Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár aggodalmát fejezte ki, hogy „csigalassúsággal” haladnak a klímatárgyalások. A COP 21-es tanácskozást megelőző múlt heti, németországi egyeztetésen a 195 ország szakértő közül sokan szintén úgy vélték, fel kell pörgetni a párizsi szerződés szövegének véglegesítését, hogy legyen mit aláírni decemberben. Júniusban elkészült az első szövegtervezet, a három részből álló dokumentum 83 oldalt tesz ki. A tervezet első része a 2020-ban végleg lejáró, már meghosszabbított Kiotói Jegyzőkönyv helyét betölteni hivatott új megállapodás kötelező erejű, elvi része, a globális felmelegedés elleni harc hosszú távú célkitűzéseit részletezi. A második rész a nem kötelező vállalásokat tartalmazza, s a harmadik, leghosszabb részbe kerültek azok a pontok, amelyekben eddig nem sikerült egyezségre jutni.
Christiana Figueres, az ENSZ klímaváltozási keretegyezményének végrehajtó titkára ugyanakkor optimista. A Costa Rica-i diplomatanő szerint kétségtelen, hogy előrehaladás történt a tárgyalásokon, hogy egy érdemi megállapodás minden szükséges kellékét sikerült a dokumentumba belesűríteni, s abban is mindenki egyetért, hogy nem lehet halogatni a megállapodást. „A puding próbája azonban az evés, de még nem világos, hogy mit tudunk felkínálni Párizsban” – nyilatkozta a BBC-nek.
Idegesek a csendes-óceáni kis államok vezetői, hiszen a Cook-szigetek, Kiribati, a Marshall-szigetek, Nauru, Palau és Tuvalu számára tényleg létkérdésről van szó, némely szigetek felszíne kevesebb mint egy méterrel fekszik a tengerszint felett, s ha nem sikerül útját állni a hőmérséklet emelkedésének, a sarki jég olvadása, a gleccserek visszahúzódása megemeli a vízmagasságot, s jelentős part menti területek kerülhetnek víz alá. Ezeket a szigeteket sújtják legkomolyabban a rendkívüli természeti csapások, földrengések, ciklonok, vulkánkitörések is. „Ez az utolsó esélyünk. A párizsi megállapodás biztosíthatja, országaink, népünk, kultúránk túlélését” – hangoztatták közös nyilatkozatukban.
A november 30-án nyíló, december 11-én záruló párizsi klímatalálkozó előtt már csak egy utolsó, öt napos egyeztetést tartanak, s nem kizárt, hogy a nagy horderejű döntésekben addig nem születik egyetértés, hanem azokat majd csak miniszteri szinten hozzák meg a francia fővárosban. Ahmed Djoghlaf és Daniel Reifsnyder, a bonni szakértői tárgyalások algériai és amerikai társelnöke azt ígéri, hogy októberre egy tovább karcsúsított szövegváltozatot tesznek le az asztalra. Miguel Arias Canete, az Európai Unió klímaügyi biztosa szerint „lépést kell váltani”, s ideje, hogy a nehéz döntések az asztalra kerüljenek. A fejlődő országok hozzájárulnának például, hogy 2050-es határidővel szüntessék be a fosszilis üzemanyagok felhasználását, a nagy olajtermelő országok azonban semmiféle határidőről nem akarnak hallani.
Továbbra is csak fogadkoznak a leggazdagabb államok, hogy a 2009-ben beígért vállalásukat teljesítik: 2020-ig évente 100 milliárd dollárt teremtenek elő a klímaváltozás elleni küzdelem segítésérére. Hétvégén 18 állam miniszterei Párizsban megismételték ezt a kötelezettségvállalást, noha továbbra sem világos, hogy milyen forrásokból teszik az ígéretek mögé az anyagiakat. Francois Hollande elnök, a csúcs házigazdája hétfői sajtóértekezletén hangsúlyozta, ha Párizsban kudarcot vallanak, a következő húsz évben, nem több százezer, hanem több millió menekülttel kell számolni.
