Az utóbbi időben az Északi-sarkvidékkel és a hozzá közel eső területekkel kapcsolatban olyan hírek foglalkoztatták az újságolvasókat és a tévénézőket, amelyek távol esnek a politikától. A legfrissebb arról tudósít, hogy jegesmedvék kerítették be azokat az orosz meteorológusokat, akik a Kara-tengerbe nyúló Vajgacs-szigeteken lévő kutatóállomáson rekedtek. A jegesmedvék kitartanak és semmivel sem sikerül elriasztani őket az emberek közeléből. De az a tudományos megállapítás is lekötötte a figyelmet, amely szerint egyharmaddal növelte az északi-sarki jégtömeget 2013 hűvösebb nyara, mivel a hideg levegő megakadályozta a jég olvadását.
Jó hír ez a kihalásra ítélt jegesmedvék túlélési esélyeit illetően is. A 2010 és 2012 között szerzett 88 millió mérési adat arról tanúskodik, hogy míg 2010 és 2012 között 14 százalékkal csökkent az északi-sarki tengeri jég nyári tömege, addig 41 százalékkal hízott az előző évhez képest 2013-ban, amikor a nyár 5 százalékkal volt hűvösebb. Ezzel nagyjából ki is merül a politika-mentes hírek száma. Az az augusztus végi jelentés már a politika világához tartozik, hogy 151 szíriai menekült az északi sarkkörnél lépett be a schengeni övezetbe. Nem ők az elsők, akik Norvégia északkeleti részét választották, hogy onnan aztán bejussanak az Európai Unióba.
Ennél nagyságrendekkel jelentősebb híradások szólnak azokról az orosz törekvésekről, hogy hol békésebb, hol kevésbé békés eszközökkel tért hódítsanak az Északi-sarkon. Múlt hónapban nyújtotta be igényét Oroszország az ENSZ-nél a sarkvidék 1.2 millió négyzetkilométernyi tengeralatti területére, amely 650 kilométerre húzódik az orosz partoktól. Egy hasonló beadványt, amely még 2002-ben született, a világszervezet már elutasított. Moszkva most arra hivatkozik, hogy az azóta folytatott kutatások, új tudományos tények alátámasztják követelésének jogosságát.
Csakhogy ezt állítja az Egyesült Államok, Kanada, Dánia és Norvégia is, hogy hozzájusson a hatalmas olaj és földgáztartalékokhoz. Bár különböző becslések látnak napvilágot, feltételezik, hogy a világ még fel nem tárt gázkészleteinek 30 százaléka, olajkészletének pedig 13-15 százaléka rejlik az északi sarkvidéken. A Gazprom orosz gázóriás becslése szerint egyedül a Jamal-félszigeten és a hozzá tartozó sarki tájon legalább 16 trillió köbméter gázt rejt a föld.
Oroszország ahhoz a 2007-es jelképes lépéséhez szeretne jóváhagyást kicsikarni az ENSZ-től, amellyel magának nyilvánította a kérdéses tengerfeneket, amikor egy orosz zászlót engedett le a tenger mélyére. Moszkva nemcsak diplomáciai lépésekkel igyekszik előnyre szert tenni. Tavasszal Vlagyimir Putyin parancsára készültségbe helyezték az orosz északi flottát, 38 ezer katona, több mint félszáz hajó, tengeralattjáró és 110 repülőgép vett kezdetben részt a sarkvidéki manőverekben. Aztán ez a létszám jelentősen megnövekedett, miután újabb és újabb egységek csatlakoztak a „sarkvidéki csatához”. Még az ellenséges szárnyas rakéták elleni műveleteket is begyakoroltatták.
A gyakorlat méreteire jellemző, hogy több tucat Il-76-os katonai szállító-repülőgép vitte a csapatokat hol 400, hol 4000 kilométer távolságból északra. Csak az első három napon 177 tonna rakétát és lőszert használtak fel. Az orosz kommentátorok megállapíthatták, hogy hasonló méretű „oktatási” gyakorlatra még a szovjet időkben sem volt példa. Ugyanakkor visszautasítják, hogy erődemonstrációról lenne szó, Oroszországnak, úgymond, készen kell állnia arra, hogy bármilyen körülmények között megvédje magát. Ha kell, az Északi-sarkon is. Ugyanakkor nem titkolják, hogy ezekben a manőverekben szerepet játszik az ukrán válság is, a NATO közelsége és növekvő aktivitása.
