egészségügy;stratégia;minisztérium;Mikola István;Zombor Gábor;

Fények és árnyak a hazai orvoslásban

Mikola István csak akkor vállalná el az egészségügy irányítását, ha önálló minisztériumot kapna az ágazat – terjedt el az Önkormányzati Egészségügyi Napok tegnapi fővárosi konferenciáján. Csak akkor lehetne elmozdítani az egészségügyet a mostani mélypontról, ha egy erős tárcavezető valamennyi kormányülésen érvelhetne az ágazat érdekében – indokolta Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a hírt, hogy az egykori fideszes szakminiszter akkor vállalna ismét kormányzati szerepet, ha nem államtitkárként, hanem tárcavezetőként irányíthatná a területet.

Zombor Gábor lemondása után éppen a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese nyilatkozott úgy a Népszavának, hogy szerinte a „nemzet orvosaként” emlegetett jelenlegi külügyi államtitkár a legalkalmasabb jelölt, mert képes lenne bebizonyítani, miért van szükség többletforrásra, ráadásul jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel.

A szakközgazdász emlékeztetett rá, hogy olyan politikai struktúra épült ki az utóbbi években Magyarországon, amely megnehezíti a komoly szakértői vélemények politikai képviseletét. Sinkó Eszter úgy látja, csak politikai megfontolások alapján döntenek az ország vezetői egyebek mellett az egészségügy jövőjéről is, a szakpolitikusok mozgásterét leszűkítették, a parlamenti képviselők között ma már alig találunk közülük valakit. Az így keletkezett szakmai vákuumban aztán elmarad a programalkotás – magyarázta a hallgatóságnak, hogy miért nincs átfogó stratégia az ágazat átalakítására. Szerinte a Semmelweis Terv is csak korábbi elképzelések és uniós pályázati anyagok összeollózása. A kérdésre, hogy miért bizalmatlan a politika az egészségüggyel szemben, a közgazdász úgy válaszolt: kívülről annyi látszik, hogy 500 milliárdos uniós infrastruktúrafejlesztés és 60 milliárdos kórházi konszolidáció után is újratermelődik az intézmények adóssága, nem állt meg a szakemberek elvándorlása, a szerkezetátalakításra eddig kitalált megoldások pedig nem működnek.

Az állami egészségügyi kiadások nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony szintje ma már kritikus helyzet felé sodorja az ágazatot. Ezt már a Magyar Kórházszövetség elnöke emelte ki előadásában. Velkey György emlékeztetett rá, hogy a kórházi szerkezet átalakítása, a hatékonyság növelése a kisebb kórházak megszüntetésével nem egyszerű feladat. Egyrészt az egykori Monarchia területén mindenütt sok fekvőbeteg intézménybe sok beteget küldenek, ami Ausztriában vagy Németországban is rengeteg pénzbe kerül. Másrészt a bezárás nem eredményezné automatikusan, hogy a szakemberek átmennének más kórházakba, de erősítené a külföldre vándorlást – érvelt a Kórházszövetség vezetője. Folyosói pletykák szerint a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságok tavasszal nagy hírveréssel beharangozott változtatási tervei körüli mély hallgatást az indokolja, hogy az új kórházi struktúra terveinek egyetlen elkészült példányát a miniszterelnök kettétépte. A politika - nem először és nem is utoljára - felülírta a szakmai érveket.

Rákbetegek elvett esélyei
A konferencia 17 előadásának többsége orvosi szakterületek eredményeit és terveit összegezte. Elhangzott, hogy egyre nő a patológusok szerepe a daganatok pontos meghatározásában, 2013-ban már 13 ezer ilyen vizsgálatot végeztek el az országban.
Oberfrank Ferenc, az Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének vezetője ugyanakkor hozzátette, hogy számtalan kérést pénz hiányában nem tudnak teljesíteni, vagyis nincs esélyegyenlőség és ez a betegek bizalmának elvesztéséhez vezet. Felhívta a figyelmet, hogy nincs sem jogi, sem szakmai útmutatás, milyen alapon határozzák meg a kimaradók körét. Hozzátette azt is, emiatt egyre nő a feszültség, mert a betegek az internetről pontosan ismerik a lehetőségeiket és a korszerű diagnosztikai és kezelési módszereket elvárják a magyar egészségügyi rendszertől is.