Gátszakadás

Megint kiderült: a kormány csak az erőből ért. Amíg az „Európát elözönlő agresszív migránsok” békésen hagyták magukat zsúfolt táborokba terelni, hetekig tétlenül várakozni bürokraták papírjaira, addig a NAR (Nemzeti Agitációs Rendszer) háboríthatatlanul kelthette a feszültséget. Riogathatott járványokkal, belopakodó terrorizmussal, veszélybe kerülő hazai munkahelyekkel. Lehetett úgy alakítani a helyzetet, hogy a továbbutazás reményében százak zsúfolódjanak össze Budapest szívében, sátortábor legyen a pályaudvarok környéke, s döbbenten vegyék észre a járókelők, milyen nehéz helyzeten kell úrrá lennie a NER kormányának.

Lehetett izmozni a határokon, NATO-drótot kifeszíteni, kerítést tervezni, rendőröket, katonákat mozgósítani. De elszámolták magukat. Az életükért menekülő tömegeket nem lehet ilyen eszközökkel feltartóztatni. Nem lehet elvágni minden utat, nem lehet bezárni minden pályaudvar kapuját, nem lehet leszállítani az embereket minden Nyugatra induló vonatról. És nem lehet becsapni őket, Sopron helyett Bicskén mellékvágányra tolatni a szerelvényüket. Az áradó folyót sem biztos, hogy gátak közé kell szorítani, kisebb a kár, ha szabad utat adnak, ha zsilipeket nyitnak.

A Keleti aluljárójában akadt néhány sokat megélt férfi, aki megelégelte a megaláztatásokat, a hatalom packázásait, s rávette a társait, hogy ne tűrjenek tovább. Ha nem lehet érvényes vasúti jeggyel, akkor lehet gyalog elindulni az „ígéret földje” felé. Ha képesek voltak ezer kilométereket gyalogolni idáig, a maradék 200 kilométer már a gyerekek, a féllábúak, az asszonyok, az idősek számára sem lehet akadály. És elindultak. Az erővel megint nem tudott mit kezdeni az Orbán kormány. Zavarodott döntések, kapkodó intézkedések, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok születtek. De a megalázott tömeg elérte, amit akart.

Az erő előtt meghajolt a hatalom. Mint amikor fiatalok tízezerei kényszerítették ki még az internetadó gondolatának is a visszavonását. Most csendben tűrnek a vidéken nyomorgók, még hallgatnak, akik alól éppen kihúzni készülnek a megélhetést adó földeket, még kevesen mennek el az elégedetlenkedő egészségügyiek, pedagógusok tüntetéseire.

Még csak a mélyben gyűlik a feszültség…