Néhány héttel ezelőtt az a hadgyakorlat borzolta a nyugatiak idegeit, amelynek célja az Északi Flotta parancsnoka szerint az orosz Északi-sarkvidék biztonságának az erősítése volt. De arra is felfigyeltek, hogy újfajta radarállomások felállításával vonták ellenőrzés alá az északi térséget az oroszok. A napraforgóról elnevezett állomások egész napos megfigyelést folytatnak, és 450 kilométeres távolságban lévő objektumok észlelésére is képesek. Exportra szánt variánsaik ráadásul egyszerre akár 300 tengeri és 100 légi objektum követésére is alkalmasak.
Az orosz szándékokról sokat elárul, hogy Putyin döntésének megfelelően az Északi flotta egyesített stratégiai parancsnokságának bázisán létrehozták a „Szever” (Észak”) elnevezésű stratégiai parancsnokságot. Hozzáláttak a szovjet időkből származó és azóta tönkrement, elhanyagolt infrastruktúra helyreállításához és új létrehozásához. A múlt év végére már négy katonai repülőtér működött, idén pedig számukat 14-re emelik. Növelik a katonai létszámot. Decemberben az északi sarkvidéken létrehoztak egy gépkocsizó lövész dandárt, idén pedig egy újabb kezdi meg tevékenységét. Folyamatos az itt szolgáló tisztek kiképzése. Még idén olyan központ kezdi meg a működését, ahol az Északi-sarkon szolgálatot teljesítő katonákat fogják felkészíteni.
A tudósoktól azt várják, hogy a sarkvidéki körülményekhez alkalmazkodni képes repülőgépek és hadihajók újabb változatait tervezzék meg. A hírközlés univerzális komplexumait fejlesztik ki, amelyek a sarki körülmények közepette is megbízhatóan működnek. Pilótanélküli repülőgépek is szerepelnek a tervekben, ezek akár 48 órán keresztül is a légtérben tartózkodhatnak és 10 ezer kilométer távolságot tehetnek meg. Megkezdték a különleges páncélos szállítójárművek üzembe helyezését, tűzerejük a hagyományos kétszerese. A katonákat olyan ruházattal látják el, amelyben 57 fok hideget is elviselhetnek. Kidolgozták azt az étrendet, amely biztosítja a katonák megfelelő táplálását a rideg körülmények között. Ehhez képest furán hangzik az a hivatalos álláspont, hogy Oroszország nem akarja militarizálni az északi területeket, kizárólag saját védelmi szempontjai vezérlik döntéseiben.
Nem tud olyan történni a világban, hogy a nagyhatalmak szem elől tévesszék a sarkvidéki térséget. Ezt nemcsak Putyin lépései bizonyítják, hanem Obamáé is. Az amerikai elnököt újabban aggasztja, hogy a jégtörő flotta megerősítésének terén lemaradásban vannak az oroszoktól. Ezért terjeszt a kongresszus elé egy olyan javaslatot, amely felgyorsítaná a jégtörők építésének ütemét. Az „Expert Online” orosz hírportál elemzése szerint Amerikában mostanában téma az Oroszországtól, sőt a Kanadától és Norvégiától való lemaradás a sarkvidék meghódításának ügyében. Oroszországnak állítólag 40 üzemben lévő jégtörő hajója van szemben az Egyesült Államokkal, amely csak kettővel rendelkezik.
Ráadásul amerikai források szerint az oroszok hat újabb jégtörőt építenek, kettő pedig a tervezés szakaszában van. Minden nagy jégtörő hajó „aranyárban” van, több mint egymilliárd dollárba kerül, és az Egyesült Államokban mintegy tíz évig tart egynek a felépítése. Ennek ellenére az amerikai elnök a 2022-re tervezett nehéz jégtörő hajó felépítését előbbre akarja hozni két évvel. Az idő sürget, nem szeretnék bevárni azt az időt, amikor az északi tengeri útvonal a jég olvadása következtében teljesen hajózhatóvá válik.