- Itt lesz a péntek esti, budapesti mérkőzésen?
- Mennék én, csakhogy vasárnap indulunk nyaralni Spanyolországba, így Bukarestben nézem majd az összecsapást.
- Jól sejtem, hogy nem igen létezik pikánsabb meccs az ön számára.
- Irányítottam a román és a magyar válogatottat is, persze, hogy nekem ez egy különleges párosítás.
- Nem is lehet könnyű elmondani a véleményét. Nem egyszer támadták már román oldalról is, tavaly pedig a magyar kommentelők estek önnek, miután egy román lapban azt mondta, Romániának szurkol.
- Lehetséges, hogy ezt nyilatkoztam, de nem szeretek óvatoskodni, ha kérdeznek, őszintén válaszolok. Nem olyan bonyolult a helyzet: román állampolgárként az edzői tevékenységem nagy részében az itteni futballért dolgoztam, 1986-ban a Steauával nyertem Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK), ugyanakkor büszke vagyok a magyarságomra. Azt tapasztaltam, a nyíltság, az egyenes beszéd olykor megütközést kelt. Pedig fontos a kritika.
- Akkor csak őszintén: erősebb a román csapat a magyarnál?
- Igen, azt hiszem, egy kicsivel előrébb tart. Érdekes helyzet, hiszen bár vezeti a csoportját, és közel van ahhoz, hogy kiharcolja a jövő évi Európa-bajnoki szereplést, mégsem érezni nálunk hatalmas focilázt. Talán azért, mert a klubcsapatok leszerepeltek, gyorsan kipottyantak az európai kupákból.
- Csakúgy, mint idehaza.
- Ebből a szempontból hasonló cipőben jár a két ország válogatottja. Gyengébb a bajnokság, mint volt, rengeteg idegen játékos érkezik, akinek se neve, se értéke. A tehetséges fiatalok pedig a kispadon ücsörögnek – ez nyilvánvalóan szerencsétlen állapot.
- Románia is kapitányváltás után van. Milyen állapotban van most a válogatott?
- Anghel Iordanescu kapitány, akivel többször dolgoztam együtt, taktikailag nagyon felkészült szakember, megvan a kellő tapasztalata. Viszont nincs könnyű helyzetben, mert nehéz összeraknia egy jó keretet, és abból egy jó kezdőt. Minden bizonnyal erős anyagi indíttatásból több játékos is arab országbeli klubokban szerepel, és ott azért nem érik el az európai nívót, míg a kontinensen légióskodók közül többen alig-alig kapnak játéklehetőséget.
- Tavaly ősszel román győzelmet várt, ám Dárdai Pál együttese nem kapott ki Bukarestben, a folytatásban pedig megnyert olyan összecsapásokat, melyeket korábban nem szokott. Ennyit jelent egy jó hadvezér?
- Természetesen Dárdai Pál is sokat számított, ugyanakkor azon a meccsen inkább a román játékosok voltak gyengék. A kérdésére válaszolva, az edző feladata többek közt, hogy képes legyen feltüzelni a labdarúgóit. Ez pszichológia, amely sokat ér, az igazi akarat csodákra képes.
- Sorsdöntő találkozóról beszél mindenki: a magyaroknak vagy a románoknak fontosabb a pénteki mérkőzés?
- Mindkét válogatottnak fontos. A románok három nappal később a gyengén szereplő görögöket fogadják Bukarestben, és szerintem ez a meccs fogja eldönteni, hogy melyik válogatott jut ki egyenes ágon az Európa-bajnokságra. A magyarok számára is ott az esély, hiszen csak néhány ponttal vannak lemaradva. Éppen ezért lesz rettentően fontos, hogy jó eredményt érjenek el Észak-Írországban.
- Mit szólna egy ilyen végeredményhez az F-csoportban: 1. Románia, 2. Magyarország?
- Csodálatos lenne. Azt hiszem, az Európa-bajnokságon való jelenléttel visszajönne valami a régi magyar futballhangulatból. Már csak ezért is küzdeniük kell a végsőkig a piros-fehér-zöld együttes tagjainak.
