A sors kiváltsága volt, hogy Bécsben, Párizsban és végül még Budapesten is többször találkozhattam azzal a publicistával és történésszel, aki számomra, a húsz évvel fiatalabb politikai emigráns számára példakép volt. S talán az is ennek a sorsnak a része, hogy budapesti lakásom oly közel van a Kocsis András által készített Fejtő-szoborhoz a Szent István-parkban.
Fejtő munkásságának kiemelkedő állomásait nálam tájékozottabb személyiségek elemzik ezen a konferencián. Csupán néhány személyes benyomást szeretnék elmondani.
Könyvei nemcsak Franciaországban, hanem a német és angol nyelvterületen is a rendszerváltást megelőző évtizedekben nagy hatással voltak a liberális és baloldali értelmiségre, s hozzájárultak a különböző nemzeti színekben jelentkező, de ugyanazt a szovjet kommunista vonalat visszatükröző hazugságok leleplezéséhez.
Hihetetlen munkabírása és enciklopédikus műveltsége lenyűgözően hatott. Nemcsak a politikai irodalom klasszikusának számított a Népi demokráciák történetéről írt két kötete, hanem önéletrajza, II. József személyiségének és politikájának elemzése, a szociáldemokrácia felemelkedésének és problémáinak leírása, s nem utolsósorban a politikai antiszemitizmusról szóló könyve is mindannyiunknak megmutatta, hogy lehet érdekesen és mégis alaposan foglalkozni irodalmi, történelmi s aktuális politikai témákkal.
Különböző nemzetközi konferenciákon Luccatól Párizsig és Bécstől Washingtonig tapasztaltam Feri roppant tekintélyét. S ugyanakkor annyi nagynevű, de sajnos nagyképű vagy öntelt amerikai vagy német kollégával ellentétben mindig a humor és a bölcsesség sajátos vegyülékével elemzett komplex jelenségeket. Rengeteget tett az elnyomott és kiszolgáltatott Magyarország visszatéréséért Európába a rendszerváltás előtt és után. A kommunisták uralomra jutása után 1948-1949-ben Fejtő lett a Moszkvából és Budapestről irányított rágalomhadjárat egyik fő célpontja. Miért? Ő bizonyította be egy úttörő tanulmányban, hogy Rajk László, akit még az egyetemről ismert, semmiképpen sem mondhatott igazat vallomásaiban. Amikor a szociáldemokratákhoz és liberálisokhoz közelálló, tekintélyes párizsi havilap, az Esprit le akarta közölni 1949-ben Fejtő cikkét a Rajk-perrel kapcsolatos hazug mesékről, Pierre Courtade, a francia Kommunista Párt központi lapjának, a L`Humanitenak akkori kommunista sztártudósítója közölte a főszerkesztővel, hogy Fejtő „korábban fasiszta volt, a második világháború idején a magyar rendőrség ügynöke és kollaboráns.“ Feri akkor tapasztalta meg, hogy milyen hatékony volt, a helyi besúgókkal és kommunista aktivistákkal karöltve a szovjet tömb apparátusa, amikor csak Faure miniszterelnök háromszori utasítása után kapta meg a francia állampolgárságot.
A hidegháború idején Fejtőt felváltva vádoltak, hol azzal, hogy a magyar, hol azzal, hogy a szovjet, majd később, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, a CIA-nak dolgozik. 1989 után nem sok idő kellett, hogy a nacionalisták és fajvédők újra megtámadják s a Fidesz előretörése idején kemény vitába keveredett azokkal, akik Orbán Viktor nacionalista köpönyegforgatását védelmezték.
Nagyon boldog voltam, amikor 1971-ben s 1972-ben, a Balkánról és a kelet-európai antiszemitizmusról szóló, a Fayard Kiadónál megjelent könyveimről írt pozitív kritikákat. S neki köszönhettem hogy a kommunista rezsimek médiamanipulációjáról szóló, Az igazság bürokráciája című könyvem francia fordításban (Laffont) 1981-ben megjelenhetett. Ő szervezte Párizsban 1996-ban a magyar forradalom negyvenedik évfordulójáról a legizgalmasabb nemzetközi konferenciát, amelyre engem is meghívott.
Felejthetetlen személyes élményeim közé tartozott részvétele az ORF egyik általam vezetett vitaműsorában (1988 körül), ahol udvariasan, de könyörtelenül leplezte le a Népszabadság helyettes főszerkesztőjének, Rényi Péternek a Kádár-rezsimet védelmező üres szólamait. 1991-ben Bécsben bemutathattam a Rekviem egy hajdanvolt birodalomért, Ausztria–Magyarország szétrombolása című sokat vitatott könyvét. 2006-ban meglátogattuk feleségemmel párizsi otthonában és 2007-ben a budapesti könyvhéten még utoljára beszélhettem vele.
Tiszteltem és szerettem Ferit s nagyon örültem hogy 1974 és 1997 között tizenháromszor írt tanulmányokat és cikkeket a negyven éve megjelenő negyedéves nemzetközi folyóiratba, az Europäische Rundschau-ba, amelyet én szerkesztek. A Népszava nagy sikere volt, hogy elvállalta a tiszteletbeli főszerkesztőséget.
A magyar progresszió kiemelkedő személyisége, nemzedékek tanítómestere volt. S ami a legcsodálatosabb: még kilencvenen felül is szenvedélyesen harcolt a korlátolt nacionalizmus, a bornírt rasszizmus és a szélsőségek ellen.
*
A megemlékezés Fejtő Ferenc öröksége címmel szeptember 6-án Nagykanizsán rendezett konferenciára készült.
