig egyszer minden gyerek felnő, ha csak nem fullad meg egy kamion légtelen rakterében. Ahová azért került, mert meglehet, a Keleti pályaudvaron még érvényes jeggyel sem engedték a szüleit vonatra szállni. Ahhoz meg magyarul kellene tudniuk, hogy elolvashassák Gulyás Gergely Fidesz frakcióvezető-helyettes ritka undorító nyalakodását egy hétvégi német lapban: "Talán kevesebb menedékkérő megy majd Németországba az ideiglenes műszaki határzár és az új magyar törvényjavaslat révén".

De nem Gulyás nyilatkozata a legaljasabb abban a helyzetben, amibe az ország került. Itt állunk egy végeláthatatlan menekültáradattal a nyakunkon, s ebben a fulladásos állapotban a kormányzat és a nemzet fejetlenül kapkod. A hatalom a lebénult ellenzéket szapulja, vagy az áldozatokat, akik "önmagukat tették áldozattá". S ami a legocsmányabb: a jobboldal Európát teszi felelőssé, és ítéltetné el a magyar parlamenttel, azért, amiért ők a felelősek. Néma a köztársasági elnök, néma a kormányfő is, aki helyett a mamelukok hazudnak.

De mit is mondhatna az, aki a magyar közjogi berendezkedés szerint egyszemélyben viseli a kormányzás politikai felelősségét. A felelősséget azért, mert kicsúszott a kezéből, amiről azt hitte, uralja. A nemzet nagyobb részében oly mértékű idegengyűlöletet keltett, ami már minden emberiességet nélkülöz. Irracionális kerítést, táborokat épít, s most arra készül, hogy rendkívüli állapotot vezessen be az ellen, amit ő maga teremtett.

Szinte észre sem vettük és a 2010-es alkotmányos puccs eljutott oda, ahová minden államcsínynek el kell jutnia. A rendkívüli állapothoz. Az egyszemélyi diktatúrához. Szombat éjjel volt a denevérek éjszakája. Néhány denevér azért még látni próbál a homályban, miközben a többiek a halálkufárok kergetésével vannak elfoglalva.

Szerző

Denevérek az éjszakában

Megindult a harc a halálkufárok, az embercsempészek ellen. A közönség nagyobb része elégedetten tapsikol és a vasárnapi leves kanalazása közben szörnyülködik az A4-es autópálya hetvenegy halottja fölött, miközben az utolsó szálig kiirtatná az országból az összes menekültet, de mivel a magyar ember messze földön humanitásáról ismert, a gyerekekkel kivételt tenne. Pedig egyszer minden gyerek felnő, ha csak nem fullad meg egy kamion légtelen rakterében. Ahová azért került, mert meglehet, a Keleti pályaudvaron még érvényes jeggyel sem engedték a szüleit vonatra szállni. Ahhoz meg magyarul kellene tudniuk, hogy elolvashassák Gulyás Gergely Fidesz frakcióvezető-helyettes ritka undorító nyalakodását egy hétvégi német lapban: "Talán kevesebb menedékkérő megy majd Németországba az ideiglenes műszaki határzár és az új magyar törvényjavaslat révén".

De nem Gulyás nyilatkozata a legaljasabb abban a helyzetben, amibe az ország került. Itt állunk egy végeláthatatlan menekültáradattal a nyakunkon, s ebben a fulladásos állapotban a kormányzat és a nemzet fejetlenül kapkod. A hatalom a lebénult ellenzéket szapulja, vagy az áldozatokat, akik "önmagukat tették áldozattá". S ami a legocsmányabb: a jobboldal Európát teszi felelőssé, és ítéltetné el a magyar parlamenttel, azért, amiért ők a felelősek. Néma a köztársasági elnök, néma a kormányfő is, aki helyett a mamelukok hazudnak.

De mit is mondhatna az, aki a magyar közjogi berendezkedés szerint egyszemélyben viseli a kormányzás politikai felelősségét. A felelősséget azért, mert kicsúszott a kezéből, amiről azt hitte, uralja. A nemzet nagyobb részében oly mértékű idegengyűlöletet keltett, ami már minden emberiességet nélkülöz. Irracionális kerítést, táborokat épít, s most arra készül, hogy rendkívüli állapotot vezessen be az ellen, amit ő maga teremtett.

Szinte észre sem vettük és a 2010-es alkotmányos puccs eljutott oda, ahová minden államcsínynek el kell jutnia. A rendkívüli állapothoz. Az egyszemélyi diktatúrához. Szombat éjjel volt a denevérek éjszakája. Néhány denevér azért még látni próbál a homályban, miközben a többiek a halálkufárok kergetésével vannak elfoglalva.

Szerző