Fúzióba hajszolt takarékok

Új mega-takarékszövetkezetek jönnek létre az ország több régiójában. A tömörülő kisbankok hatalmasabbnak és önállóbbnak érezhetik magukat. Azonban a dolgok mélyére nézve, ezekben a napokban-hetekben pecsételődik meg végérvényesen a több évtizedet megélt legkisebb, az ország számtalan településén fiókot vagy kirendeltséget működtető pénzintézetek sorsa.

A takarékszövetkezeti mozgalom teljes szétverését szolgáló, egy-másfél esztendővel ezelőtti, viharos - a bíróságokat, beleértve az Alkotmánybíróságot is megjárt -, szövetkezeti integrációt követően, a mostani egyesüléseket csendes beletörődéssel fogadják el az érintettek. Ezen nincs is mit csodálkozni, ugyanis a Fidesz, minden protestálást visszaverő gépezete megsemmisítette a szövetkezeti mozgalom érdekeire hivatkozó, a kormányzati akaratot elutasító törekvéseket. Ennek tudható be, hogy a takarékszövetkezeti szektor történetének eddigi legnagyobb, augusztus 31-vel végrehajtott egyesülése, a B3 Takarék Takarékszövetkezet létrejötte még a szakmai közvélemény ingerküszöbét sem lépte át.

A rejtélyes B3 név mögött a Budapest-Balaton-Bakony elnevezés húzódik meg, beismerve azt, hogy a fúzionáló tíz takarékszövetkezet egymással össze nem függő területet fog át miután összeolvasztotta a Szentgál és Vidéke, az Alsónémedi és Vidéke, a Balaton-felvidéki, az Ercsi és Vidéke Körzeti, az Érd és Vidéke, a Forrás, a Kápolnásnyék és Vidéke, a Kaposmenti, a Sárbogárd és Vidéke, valamint és a Zirci Takarékszövetkezetet. Ezúttal nem tűnik fellengzősnek az a jelző, hogy a 123 fiókjával és 100 milliárdos mérlegfőösszegével a közép-magyarországi régió meghatározó pénzintézetévé váló B3 fúziója történelmi léptékű.

De alig marad el ez az összeolvadás a szomszédos, Győr-Moson-Sopron megye és Komárom-Esztergom megye meghatározó takarékszövetkezetei által, ugyancsak augusztus 31-én létrejött létre másik fúziótól, miután lezárult a Nyúl és Vidéke Takarékszövetkezet, a Környe-Bokod Takarékszövetkezet és a Pannon Takarék Bank Zrt. egyesülése. A névadó itt a jogutód Pannon lett. Az összeolvadás révén létrejött Pannon Takarék mérlegfőösszege meghaladja a 70 milliárd forintot, saját tőkéje pedig megközelíti a 4,5 milliárdot és fiókhálózata 45 egységre bővül, és alkalmazottainak száma eléri majd a 250 főt, és mintegy 60 ezer ügyfélre számítanak.

A takarékszövetkezeti fúziók nem mennek ritkaságszámba, a rendszerváltást követően - több hullámban -, sorozatosan összeolvadtak egyes takarékok. Jogszabály is kötelezte őket a minimális alaptőkére, tőkemegfelelési mutatóra, ezek megképzése elsősorban az érintett pénzintézeteknek a biztonságát, végeredményben az ügyfelek érdekét szolgálta.

Mielőtt 2013 júniusában létrejött, a takarékszövetkezetek gyakori elnevezésének mintájára, a szakemberek körében a "kormány és vidékének" elnevezett, erőszakkal létrehozott takarékszövetkezeti integráció, a takarékoknak mind az összesített mérlegfőösszege, mind a tőkemegfelelési mutatója megfelelt a törvényes követelményeknek. Tehát semmilyen racionális ok sem indokolta, hogy az akkor még létező, fideszes parlamenti kétharmad törvényt hozzon a takarékszövetkezetek tagjainak jogfosztásáról, lényegében beavatkozzon a takarékszövetkezetek működésébe. Hamisnak bizonyult az a kormányzati indok, hogy az integrációval megnőtt a takarékszövetkezetek működési biztonsága. Ugyanis az idők során a felszámolás sorsára jutott takarékok többsége nem volt tagja a korábbi - a 2013-as törvény által megszüntetett - Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapnak, amely - eltérően a többi hasonló szerveződéstől - nem közvetlenül az ügyfelek védelmére szolgált, hanem a takarékszövetkezeteket segítette ki, ha likviditási gondjaik keletkeztek, és ennek előnyeit mind a takarékszövetkezeti tagok, mind az ügyfelek élvezhették. Arra a néhány pórul járt takarékszövetkezetre, amely bedőlt, többnyire gazdálkodási hibák, illetve valamilyen bűncselekmény alapos gyanúja volt a jellemző. A pénzügyi felügyelet számos esetben figyelmeztette az egyes takarékokat a hibákra, és nem egyszer büntetéseket is kiróttak. Az emlékezetes esetekben (gönci Jógazda, Soltvadkert és Vidéke) ezek az előzetes óvintézkedések sem voltak képesek megmenteni a kis bankokat.

A mostani fúziók - amelyeket továbbiak követhetnek az országban -, korántsem mentek zökkenőmentesen, pedig a mindenütt és mindenkor alkalmazott kormányzati nyomásgyakorlás számos esetben tetten érhető. Az egyesülést kimondó taggyűléseken számos tiltakozás is elhangzott a fúzió ellen, ám a takarékok rövid pórázon tartott vezetői gondoskodtak arról, hogy a megfelelő mennyiségű támogató szavazat meglegyen, akár még a tagság felhígítása árán is.

A B3-t létrehozó takarékszövetkezeteknél két évvel ezelőtt kezdődött meg a tagság "meggyúrása", először négy, majd később hat takarékszövetkezet vezetőit, összesen 66 igazgatósági tagot sikerült az egyesülés mellé állítani, közülük - ha hinni lehet a híreknek - mindössze egy tag voksolt a fúzió ellen, és a részjegytulajdonosok is nagy többséggel támogatták az egyesülést. Arról viszont nem szól a fáma, hogy ezt milyen áron sikerült elérni.

Nem segítették a gyengéket

Az integrációs törvény 2013-as hatálybalépése után, megmagyarázhatatlan módon, a renitens takarékokat egyszerűen kiejtették az integrációból, azon a címen, hogy működésük nem elég átlátható, illetve, hogy tőkehelyzetük nem megfelelő. Az utóbbi indoknak ha hitelt adunk, akkor felmerül a kérdés - mint ahogy erre Várhegyi Éva, a Pénzügykutató tanácsadója lapunk figyelmét felhívta: ilyen esetben miért nem segített a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) amely 2013-ban a magyar államtól kapott 136 milliárd forintot kapott, éppen a bajba jutott takarékszövetkezetek megsegítésére. Ám ebből egyetlen fillért sem használtak fel ilyen célra, hanem büszkén - hozamaival együtt - tőketartalékba helyezték a pénzt. Várhegyi Éva nem zárta ki, hogy a megfelelő üzemméret elősegíti a takarékok jobb működését, azzal azonban a kutató sem tud megbarátkozni, hogy az egész integrációt erőszakos módszerekkel valósították meg.